Nem magyar a’ nyelv már, nem az a’ ruha. Németes ízlés
Lepte-meg ezt és azt, ’s korcsosodásra jutunk.
Igy kesereg Fürmender Uram, hogy az Urfija térdig-
Érő mentéjét Párizsi módra szelé.
’S négy öt kendőtől vastag nyaka, ’s üstöke borzas,
’S ah! a’
*aʼ <fi>
hunczfutka ’s czafli becsébe veszett.
’S
csendet mond mikor ír, ’s
kecset és
kegyet;
*
kegyet; <’s>
a’ mi
*<’s> a’ mi
reménység
Volt hajdan – hosszú mondani! – néki remény.
’S
év neki
*neki [Átírással javítva.]
az esztendő, ’s szeretett lyánykája
barátné,
’S futja Komám-Asszonyt ’s csillagom-adta Borist. ––
Fürmender, te ne légy Urficska. Te, nagy Fürmender,
*nagy Für Ez a két szótag barna ceruzával aláhúzva, a sor mellett megjegyzés: ein spondäischer mahlender […] Az utolsó szó a kötés miatt nem olvasható.
Légy – Fürmender; te légy – Elegánt, Elegánt.
*A vers után hosszú kommentár következik a Fürmender szóról, valamint a vers német fordítása (l. ezeket a szövegidentitás magyarázatai között).