Így gondolkodott magábann
Ki ollykor eggyet sohajta
Sorsánn puszta Kösziklábann.
Ő látván, hogy szűz Fényjébe
* Fényjébe<l>
A’ Nap az ő Partjánn jön fel,
Az ő Partjánn enyészik el
A’ Tengernek kék Vizébe.
Azt gondolta tsekély Ésszel,
Hogy eggy két vad Kőszirt között
E’ kis Szigetbe költözött
A’ Világ mind az öt Résszel.
’S
* Az ’S És-ből jav.
hogy annak minden Forgása,
Baja tsak abbann végződik,
Ha a’ Szigethez verődik
A’ szomszéd Tenger’ Habzása.
Ezt látván, melly messze terjedtt,
Gondolta, hogy van Valami
* A V v-ből jav.
Még arra, de nem tudja Mi?
’S Annak tudására gerjedtt.
* Fölötte lehúzott sor: <Mig rá únván mind ezekre>.
De megúnván
* <hasztalan>
bőltselkedni
Tévelygő Gondolatival,
Elindúlt vad Társaival
A’ pusztákra Gyökért szedni.
’s Hát ím’ víg Kiáltásokra
Rendűl meg a’ Sziget’ Tájja,
’s Eggy Európai Gálya
Száll pompásonn a’ Partokra.
Mellynek Várából végtére
Nyájas Nézéssel ki lépe
A’ boldogabb Világ’ Népe
E’ sovány Sziget’ Szélére.
A’ több gyáva Barbarusok
Elfutottak Félelemmel,
De ez nézi meredtt Szemmel
Millyen nyájas Geniusok,
A’ kik Véle fogtak Kezet?
Kiknek Szívek olly jó olly Szent?
Rólok,
* Ról<l>ok
’s Hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.
E’ jószívű Idegenek
A’ mi tsak szép Valójába
És tsínos Európába,
Mindent elő beszélltenek.
Az Indus’ Szemét Könyv telte,
’S mihelyt
* Az m M-ből jav.
e’ boldog Megyébe
Hívták; ugrott Örömébe,
’S Barátit rendre ölelte.