Melly boldog óra tűnt-fel életemnek,
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár’ ormain, Nem várnak, hanem eggy ruinává vált, de még
’S hol a’ pataknál lengenyék teremnek. fenn álló Kastélynak gömbelyeg dombján.
Und wo am Hayn Mayblumen sprießen.
Itt, lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain;
Dallott; elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének Storazzi, híres Cantatrice
Mennyeibb hangzások, mint e’ bájos ének, a’ Bécsi Operában 1786ban.
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb hang volt, mellyel, megpirúlva
A’ Hold’ szelíd fényénél,
*Hold’ <fényénél> szelíd fényénél
’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!