1802-1803 A |
1802-1803 B |
1803 C |
|---|---|---|
Köszönjük, Nagy Lélek! példátlan Munkádat
Mellyel díszesbíteni akarád Hazádat.
Szomorún vádoljuk a’ fekete halált,
Melly nemes pályádnak legdivatján talált.
| Köszönjük, Boldogúltt! példátlan Munkádat,
Mellyel fényesbbítni akarád Hazádat.
Szomorún vádoljuk a’ fekete halált,
Melly nemes pályádnak legdívatján talált,
’S Melly, midőn általad Árpád’ Nemzetének
Sírba dűltt Naggyai életre jövének,
’S midőn elméd nékik, nevet ’s laurust oszta,
Téged az éltető szellőtől megfoszta.
De tűrd el e’ tsapást, ditsőültt Hazafi!
Él még érdemidnek egy tudós Atyafi,
Ki, midőn a’ Görög ’s Romai Nagyokat
Leírván, mustránkká tsinálja azokat,
Szentebb tűztől égvén felhozza a’ fedett
Sírból Magyarinkat, ’s általok Tégedet.
Majd mikor fijaink rólok emlékeznek,
Téged, Testvéreddel hálálva neveznek.
Már is ditsekednek Debretzen’ hantjai,
Hogy itt nyugszik a’ mást éltető Budai.
Én is meg nyugtató örömmel telek el,
Hogy lantom ílly betses nevekről énekel;
’S midőn laurust fűzök hív Tanítóimra,
Édesen eszmélek bimbós napjaimra.
| Köszönjük, Boldogúltt! példátlan Munkádat,1
*) Megbóldogúltt T.T. Budai Ferentz Úr, a’ régi Magyar Nagy embereknek életét és tetteitleírta Abc szerint azon könyvében, mellyet a’ Kólikából hírtelen történtt halálamiatt ki nem adhatván, Tudós testvérje T. T. Budai Ésaias Úr, a’ Historiának ésLiteraturának Debretzenben Professora, fog a’ tanúlt világgal ma holnap közleni. – Erre a’ Munkára a’ millyen nagy szükségünk vólt, olyan nagy hálával tartozunk mind a’ megboldogúltt Szerzőnek, mind az azt világra botsátandó Professor Urnak.
)
Mellyel fényesbbítni akarád Hazádat.
Szomorún vádoljuk a’ fekete halált,
Melly nemes pályádnak legdivatján talált,
’S melly, midőn általad Árpád’ Nemzetének
Sírba dültt Nagygyai életre jövének,
’S midőn elméd nékik nevet ’s laurust oszta, –
Téged az éltetö szellőtől megfoszta.
De türd el e’ tsapást, ditsőültt Hazafi!
Él még érdemidnek egy tudós Atyafi,
Ki, midőn, a’ Görög ’s Római Nagyokat
Leirván, mustránkká tsinálja azokat,
Szentebb tüztől égvén felhozza a’ fedett
Sírból Magyarinkat, ’s általok Tégedet.
Majd mikor fijaink rólok emlékeznek,
Téged Testvéreddel hálálva neveznek.
Már is ditsekednek Debretzen’ hantjai,
Hogy itt nyugszik a’ mást éltető B u d a i.
Én is megnyugtató örömmel telek el,
Hogy lantom illy betses nevekről énekel;
’S midőn laurust füzök hív Tanítóimra,2
**) T. Budai Ferentz Úr vólt a’ Deák Tudományokban, különösen pedig a’ Magyar Történetekben meghálálhatatlan Tanítóm, közönségesenn; valamint Prof. Budai Ésaiás Úr magánosann a’ Poésisben. – Ezzel ditsekedni Országosan is szerentsémnek tartom.
) Csokonai.
Édesen eszmélek bimbós napjaimra.
|