Versezet Mellyben (egy tudva lévő, és sokak el hervasztására még most is életbenn Lévő féreg által fel bosszantatván) a’ Fatum ellen el ragadatva ki kelni látszatik Cs V. M.
Az első l és az aposztróf utólag, más tintával írva.
dühösködő mejje
A’ Vad indúlatok Langoló mühelye
Itt készűl a’ halvány Irígység*
A g k-ból jav.
kék mérge
Itt nő az álnokság bosszúálló férge.
A’ Fösvénység és a’ kevélység hagymássza
A’ nyomorúltt Lelket kémélletlen rázza
Hát a’ bujálkodás, dühösség dagájja
’S a’ halál félelme, hány ízbe zilálja?
x x x
Csak fogok és körmök van az állatoknak
Ezzel álnak ellent meg bántatásoknak
Szók, nézés, Kard Puska, méreg a’ fegyverek
Mellyekkel gyilkolják egymást az emberek
A’ barmokat csak a’ víg tavasz súgára
Ébreszti fel nemek szaporítására
Az erőtlen ember telyes életébenn
Egy oly fulánkot hord Langoló erébenn
Mely magát Létele gyökerénn hízlalja
’S az élet leg betsesb’ nedvét így fel falja
A’ mely neki gyakrann már gyermek korába
Lassan őlő mérget ád be méz formába
Csalárd virágot hint a’ sir ösvénnyére
’S ezenn csalja őtet a’ halál révére
Ha egy ősz az örök gyilkolást meg úszta
’S nyomorúlt életét nyóltzvanig el húzta
Ettől kérdjétek meg, valyon valójábann
Élt é e’ huzamos idők le folytábann
Számláljátok ugyan mi marad belőle
Ha arról szorosan számot vesztek tőle
Meg fogjátok látni, hogy az is mit ére
A’ mi kevés maradt valódi éltére
x x x
A’ Gyermekség’ első Tíz esztendejébe
Meg csalta élete egy nyólczadrészébe
Hosszas életének utólsó nyóltzadja
Az elsőt semmibenn felyül nem haladja
Már ekkor Kín éltűnk, Komor, tehetetlen
A’ test, elme, Lélek, haszonvehetetlen.
Ekkor el jő osztán az óhajtott halál,
’S már rajta csak hatvan esztendőket talál
Mit? Óh felénnyit se, mert fele éltének
Dézmáúl ment a’ lágy álom Istenének
Felénn a’ fájdalmak, és sok nyavajáknak
Magzati egyforma jussal osztozának
Úgyvan, ha éltednek reggelét át sírtad
Ha a’ dél szikrádzó hevét alig bírtad
Óh ekkor rád lankadt élted ujjítása
Helytt’ gondot hoz élted’ bealkonyodása
Mikor az életnek, e’ sors játékának
Elsőbb Felvonási már mind le folyának
Lelj egy olyan embert, ki panaszt ne szóllna
A’ ki vóltt sorsával meg elégedt vólna
A’ vólt kívánságot ujjabbak váltják fel
Ezeket meg ujjabb fájdalmak bontják el.
Csak azt kérlek mennyi nyomorúság nyomja
Mely kegyetlen azon a’ kinok ostromja
A’ Kit a’ gyülőlség, ’s üldöztetés jajja
Közt csak egy Baráti szív sem vigasztalja.
Mikor kenyerét csak könnyekkel ásztatja
’S mikor komor éjjét csak villám hasítja
Mikor az írigység, és a’ balítélet
Miatt pokollá lett rá nézve az élet.
’S még is a’ halálnak önként kivánása
Az ember szívének titkos hazugsága.
Különözö bolond, Fantaszta a’ neve
A’ vad gyülölségeknek ki tárgyává Leve
Ha kéttségbe esés a’ Lágy Szívet vérzi
’S egy szegény fájdalmit élesebben érzi
Mikor a’ szegénység csendes Kunyhójába
El fogódik szívem szánakozásába
Mikor egy valamely ember társam jajja
Szememből a’ Könnyek özönét ki csalja
Mikor a’ mim vagyon fel derűlt Lélekkel
Osztanám meg az ok nélkűl szegényekkel
Istenem te tudod, érzem azt szivembe
Valamit a’ Könnyek jelentnek szemembe
De a’ szívek mellyek értz Testbenn*
A Test szó olvashatatlan betűkből javítva.
hevernek
Látják; de nem hisznek még is az embernek.
Hitván jegyzéseket tesznek jó szívemre
Rosz magyarázatot cselekedetemre
Mikor az alatsony huntzfutság a’ Pólgárt
Nyomja, ’s a’ szegénynek az igazság is árt
Mikor a’ gazdagnak a’ Plutó Zászlója
Minden dólgaiban hiv bóldogítója.
Mikor a’ születés, ’s a’ rang méltósága
’s az alatsony arany mindenhatósága
A’ Vakmerő vétket meg menti magától,
A’ bosszúló Villám, méltó haragjától
Mikor a’ meg gyílkolt virtus vég nyögése
Az Imádott arany bájoló pengése
Együtt hangzanak fel a’ Virtus szájából
’S könyeket csafarnak a’ nem érző fából
Mikor egy dobzodó Vendégség, pompája
Által ketté törik a’ Bíró Páltzája
A’ fontot Le nyomja az igazság czélja,
Viasszá válik az Astrea aczélja
Mikor egy Királynak hiú Kegyelméért;
Egy bájos szerető megejthetéséért
El adják, óh szegény! a’ szűz igazságot
Vétekkel fedik bé a’ szín hamisságot
Óh hát ti nagy Lelkek, kérlek próbáljátok
A’ Virtus veszéjét szívből sírassátok
„A világ (ezt fogják nevetve felelni)
„Nem Ideal, nem kell ellene ki kelni
Óh; csak égj hát szívem szótalan fájdalma
Ez után se legyen Lelkemnek nyugalma
Átkozott légyen a’ Világ, ’s ennek jaja
Átkozott az ember; a’ viperák faja.
A’ kik között ha tudsz hazudni, gyalázni
Tettetni, ’s fő képpenn a’ Virtust alázni
Ha tudsz hizelkedni, ’s a’ rágalmazásnak
Szavát által tudod szépen adni másnak
Ha kit ma öleltél Testvéri Karokkal
Hólnap azt megölhedd a’ Több gyilkosokkal
Ha a’ fiút Attya vérébenn fereszthedd
Testvérjevel a’ jó Testvért öszve veszthedd
A Kegyesség színét ha rád tudod venni
Ezek mellett így te, jó ember fogsz lenni.
x x x
Óh mert ki adhatja visza lételemnek
Leg első óráját Teremtetésemnek
Mikor még emberi éltem’ csirájábann
Nem tudva lappangék*
lappangég em.
valamely plántábann
Mikor öröm ’s kinok nélkül minden reggel
Ki nyíltam, mint virág a’ nyájas meleggel
Míg nem egy kérődző állat utóljára
Plánta életemnek végére nem jára
Igy mind*
A d t-ből jav.
tápláló nedv, Téjjé, ’s vérré váltam
Az éngemet evő férget így tápláltam
Elsőbb állapotom el vétetvén Tőlem
Embert nemző erő szármozott belőlem
Mely a gyönyörűség dühős hagymázzába
Nemze, ’s bé vetett e’ nyomorult hazába.
x x x
*
Az itt következő négy sor előtt + jel áll.
Végzés!!! mért nem lehet Te veled perelnem
Óh miért nem lehet ellened ki kelnem
Meg eggyeztem é én planumod titkába*
A mádosik t d-ből jav.
Teremtetésembe, ’s élet kínjába
Mikor a’ Légyen szót ki mondtad felőlem
Teremtő! óh kérlek, meg kérdted é tőlem
Hogy én e’ maroknyi gyönyörüség mellett
Melyet Mindenható Lelked rám Lehellett
Akarok é élni e’ jaj világábann
Szünetlenül égni, e’ kínok kohábann
Jobb lesz é ki jönnöm a’ semmi méhéből
A’ magam nem tudás csendes éjjeléből
Hogy itt lassan lassan gyötrödjem, ’s egészen
Az újjabb újjabb kin végre megemésszen
De hát Kegyelemért kell é ott Kóldúlnom
A’ hol a’ tartozott Jushoz szabad nyúlnom
óh nem – még szenvedek, panaszim el zárom
És Tőled tartozott Jutalmamat várom
Adós vagy Te nekem halhatatlansággal
Nézd kívánom Tőled nyúgott bátorsággal
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, Versezet […] a Fatum ellen…, Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0866_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.05.03, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0866_k