1795 A |
1795-1796 B |
|---|---|
Így gondolkodott magábann
Ki ollykor eggyet sohajta
Sorsánn puszta Kösziklábann.
Ő látván, hogy szűz Fényjébe
A’ Nap az ő Partjánn jön fel,
Az ő Partjánn enyészik el
A’ Tengernek kék Vizébe.
Azt gondolta tsekély Ésszel,
Hogy eggy két vad Kőszirt között
E’ kis Szigetbe költözött
A’ Világ mind az öt Résszel.
’S hogy annak minden Forgása,
Baja tsak abbann végződik,
Ha a’ Szigethez verődik
A’ szomszéd Tenger’ Habzása.
Ezt látván, melly messze terjedtt,
Gondolta, hogy van Valami
Még arra, de nem tudja Mi?
’S Annak tudására gerjedtt.
De megúnván bőltselkedni
Tévelygő Gondolatival,
Elindúlt vad Társaival
A’ pusztákra Gyökért szedni.
’s Hát ím’ víg Kiáltásokra
Rendűl meg a’ Sziget’ Tájja,
’s Eggy Európai Gálya
Száll pompásonn a’ Partokra.
Mellynek Várából végtére
Nyájas Nézéssel ki lépe
A’ boldogabb Világ’ Népe
E’ sovány Sziget’ Szélére.
A’ több gyáva Barbarusok
Elfutottak Félelemmel,
De ez nézi meredtt Szemmel
Millyen nyájas Geniusok,
A’ kik Véle fogtak Kezet?
Kiknek Szívek olly jó olly Szent?
Rólok, ’s Hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.
E’ jószívű Idegenek
A’ mi tsak szép Valójába
És tsínos Európába,
Mindent elő beszélltenek.
Az Indus’ Szemét Könyv telte,
’S mihelyt e’ boldog Megyébe
Hívták; ugrott Örömébe,
’S Barátit rendre ölelte.
| Így gondolkodott magábann
Az eggyűgyű Otahajta,
Ki ollykor eggyet sóhajta
Sorsánn puszta Kősziklábann.
Ő látván hogy szűz Fényébenn
A’ Nap az ő Partjánn jön fel,
Az ő Partjánn enyészik el
A’ Tengernek kék Vizébe:
Azt gondolta tsekély Ésszel,
Hogy eggy-két vad Kőszirt között
E’ kis Szigetbe kőltözött
A’ Világ mind az Öt Résszel.
Hogy annak minden Forgása,
Baja tsak abbann végződik,
Ha a’ Szigethez verődik
A’ szomszéd Tenger’ Habzása.
A’ melly minthogy messze terjedtt;
Gondolta, hogy van Valami
Még arra, de nem tudja mi?
’S annak Tudására gerjedtt....
De megúnván bőltselkedni
Tévelygő Gondolatival;
Elindúltt Vadtársaival
A’ Pusztákra Gyökért szedni. –
’S hát ím víg Kiáltásokra
Rendűl meg a’ Sziget’ Tályja;
’S eggy Európai Gálya
Száll pompásonn a’ Partokra,
Mellynek Várából végtére
Nyájas Nézéssel kilépe
A’ boldogabb Világ’ Népe
E’ sovány Sziget’ Szélére.
A’ több gyáva Barbarusok
Elfutottak Félelemmel:
De Ez nézi meredtt Szemmel,
Millyen nyájas Geniusok,
A’ kik véle fogtak Kezet
Kiknek Szívek olly jó, olly Szent?
Rólok ’s Hazájokról mindent
Sóhajtozva elkérdezett.
E’ jószívű Idegenek,
Ammi tsak szép valójába’,
És tsínos Európába’
Mindent előbeszélltenek. –
Az Indus’ Szemét Könny telte;
’S mihelyt e’ boldog Megyébe’
Hívták, – ugrott Örömébe,
’S Barátit rendre ölelte. – ’S a’ t.
|