Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Daykámnak versei, ’s az Édes Gergely’ édessége, eddig kezénél lesznek az Úrnak; ’s annyira óhajtom látni, hogy az Úr a’ Dayka’ Heloízze eránt tett kérésemet teljesítette, hogy a’ nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom előhozásával. Tégye az Úr azt az áldozatot, mind nékem, mind Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt. – Semjénből lett elindúlásom’ napján írtam Fráter István barátunknak, hogy az Anyám’ házánál eggy Festőt hagyék, a’ ki eggy aranyért fest eggy képet, és jól talál; ’s arra kértem, hogy általa mind magokat, mind az Urat festesse-le. Némelly ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. ’S eggyszer elkapja a’ halál; ’s a’ megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják. Én, mint Franklin, eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiúság bennem sok van; és hogy értte hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim’ kútfeje.

Ha az Úrnak módja lessz Teleki László nevű Togatus Ifjúval szóllani (ez a’ kis Doboziakat neveli) emlékeztesse azon kérésemre, hogy végyen számomra eggy tisztán maradt, az az bé nem firkált elejű Bázeli Homért. – Nagy Gábor Ur megcselekszi hogy kifizeti azt míg magam lemehetek és a’ pénzt letehetem. ’S ki tudja, nem adta e Teleki Úr már a’ könyvet Spáh Gábor Urnak? Eljen az Ur kedvére, ’s engem tartson-meg barátságos indúlatiban.