„Eddig király és hon' dicsőítésére énekelt néphymnust is – magunknak nem lévén – derék szomszédinktól kelle kölcsönöznünk. Ez szégyen volt ránk nézve, igaz: de ma már másként vagyon. A magyar saját nyelvén, saját szivéből fakadt hangokon tud már fölzengeni dicséneket, a királyt és hont éltetőt« (Honderű, 1844. augusztus”