HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
FÖldY’ sírJa felett.
Megkönyvezetlen kell hamuhodni hát
Ákászod’ allyán, Földy! tenéked is?
Óh néked is, bár dült Hazádért
Sustorogó tüzed onta egybe.
Természet édes gyermeke! ’s a’ Világ’
Tág templomának béavatott fia!
Hát a’ midőn törvényit írod,
’S pitvarait kinyítod minékünk:
Akkor szorít e’ jussa alá korán? –
– Korán! az élet’ leggyönyörűbb korán! –
Ah, tán irígy ő, ’s azt akarja
Hogy bekötött szem alatt imádjuk?
Hát már Apolló, a’ ki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, Kedvesem,
Hát már Apolló a’ Halálnak
Bűne között hidegen danolgat?
Nem is danolgat! lantjai, fűvei
Parnaszsz’ lapállyán dísztelen’ állanak,
Nints orvos- és poéta-isten,
Jaj, Erató ’s Higiéne sorvad.
És én? ki hozzád olly lekötött valék,
Én, a’ barátod, légyek e szótalan?
Ah, megmeredjen szívem inkább,
És veled egy por alatt fedezzen
E’ boldog Akász; mint-sem egész Hazám’
Közös telébenn én se legyek meleg.
Felvészem a’ Lantot, ’s magános
Sírod alatt keseregve űlök.
Te tiszta polgár, víg egyenes barát,
Mélly tudómányú, Nyájas eszű valál;
Hempelyge roppant lélek apró
Tested’ erébe, nemes Barátom.
Mégis betsetlen puszta bogáts fedi
Hadház’ homokján szent tetemid’ helyét,
Még sints, ki lantján az Hazának
Így keseregne: Kimúla Főldy!
Nintsen: de nyúgodj e’ ligetek megett,
Nyúgodj dítső Test! én velem is tsak így
Bánik Hazám; bár drága vérem
Érte foly, érte fogy, érte hűl-meg.
Leszsz még az a’ Nap, mellybe’ felettem is
Egy hív Magyarnak lantja Zokogni fog,
’S ezt mondja Népünk: Óh miért nem
Éltek ez emberi Századunkban?!