HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Tüdőgyúlladásomról
Fenn lengő*
<Ködfogta> Fenn lengő Más tintával az áth. szó fölé írva.
Hold! nézd mint kínlódom,
Mondd meg*
A vessző más tintával áthúzva.
nekem hol fekszem én?
Ágy é, a’ mellyben hánykolódom,
Vagy a’ Koporsó az szintén? –
Nem! – Csónak ez, melly*
<ben> Az áth. rész fölé írva: <most> Ezek alá más tintával: jaj
jaj a’ kétes
Remény’ és bíztos félelem’
’S az*
<Az> ’S az Más tintával az áth. szó fölé írva.
élet’ és halál’ setétes
Hullámjain*
A j más tintával olvhtl. betűből jav.
lebeg velem.

Fojtó Szirokkóknak hevétől
Asznak tüdőhólyagjaim,
’S a’ kriptáknak fagyos szelétől
Borsódznak minden tagjaim.
Szívem megett egy láthatatlan
Kéznek nyila bélőve áll,
’S mellyem’ tsontboltján irgalmatlan
Sarkával rúgdos két Halál.

Hová ütődöm az habokba?
Haj! melly szörnyű hányattatás!
Most a’ Kupresszusos partokba,
Hol rémlet űl ’s jéghallgatás;
Majd a’ tulsó part’*
<oldalába>
lejtőjébe
Honnan barátság’ szózatit
Hallok a’ Platanok*
<zőld Thuják’> Platanok Más tintával az áth. szó fölé írva.
berkébe,
’S örömszerszámok’ hangzatit.

Innen savanyú Ázótjokkal
Pusztás barlangok fojtanak;
Amonnan kerti balzsamokkal
Hígabb szellők újjítanak. *
A második j í-ből jav.
Fulok, lehellek, fázom, gyúlok,
Vagy egy kivégez már, vagy más,
Ájúlok, érzek, és otsúlok:
Haj! melly szörnyű hányattatás! …

Ki vagy Te, ki hószín leplekbe
Felém mosolygva közelítsz,
’S a’ partról e’ szagos berekbe
Áldott jobbodon felsegítsz?
Te, főldi bíztossa az Égnek
Arany Gyógyúlás! Te a’ nagy
És bőlts Teremtő tehetségnek
Halandó Leánya! te vagy.

Te illetéd rózsás ujjoddal
Mellyemnek rokkantt boltjait,*
A vessző utólag, más tintával pótolva.
’S elindítád pillantatoddal
Az élet’ dobbanásait.
Már lelkem új Féniksz’ módjára
A’ lángok közzűl éledez;
’S gyengűltt*
A gy jav. ebből: el
ujjom’ pattantására
Kis lantom újra*
Az r j-ből jav.
zengedez.

De te repűlsz? – mind tűnnek – mennek –
Minő derűlés ez, nagy Ég?
Sándorffym*
Kiemelve nagyobb betűkkel.
űl ágyamnál … ’S Ennek
Köszönhetem hogy élek még?
Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!
A’ hála engem dalra ránt.
Telly bé, kettős szent kötelesség,
Az*
Az A B-ből jav.
Orvos és Barát eránt!!*
A sor vége a lap sérülése miatt nehezen olvasható.