Hamar követje a’ Tavasznak
Pillangó áldott légy!
Még nints Rózsa, ’s te a’ kopasznak
Miért szállsz ama’ puszpángokra?
Adott még új kantust azokra,
Menj inkább a’ setét rögökbe,
És súgd az ő dugúltt fülökbe
Látd még a’ földben szúnyókálnak
’S a’ napra félve kandikálnak
Nézd, nézd! az orgonák’ tövébe
Menj, fuss a’ szellők’ ellenébe,
Eredj, ’s egy hoszszú tsókkal szívd ki
És szárnyad’ zörgésével hívd ki
Mit? Violákról violákra
Be’ bóldog vagy, hogy egy virágra
De én tsak egy Rózsát szerettem,
’S miólta már ezt elvesztettem
Az én Lelkem is hajdanában,
Míg ifjúságom’ tavaszszában
De most lomha, ’s hernyó módjára
És a’ mások’ múlatságára
Ah! szárnyad eszembe juttatja
Psychét , ’s az ő bánatjait,
És a’ Psyché gyötrelmes bánatja
Ő is Ámor’ arany várában
És a’ Grátziák’ rózsássában
Kedvet
*
Kedves Sh., em.
’s örök tavaszt reméllt.
De egy bűbájos hang’ neszére
’S az ő halálos gyötrésére
Óh! mikor lesz, hogy bús kínjában
hernyó -éltemet,
És szemfedelem’ púpájában
Mikor lesz, hogy Lelkem letévén
’S angyali pillangóvá lévén
Hol őtet egyik vígasságból
Hogy a’ Tsillagokba’ nőtt rózsákból