(Midőn 1801-ben Juliusnak 7 dik napján egy Úritársaságban előttem olvasnák néhai Tekintetes Erdődi Lajos Úrnak azon verseit, mellyeket itt a’ magok valóságokban közlök; alája a’ következendő sorokat írtam.)
*Először Erdődié alcím alatt Erdődy verse olvasható, utána a 233 l. lapon Az enyim alcím után a Csokonaié.
Szép elméd nézzem e, vagy nemes lelkedet?
Erdődy! mind kettő naggyá tett tégedet,
Hígabb éggel tápláltt Múzsádat ölelem,
Eredeti Magyar Szívedet tisztelem.
Írj, ’s Félistenekké lésznek ama’ Nagyok,
Kik’ dítséreténél én – én kissebb vagyok.
Majd a’ te neved is szent marad minálunk,
Sírodra érdemlett borostyánt plántálunk:
Addig is síratván e’ Hazánk’ fiait,
Tsak az vígasztal hogy bírunk még két Vayt. –