*A kéziraton az 5–8. sorok szerepelnek előbb, majd az 1–4. sorok következnek. A helyes sorrendet egy-egy hosszú vízszintes vonal jelzi.
Köszönjük, Boldogúltt! példátlan Munkádat,
Mellyel fényesbbítni akarád
*A szó eleje jav. ebből: ke
Hazádat.
Szomorún vádoljuk a’
*A hiányjel utólag pótolva, <z idétlen>
fekete halált,
*A h olvhtl. betűből jav.
Melly nemes pályádnak legdívatján talált,
’S Melly,
*Olvashatatlan szóból javítva.
midőn általad Árpád’ Nemzetének
*<Hérósi>
Sírba dűltt Naggyai életre jövének,
’S midőn
*<nékik>
elméd nékik, nevet ’s laurust oszta,
Téged az éltető szellőtől megfoszta.
De
*Jav. ebből: De (a sortördelés miatt, eredetileg beljebb kezdte).
tűrd el e’ tsapást, ditsőültt Hazafi!
Él még érdemidnek egy tudós Atyafi,
Ki, midőn a’ Görög ’s Romai Nagyokat
Leírván, mustránkká
*<példáúl> mustránkká Az áth. szó fölé írva.
tsinálja azokat,
Szentebb tűztől égvén
*<?Fel Tudós pennájával> Szentebb tűztől égvén Az áth. szavak fölé írva.
felhozza a’ fedett
Sírból Magyarinkat, ’s általok Tégedet.
Majd mikor fijaink rólok emlékeznek,
Téged, Testvéreddel hálálva neveznek.
Már is ditsekednek Debretzen’ hantjai,
*<Debretzen hantjai most is ditsekedik,> Már [olvhtl. szóból jav.] is ditsekednek [a szó vége olvhtl. betűkből jav.] Debretzen’ hantjai, Az áth. szavak fölé írva.
Hogy itt nyugszik a’ mást éltető
Budai.
*<hantjai ... te maradványid fedik.> itt nyugszik a’ mást éltető budai. Az áth. szavak fölé írva.
Én
*<Én> elé: Én (a sortördelés miatt, eredetileg beljebb kezdte)
is meg nyugtató
*<fejthetetlen> meg nyugtató Az áth. szó fölé írva.
örömmel telek el,
Hogy lantom
*<Hogy lantom ...> Az áth. szavak fölé írva: <Midőn> Hogy lantom
ílly betses nevekről
*
ílly<en ?nevekről> betses nevekről Az áth. szavak fölé írva.
énekel;
’S midőn laurust fűzök
*<méltán zengem> laurust fűzök Az áth. szavak fölé írva.
hív Tanítóimra,
*Jav. ebből: ?Tanítóimat
Édesen eszmélek
*<képzelem> eszmélek Az áth. szó fölé írva.
bimbós napjaimra.
*Jav. ebből: ?napjaimat