HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az utolsó Szerencsétlenség
Zokoghat még egy betűtskét
Belőlem a’ fájdalom?
Ejthetek még egy könyűtskét
Utánnad, szép Angyalom?
Bús elmém rajtad tűnődik,
Tsak kíván, sohajt, gyötrődik –
Édes fojtó Képzetek! –
Mind ez, a’ mit tehetek.*
A versszak alatt rövid elválasztó vonal.

A’ természet*
Jav. ebből: törvény
a’ törvénnyel*
<természettel> Az áth. szó fölé írva:<a’> törvénnyel
Szívemben ellenkezik,
Most is szoptat a’ reménnyel;
’S nem hiszi, hogy vétkezik.
Lámpási a’ Bőltsességnek
Előttem hijába égnek;
Nékik szunnyadozni kell,
Mihelyt az*
<Ha amaz> Mihelyt az Az áth. szavak fölé írva.
egyet lehell.

Óh mennyit vivok kínommal!
Küszködésim melly*
<?Bennem a’ tsatá> Küszködésim melly Az áth. szavak fölé írva.
nagyok!
De, jaj, nem bírok magammal:
Érzem, hogy beteg vagyok.
Képződésim tüzeskednek,
Roskadtt inaim tsüggednek.
Hát olly bűn a’ gyengeség,
Hogy megverné azt*
<Mellyet megbüntet> Az áth. szavak fölé írva: Hogy meg <bűntet> Mindezek alá: verné azt
az Ég?

*
<A’>
Velőt*
A V v-ből jav.
szívó*
Velőt szívó Eredetileg egybe volt írva, de utólag egy függőleges vonallal el lett választva.
lángjaimtól
Fejem nehéz, zúg,*
Jav. ebből: ?ver
szorúl;
*
<A’>
Benn*
A B b-ből jav.
rekedtt indúlatimtól
Szívem dobog, mellyem fúl.
Már nem tudok mást mit tenni,
Csak érezni és szenvedni.
Lelkem, testem holtbeteg.
Menny, főld, kintsem, botsáss meg!

Kínálkoztak*
<ajjakáról>
ortzájáról
A’*
Jav. ebből: ?a’
fejlő*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
rózsabimbók,
Czukorral folyt ajjakáról*
<tseppent szájáról> folyt ajjakáról Az áth. szavak fölé írva,
Minden szó és minden tsók*
<,>
Annak a’*
A sor fölött betoldva.
főldi*
<Grátziának>
Kellemnek;
Ki*
Ki<?s>
asszonya vólt szívemnek,
Míg én, boldog martalék,
Lántza ’s karja köztt valék.

Szeme bíztatott, öldöklött;*
Vesszőből jav.
Ölt, ’s*
A sor fölött betoldva.
gyógyított más felől.*
<,>
Tiszta hószínnel *
A t előtt olvhtl., áthúzott betű.
tündöklött
Mellye mind kivűl belől:*
Pontosvesszőből jav.
Lelke vídám,*
<nyájas> vídám, Az áth. szó fölé írva.
mint a’ Hajnal,
Szíve jó volt, mint az Angyal.
’S ah, ez a’ Paraditsom,
Melly engem a’ sírba nyom.

Boldog Órák! a’ mellyekben
Szíve’ Kúltsát*
<Lágy[Az L l-ből jav.] Szerelmét> Szíve’ Kúltsát Az áth. szavak fölé írva.
bírhatám,
’S a’ meghitt enyelgésekben
Lelke’ langját szíhatám.
Midőn ezer tördeltt szókkal,
Ezer petsételő csókkal*
<,>
A’ hit egymáshoz tsatolt;
*
<Még is>
’S gyanúnk még is*
még is A sor fölött betoldva.
édes volt.

Gondolván*
Jav. ebből: ?Gondolnák
hogy boldogságunk
*
<Még>
Még*
Az M olvhtl. betűből jav.
tsak kezdő félbe ment,*
Olvhtl. szóból jav.
’S már is*
Utólag beszúrva.
ki*
A sor fölött betoldva.
nyilt*
Jav. ebből: nyitva <áll>
Mennyországunk
Egymás karján ide lentt:
Mint a’ szőlő támasszával,
Mint a’ repkény a’ bikkfával,*
<nyár> bikk Az áth. szó fölé írva.
Egymásba tsimpajkozánk;
’S Ég, főld, mind mosolyga*
Jav. ebből: mosolygott
ránk.

Már azt hittem,*
A szó vége olvhtl. betűkből jav.
hogy, ha készen*
<’s melly merészen> hogy, ha készen Az áth. szavak fölé írva.
*
E sor előtt két áthúzott sor:
<Állnak a’ halandó ész> Fölé: <Óh ti n[em] … szélveszek>
Állnak is száz szélveszek,
*
<Hogy>
Az*
Az A a-ból jav.
én Lillám*
Más tintával jav. ebből: Rózsim
enyím lészen,
’S*
<az>
én a’ Lilláé *
Más tintával jav. ebből: Rózsimé
lészek.
Megvakúlva, siketűlve,
Szándékom’ kormányán űlve
Kergettem a’ drága Jót, –
’S a’ révnél*
<parton> révnél Az áth. szó fölé írva.
törtem hajót!

Hah!*
<ezt>
e’*
Jav. ebből: a’
szépség’ ritka mívét
Prédára kell tartanom,*
<,>
És*
Jav. ebből: Az
szívemhez forradtt szívét
Vérrel ki*
<Hogy kell el> Vérrel ki Az áth. szavak fölé írva.
szakasztanom.
Óh ne hagyjatok*
<segéljetek [Olvhtl. szóból jav.]>
Szerelmek!
Vagy öljetek*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
meg Gyötrelmek!
Kinek szíve másnak jut,
Csak szeretni ’s halni tud.

Most a’ tenger’ sík pusztáját
Érzem, de nem láthatom,
A’ haboknak lágy szikláját
Őröngve tapogatom.
Ohajtalak, messzi partok!*
Vesszőből jav.
De tőletek még is tartok.
A’ mit bús lelkem talál,
Zaj, homály, kétség, halál.

*
<De>
Hah!*
A H h-ból jav.
mint dördűlnek,*
<döngnek> dördűlnek Az áth. szó fölé írva.
ropognak*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
A’ Világ’ két sarkai,
Mint lobbannak,*
Jav. ebből: lobognak
mint villognak
A’ mendörgés’ szárnyai:
Ah, gyászos fény! látom,*
A t m-ből jav.
látom
A’ puszták köztt szép Sajátom’:
Jajgat az elhervadtt Hív,*
<Hervad fogy … jajgat …> Jajgat az elhervadtt Hív Az áth. sor fölé írva.
Kútsoltt kézzel engem hív.

Látom unszoló*
<unszoló> unszoló Az áth. szó fölé írva.
sírását:
Rajta nem segíthetek.
Hallom kétes sikoltását:
De az Egek siketek.
Állj meg! állj te*
<meg> te Az áth. szó fölé írva.
irgalmatlan!
Illy nemes rabra*
<A’ te ón szíved> Illy nemes rabra Az áth. szavak fölé írva.
méltatlan
A’ te ólom kebeled:*
<Illy nemes rabra; megálly!> A’ te ólom kebeled: Az áth. szavak fölé írva.
Ámort miért terheled?

Hasz’talan!*
A hiányjel utólag betoldva.
–*
Utólag betoldva.
Csúfol futtában,
És gázolja szívemet,
’S a’ törvény*
<szokás> törvény Az áth. szó fölé írva.
bújnyik-várában
Lebékózza*
A Le jav. ebből: ?Meg
Kintsemet.
Engem*
Jav. ebből: Éngem
pedig, ah! egyszerre
A’ zaj*
A sor elé, fölé betoldva.
Bétsap*
A tsap olvhtl. szóból jav., a nagybetűt az utólagos betoldás miatt értelemszerűen kicsire javítottuk.
*
<a’ zaj> Az áth. szó fölé írva: hab
a’ tengerre.
Jaj*
A sor elé utólag betoldva.
nekem*
Jav. ebből: Nékem
víz,*
<az>
néki tűz!
Szegény Ifjú!*
Az I i-ből jav.
Szegény Szűz!

*
<Óh ha éltemmel lehetne által> Az áth. szavak fölé írva: Óh mért [Olvhtl.szóból jav.] nem <….. életem> [Fölé: hagyod véremmel]
Óh, mért nem hagyod véremmel
Lántzát felolvasztani?*
Jav. ebből: ?feloldani, eredetileg külön volt írva, de utólag egybehúzva.
’S minden könnyét száz*
<egy> száz Az áth. szó fölé írva.
gyöngyszemmel,
Óh rabló! megváltani?
Mért állsz*
Jav. ebből: állasz
őrt, mint ama’*
Jav. ebből: a’
Sárkán
A’*
A sor elé, fölé betoldva.
szép*
Jav. ebből: Szép
arany almák’ árkán?
Nem ízled*
Az í é-ből jav.
te azokat;
Mért marsz el hát másokat?

Vagy mért nem ölsz meg méreggel;
Hogy ne látnám kínjait,
Annak, ki örök*
<lassú> örök Az áth. szó fölé írva.
meleggel
Tartja*
<Gyujtja> Tartja Az áth. szó fölé írva.
szívem’ lángjait?
Úgy is rá kell végezetre
Únnom ez*
Jav. ebből: e’
átkos életre.
Bírd*
Jav. ebből: Bírod
őtet, míg meghalunk;
Akkor rajtad truttzolunk.

Óh, túl fog ez, sír halmunkon*
<, túl fog az más világban> fog ez, sír halmunkon Az áth. szavak fölé írva.
Túl is*
Utólag beszúrva.
fog lángolni*
<gerjedezni>
ez,
A’ mi most indúlatunkon
Olly édesen gerjedez.
Nem! ezt meg nem fagylalhatja
A’ Sír’ nyálkás bóltozatja.*
<,> .
Ámor égi Istenség:
Néki mind egy, föld vagy Ég.

Ez ösztönről nem tehetni;
Megveti ez gátjait.*
<Nem esmér az gátakat.>
A’ Természet szokta vetni
Szívünkbe szent magvait.*
Jav. ebből: magvakat
Illyen*
<És miként> Az áth. szavak fölé írva: <Illyen> <Mint> Mindezek alá: Illyen
a’ Gyöngy, melly*
A sor fölött betoldva.
magába
Vervén gyökeret a’ fába,
Véle él,*
Jav. ebből: és
és véle hal,
’S emészti sarjaival.*
Jav. ebből: ?ágaival

Már – kétségem’ törtt hajója
A’ zőld partonn*
Jav. ebből: partra
nyugszik*
<?úszik> nyugszik Az áth. szó fölé írva.
már,
’S Istenségem’ Kalipszója
Örök ifjúságra*
Az i I-ből jav.
vár.
Fére kintsek, és nektárok!
Én a’ mennyek felett járok. –
Óh remény! oh Szerelem!
Tégyetek jól én velem!!