Nem magyar a’ nyelv már, nem az a’ ruha. Németes ízlés
Lepte meg ezt és azt, ’s korcsosodásra jutunk.
Igy nyavalyog Fürmender Uram, hogy az Urfija térdig-
Érő mentéjét Párizsi módra szelé,
’S négy öt kendőtől gazdag nyaka ’s üstöke borzas,
’S ah a’ hunczfutka (superflu) ’s czafli becsébe veszett,
’S csendet mond mikor ír, ’s kecset és kegyet; a’ mi reménység
Volt eddig – hosszú mondani! – néki remény,
’S év neki az esztendő, ’s szeretett lyánykája barátné,
’S futja Komám-Asszonyt, ’s csillagom-adta Borist.
Fürmender, te ne légy Urficska! te NAGY Für-men-der,
Légy Für-men-der, – te, légy Elegánt Elegánt!