Daykámnak versei, ’s az
Édes Gergely’ édessége,
*
Édes Gergely’
édessége:
Édes Gergely anakreóni versgyűjteményének kéziratára utal, enyhe gúnnyal (ld. az 1802. november 27-i levél vonatkozó sorának
* jegyzetét). Váczy János, némi bizonytalansággal, más művekre való utalást lát itt (
KazLev. II. 604. l.).
eddig kezénél lesznek az Úrnak; ’s annyira óhajtom látni, hogy az Úr a’
Dayka’ Heloízze
*
Dayka’
Heloízze: ld. az 1802. november 27-i levélben.
*
eránt tett kérésemet teljesítette, hogy a’ nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom előhozásával. Tégye az Úr azt az áldozatot, mind nékem, mind
Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt. –
Semjénből lett elindúlásom’ napján írtam
Fráter István*Ld. még a Kapcsolattörténetnél.
*
barátunknak, hogy az Anyám’ házánál eggy Festőt hagyék, a’ ki eggy aranyért fest eggy képet, és jól talál; ’s arra kértem, hogy általa mind magokat, mind az Urat festesse-le. Némelly ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. ’S eggyszer elkapja a’ halál; ’s a’ megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják.
Én, mint
Franklin,
*Kazinczy itt
Franklin önéletrajzának következő részletére utal (a mű farnciául és németül is több kiadásban közkézen forgott akkoriban): „Ha szóval mondanám el életem emlékeit, nem lehetetlen, hogy sokan csak a köteles tiszteletből hallgatnának reám, így pedig írásomat ha megunja bárki, bármikor félreteheti. És aztán – meg kell vallanom – van ebben az elhatározásban némi része a hiúságnak is. Valahányszor valaki beszédét így kezdte: „Dicsekedés nélkül mondhatom” legott láttam, hogy szavaiból csak úgy kirí a hiúság. A legtöbb ember gyűlöli a hiúságot – másokban, gyűlöli akkor, ha maga még oly nagy mértékben rabja is annak. Én a hiúságnak szabad tért engedek mindenütt, a hol találkozom vele, mert meg vagyok róla győződve, hogy ennek is megvan a maga haszna, megvan az illetőre magára nézve és megvan környezetére nézve, mert a hiúság sok jóravaló cselekedetnek a rugója. Nem is volna épen nagyon fonák sok esetben, ha valaki az élet javai között a hiúságért is hálát adna az Istennek.” (
Pruzsinszky, 1921, 13. l.; rögtön az első rész elején, a harmadik bekezdésben; ld. még az 1803. május 19-i levelünkben.
*)
eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiúság bennem sok van; és hogy értte hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim’
kútfeje.
Ha az Úrnak módja lessz
Teleki László*Neve szerepel Csokonai 1800 decemberében közrebocsátott előfizetési jegyzékén (KazLev. 193. l.).
nevű
Togatus Ifjúval szóllani (ez a’ kis Doboziakat
*
kis Doboziak: Dobozi Lajosról (1792-1853) és Dobozi Józsefről (1793/95-1841) lehet szó.
neveli) emlékeztesse azon kérésemre, hogy végyen számomra eggy tisztán maradt, az az bé nem firkált elejű Bázeli Homért.
*
Bázeli Homér: az említett kiadást nem sikerült azonosítani.
–
Nagy Gábor Ur megcselekszi hogy kifizeti azt míg magam lemehetek és a’ pénzt letehetem. ’S ki tudja, nem adta e
Teleki Úr már a’ könyvet
Spáh Gábor Urnak?
*Ld. az 1802. augusztus 12-i levél vonatkozó sorának
* jegyzetét.
Eljen az Ur kedvére, ’s engem tartson-meg barátságos indúlatiban.