1812/? Aa |
1812 Aa |
1812 Aa |
1812 Ab |
1812 Ac |
1822/1823 Ad |
1830–1831 Ae |
|---|---|---|---|---|---|---|
[…]*
A Kötés’ napja szövege, jegyzetekkel, de az első versszak és az első másfél jegyzet hiányzik, a csomó jelenleg két lapból áll: 491–494., a vers után különféle feljegyzések vannak.
Itt, lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’
Maránakd) szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének,
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb*
bájo<ló>sbb Ráírással javítva. hang volt, mellyel, megpirúlva*megpirúlva Az igekötő a sor fölött betoldva.
A’ Hold’ szelíd fényénél, ’s rám simúlva,
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
| (24. Aug. 1804. volt az itt festett Melly boldog óra tűnt-fel életemnek,
scénák’ napja.)
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdelve jártam a’ vár’ ormain Kázmértt eggy régi Kastély ruinája áll
’S hol a’ pataknál lengenyék teremnek. eggy dombon a’ patak’ rétjei felett.
Und wo am Bachen Mayblumen spriessen.
Itt, lábainál imádott Kedvesemnek,
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’
<Marának> szép ajkán nem lebegének MARA eggy Cantatrice
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének, ismeretes a’ Német Költők’ munkájiból.
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb hang volt, mellyel, megpirúlva Sok K van benne: MaránaK, lebegéneK,
A’ Hold’ szelid fényénél, ’s rám simúlva, hangzásoK, éneK. És így Marának
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd! helyett olv: Storazzi’
| (Ezek a’ mik itt beszélltetnek, történtek 1804. Aug. 24. –
Irtam ma éjjel.)* A cím mellé írva, a zárójel hiányzik a mondat végéről, pótoltuk.
Melly boldog óra tűnt-fel életemnek,
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár’ ormain, Nem várnak, hanem eggy ruinává vált, de még
’S hol a’ pataknál lengenyék teremnek. fenn álló Kastélynak gömbelyeg dombján.
Und wo am Hayn Mayblumen sprießen.
Itt, lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain;
Dallott; elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének Storazzi, híres Cantatrice
Mennyeibb hangzások, mint e’ bájos ének, a’ Bécsi Operában 1786ban.
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb hang volt, mellyel, megpirúlva
A’ Hold’ szelíd fényénél,*
Hold’ <fényénél> szelíd fényénél ’s rám simúlvaEzt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
| Aug. 26d. 1804.
Melly boldog óra tűnt fel életemnek
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár ormain, Kázmérban nem Vár hanem Kastély
’S hol*
’S <ott> hol a’ pataknál lengenyék teremnek. vagy Klastrom ruína van.(Und wo am Bach Mayblumen spriessen.)
Itt lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi szép ajkán nem lebegének Éneklőné a’ Bécsi Theatrumon 1786.
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének, Onnan Londonba ment.
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S*
<De> ’S Ráírással javítva. még bájosabb volt az, mellyel pirúlvaA’ hold szelíd fényénél, ’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
| Nagy-Kázmértt, August. 25d. 1804.
Melly boldog óra tűnt-fel életemnek!
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár ormain
’S hol a’ pataknál lengenyék1
Lengenye, gyöngyvirág, Mayblumen. teremnek.Itt lábainál imádott Kedvesemnek
Eldőltem a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások, mint e’ bájos ének
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb volt*
Fölötte áthúzott sorkezdet: <’S még bájosabb volt> az, mellyel megpirúlvaA’ hold’ szelíd fényében, ’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
| Melly boldog óra tűnt-fel életemnek,
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdelve jártam a’ rom dombjain,
’S hol a’ pataknál lengenyék teremnek.
Itt, lábainál imádott Kedvesemnek,
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott, ’s elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyilt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének,
Mint e’ hajlékony rezgő lágy beszéd.
De bájosabb volt az, mellyel pirulva
A’ hold’ szelíd fényében, ’s rám simulva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
| Melly boldog óra tűnt fel életemnek,
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdelve jártam a’ rom’ halmain,
S hol a’ pataknál lengenyék teremnek.
Itt, lábainál imádott kedvesemnek
Elnyultam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott, s elfogva alakján s hangjain,
Megnyilt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének,
Mint e’ hajlékony rezgő lágy beszéd.
De bájosbb, édesbb volt, mellyel pirúlva
A’ hold’ szelíd fényében, s rám símúlva,
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
|