Melly boldog óra tűnt fel életemnek
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár ormain, Kázmérban nem Vár hanem Kastély
’S hol
*’S <ott> hol
a’ pataknál lengenyék teremnek.
vagy Klastrom ruína van.
(Und wo am Bach Mayblumen spriessen.)
Itt lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi szép ajkán nem lebegének Éneklőné a’ Bécsi Theatrumon 1786.
Mennyeibb hangzások mint e’ bájos ének, Onnan Londonba ment.
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S
*<De> ’S Ráírással javítva.
még bájosabb volt az, mellyel pirúlva
A’ hold szelíd fényénél, ’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!