HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Paraszt Dal]
*
A lap tetején autográf számozás: 40., és ugyanez a szám szerepel a 94b lap alján (a viaszpecsétek alatt) is halványan.
Ama*
<setét>
fejér nyárfák alatt A’*
Jav. ebből: a’
part felé
Sűrű rekettye közt vezet Egy róna bé.
Oh mert ez a’ hely énnekem Irtóztató,
Ott egy Vityilló abba nyög A’*
Jav. ebből: a’
szép Kató.
Vityílló, Nádból kötött Gugyilló
Vityílló Vityílló Egyen mag a’ fejilló.

Hiszen be tsendes estve van, Nints semmi szél:
Még is hogyan, hogyan rezeg A’*
Jav. ebből: a’
Nyár levél.
Óh szép Katóm! nem reszket úgy A’ nyár levél
Mint én te érted reszketek: Hová levél? Vityílló.

Katóm! Katóm! ki sem*
Jav. ebből: nem <is>
jöhetsz Te tán soha
Ugy bé tsukott az a’ guta Vén*
A V v-ből jav.
mostoha.
Miolta*
Jav. ebből: Mikor
szép*
<piross> szép Az áth. szó fölé írva.
ortzáidat Szép Violám
Ott benn az ajtósark megett Megtsókolám.

Tod azt hazudtam volt neki: Tsak a’ pipát – – –
Hogy a’ manó el nem vivé A’*
Jav. ebből: a’
vén Szipát!
El nem hivé eb*
Olvhtl. szóból jav.
a’ feje Egy szómat is
Kikergetett, ’s le lúgozá subámat is.

*
A kéziraton ez a versszak erősen roncsolódott.
Azolta erre jönni:*
<hozzád menni> erre jönni Az áth. szavak fölé írva.
is nem*
nem Bizonytalan olvasat, nincs lehúzva, de valami fölé van írva, talán itt.
mertem én
Tudod peméten jár az a’ Purutja vén
Tsak itt nyögök hozzád Katóm! E’ fák alatt
Tudom te is nyögsz a’ setét Kémény alatt.

Füstöl Galambom füstöl a’ Kéményetek,
Mert tán bizony nagyonn alá Tüzeltetek
Héj – héj! az én szívembe is Nagy tűz vagyon
Héj – héj! azért sohajtok én Illyen nagyon.

De még az Isten módot ád – Tudom hogy ád –
Kimentlek én, vagy meg reped A’ vén Anyád.
Ha más-külömben nem lehet Fel égetem
Azt a’ vityillót, ’s őtet is Belé vetem.

A’ szívem is majd meghasad Kedves Katóm
Hogy képedet még tsak nem*
Jav. ebből: meg
is Tsókolhatom.
Szegény legény vagyok, de*
<bár>
tsak Egy csókot adj
Ihon van a’ szűröm, nesze: Gatyába hagyj.

De már reám setétedett Az Éjjel is
Még*
Az M D-ből jav.
is tsak itt kesergek én Potomra is.
Bús sorsomat kesergem én ’S a’ szép Katát
Rózsám, aludj helyettem is. – Jóéjtszakát!