Nem magyar a’ nyelv már, nem az a’ ruha. Németes ízlés
Lepte-meg ezt és azt, ’s korcsosodásra jutunk.
Igy kesereg Fürmender Uram, hogy az Urfija térdig-
Érő mentéjét Párizsi módra szelé – (elszelé)
’S négy öt kendő[t]ől
*kendőből Tollhiba, em
vastag nyaka, ’s üstöke borzas,
’S ah! a’ hunczfutka (superflu) ’s czafli becsébe veszett.
’S csendet mond mikor ír, ’s kecset és kegyet, ’s a’ mi reménység
Volt eddig – hosszú mondani! – néki remény.
’S év neki az esztendő, ’s szeretett lyánykája barátné,
’S futja Komám-Asszonyt ’s csillagom-adta Borist.
Fürmender, te ne légy Urficska. Te NAGY FÜRMENDER,
Légy – Fürmender! ’s te légy – Elegánt Elegánt!