Lyányka! mig ingó kegyelmed
*A k s-ből jav.
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?
Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra gyászra változának
Tűneményes álmaim.
*
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más nyalánk’ szerelme,
Mint a’ szél, körűlte leng.
Néked is, szép rózsaszálam,
*Jav. ebből: rózsaszálom
Szád ’s szemed tagadja bár,
Kedvesebb kezd lenni nálam,
Eggy enyelgő Lepke már:
*
Karja könnyű, tsókja édes, – –
Ah, ne hidj
*<,>
bizony megejt,
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszve tsúfol ’s elfelejt.
Én pedig mint sem szavamba
Tégedet tsúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamba
Megbotsátok, gyöngy Alak!