Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Sem a’ hiú katzéroknak, minémű ama záporszavú^* Stutzer ’s amaz agyatlan szép Coquette, sem a’ mélly Lelkek’ számára nem irók én: mert ezeket meg^* nem érdemlem, amazok meg^* nem érdemlenek. ^*A’ Múzsáknak legjobb baráti a’ Grátziák: én is ezeknek^* Képviselőit keresem fel, a’^* kik éreznek, a’ kik gondolkodnak, a’ kik valódi-nyájasok, és szép ortzájokból a’^* szép lélek tündöklik ki. ^*Szóval – a’ kik ollyanok, mint a’ Kisasszony, – – – hogy az én kedves Wielandom’^* ígéivel szóljak.^*

^*A’ mi szép, hogy ne tudná, mi a’ Szép? ’s ki ítélhetné^* meg jobban a’ mások’ érzéseit, mint a’ kik magok^* tsupa^* érzékenyek? Úgy is^* Minden asszonyszeméllyel véle^* szűletik ’s a’ szerentsés nevelés által ingerlőbbé válik valamelly kellemetes Bizarria, melly a’ Poétákat férjfitársaiktól megkülömbözteti. Igy tehát a’ fiatal Szépeknek tetszését ha megnyerem: a’ természet maga^* szól én mellettem, ’s még előre lontot merek tenni a’ Poéták’ borostyányjára.^* Me iuvat etc. –

^*Ha jelenlétem^* nem elég eleven az ő múlattatásokra: kirepűl lelkem testem gyáva kalitkájából, ’s mint a’ magános füleműle látatlanul^* zeng^* ő^* körűltök. És a’ Kisasszony reménylem olly jó érzésű lesz, hogy neha^* a’ külföldi^* Kanárikról nem^* átallja^* figyelmét^* az^* itthoni bokrok madarkái^* felé is forditani.

Mostan pedig e’ kis Ajándékot méltóztassa tőlem kegyesen elfogadni, ’s megjutalmaztatni azzal, a’ mit Nemes szívű BORBÉLYja^* ezerekért^* nem adna, – életadó pillantásával. Úgy igyekeztem, hogy belseje,^* kűlseje méltó legyen a’^* Grátziákhoz, méltó a’ Kisasszonyhoz. – Magamat a’ mi illet: az én Kűlsőm ollyan, mínt a’ magának hagyott természet; Belsőm, hasonlít a’ Tavaszhoz, melly mikor borongós is, játszik és teremt. – Tsókolom^* kezeit.