Nem magyar a’ nyelv már, nem az a’ ruha. – Németes ízlés
Lepte-meg ezt és azt, ’s korcsosodásra jutunk.
Igy kesereg Fürmender Uram, hogy az Urfija térdig-
Érő mentéjét franczia módra szelé.
’S négy öt kendőtől vastag nyaka, ’s üstöke borzas,
’S ah! a’ hunczfutli ’s czafli becsébe veszett!
’S csendet mond mikor ír, ’s kecset és kegyet; a’ mi reménység
Volt hajdan – hosszú mondani! – néki remény.
’S év néki az esztendő, ’s szeretett lyánykája barátné,
’S futja Komám-Asszonyt ’s csillagom-adta Borist. –
Fürmender, te ne légy Urficska. Te, NAGY Fürmender,
Légy Fürmender! – te légy Elegánt Elegánt!