„Megbűnhődte már e nép – A multat s jövendőt! A vers itt kanyarodik hirtelen fölfelé, ennél a szinte támadó-vádoló sornál, e kálvinista ízű magyar kifakadásnál, amely miatt majdnem elesett a vers a nemzeti himnusz dicsőségétől, mert hisz a katolikus dogma szerint bűnhődni csak a múltért lehet, a jövőért nem, isten mégsem olyan szigorú! De a magyarok egy istene, aki a katolikus-protestáns új összeforradásban egy kicsit Janus-arcú lett, úgy látszik, mégis az. A katolikusok engedtek. Ezt az Istent nemcsak kérni lehet, hanem majdnem felelősségre is vonni.” (Nyugat, 1938/8.)