Vígasságnak, fájdalomnak,
Szerelemnek embere,
Istenhozzád! Bánatomnak
Súllya engem’ levere.
Isten-hozzád! ah, szívedben
Zengjen bútsúvételem,
Akkor is, ha hív öledben
Többé nyugtom’ nem lelem.
Arany helyett légyen Híved’
Emlékeztető jele
Mind az, a’ mit szemed, szíved
LILLÁBAN édest lele.
Vedd e’ fürtöt hajfodromból,
Mellyet nem czirólgatsz már,
Mellyet selyemből, bársonból
Mondtál lenni, Csapodár!
Vedd ortzámnak, melly ágyáúl
Csókodnak választatott,
Képzeltető zálogáúl
Az Árnyékrajzolatot.
Légyen szemem’ példázatja
Ez a’ kötés Nefelejts,
Mellyen könnyem’ gyöngy harmatja
Kérlel, hogy el ne felejts!
Fogd e’ fátyolt, melly keblemnek
Őrzötte szent titkait,
’S Csókodra olvadtt szívemnek
Itta párázatjait.
’S ha még ennyi hitjegyemből
Győzedelmed’ nem hiszed:
Végy mindenből! Végy Szívemből –
Jaj de – Szívem’ mind viszed.