1798 A |
1802/1803 A |
1799/1800 B |
1802 C |
1802-1803/1805 C |
|---|---|---|---|---|
Lyányka! mig ingó kegyelmed
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?
Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra gyászra változának
Tűneményes álmaim.
*
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más nyalánk’ szerelme,
Mint a’ szél, körűlte leng.
Néked is, szép rózsaszálam,
Szád ’s szemed tagadja bár,
Kedvesebb kezd lenni nálam,
Eggy enyelgő Lepke már:
*
Karja könnyű, tsókja édes, – –
Ah, ne hidj bizony megejt,
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszve tsúfol ’s elfelejt.
Én pedig mint sem szavamba
Tégedet tsúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamba
Megbotsátok, gyöngy Alak!
| Lyánka! míg ingó kegyelmed
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?
Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra, bajra változának
Bíztató szép álmaim.
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más Nyalánk’ szerelme,
Mint Zefír körűlte leng.
Néked is, szép Rózsaszálam,
Szád ’s szemed tagadja bár,
Kedvesebb kezd lenni nálam
Eggy enyelgő Lepke már.
Karja könnyű, csókja édes
Ah, ne hidgy, bizony megejt,
Máshoz áll el a’ negédes
Öszvecsúfol, ’s elfelejt.
Én pedig mintsem szavamban
Tégedet csúfoljalak;
Szánlak inkább és magamban
Megbocsátok, Gyöngyalak!
| Laura! mig ingó kegyelmed
Tiszta szivemhez hajólt
Alva tartott szép szerelmed
Boldogabb nállam ki volt
Jaj de most már elfutának
Régi kedves napjaim
Búra gyászra változának
Tüneményes almaim
Érzem a’ Leányi elme
Nyári árnyékként kereng
Hogyha más nyalánk szerelme
Mint Zefir körűlte leng
Neked is szép Rosa szálam
(Szád szavad tagadja bár)
Kedvesebb kezd lenni nállam
Egy enyelgő lepke már
Karja könnyü tsókja édes
Ah ne hidj bizony megejt
Máshoz áll el a’ negédes
Öszve tsúfol ’s elfelejt
En pedig mint sem szavamban
Tégedet meg tsaljalak
Szánlak inkább és magamban
Meg botsátok gyöngy alak.
|
Lilla! míg ingó kegyelmed
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?
Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra, gyászra változának
Tűneményes álmaim.
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más Nyalánk’ szerelme,
Mint Zefir, körűlte leng.
Néked is, szép Rózsaszálam,
(Szád ’s szemed tagadja bár)
Kedvesebb kezd lenni nálam
Eggy enyelgő lepke már.
Karja könnyű, csókja édes –
Ah, ne higgy! bizony megejt;
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszvecsúfol ’s elfelejt.
Én pedig, mintsem szavamban
Tégedet csúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamban
Megbocsátok, gyöngy alak!
|
LILLA! míg ingó kegyelmed
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?
Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra, gyászra változának
Tűneményes álmaim.
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más Nyalánk’ szerelme,
Mint Zefir, körűlte leng.
Néked is, szép Rózsaszálam,
(Szád ’s szemed tagadja bár)
Kedvesebb kezd lenni nálam
Eggy enyelgő lepke már.
Karja könnyű, csókja édes –
Ah, ne higgy! bizony megejt;
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszvecsúfol ’s elfelejt.
Én pedig, mintsem szavamban
Tégedet csúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamban
Megbocsátok gyöngy alak!
|