I KÖNYV.
EBÉDIG.
Summaya.
Mikippen az Carnevál nagi pompával Kapos Várott be menvén, holoth is ebidoͤl vala és az Matricullat foͤll nittatia vala; mellen az Dorotthia kis Azzonnak loͤoͤn nagi buſſulása.
–––––––––––––
Éneklem a’ Fársáng’ napjait ’s Dorottyát,*
Kétszer aláhúzva, ezeket a szavakat ritkább szedéssel közöljük. Ki látván a’ Dámák’ bajos állapotját
Carnevál ’s az Ifjak ellen fel támada,
’S Diadalmat is nyert pártára úntt hada.
Olly lármát, zendűlést, viadalt beszéllek,
A’ millyet nem láttam miolta tsak élek,
A millyet nem említ semmi Istória;
Meg nem merné tenni maga a’ Frantzia:
Miként insurgála Amazon módjára
Egy nagy Dáma-tábor Cárneval’ hadára.
Vaj ha méltóképpen le tudnám rajzolni
Millyen vitézséggel tudtak ők hartzolni,
Miket vittek vég hez fel forrott mérgekbe. –
Hát férhet illy harag angyali szívekbe?
Igazán, hogy minden Századnak a’ végén
Nagy dolgok esnek meg a’ Főld’ kerekségén. –
Fársángi jó borral habzó Butellia,
Mellytől a’ Múzsákban gyúl a’ Fantázia,
Te tőlts bé engemet élő spiritussal,
Hadd danollyak én is hartzot Enniussal.
És Te Nanét tőllem szívességgel vedd el,
Ha munkámnak betset szerzek szép neveddel:
Leg alább, ha kőnyvem’ végig nem olvasod,
Meg probálhadd rajta frizírozó-vasod.
Az örvendő Fársáng ki indúlt Budáról,
Tudósítást venni a’ Magyar Hazáról,
’S Lajistromba szedni az Új Menyetskéket,
Őszve járt sorjába minden Vármegyéket.
Fejérvár’ és Veszprém’ tsínos két vidéki
Tellyes örömére szolgáltak ő néki.
Majd Szalának keskeny, de kies tsútsánál
Által jött a’ jégen Tihany’ hegy fokánál;
’S ki szálván Balaton’ Szántódi révére
Az áldott Országba Somogyba bé ére.
Löllén egy Státiót tsinálván magának,
Igyekszett a’ Lengyel Urak’ Tótijának:
Tótiból mint tellyes kész Lakadalomba,
Bé hajtatott vígan a’ víg Nagy-Bajomba.
És ott ama’ Magyar jó-szivű Uraknál,
Kik közt*
Jav. ebből: kőzt, de nem dönthető el, hogy mikor történt a javítás. holt-félben is vídám szívvel laknál,Ki pihenvén magát, már nap késő reggel
Meg indúlt Kaposba parádés sereggel.
Kapos, fő-Városa Somogy’ határának,
’S Hertzeg Eszterházi Dominiumának,
Melly az el múlt Nyáron felette őrvendett,
Keblébe fogadván annyi Úri rendet,
Kik a’ Nagy Szécsényi Fő-Ispányságának
Hallatlan pompával ’s fénnyel udvarlának.
Kapos, hol másként is igazságot tenni,
A Megye’ Tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos volt a’ vídám Fársángnak is tzéllya,
Hol szállásává lett a’ Hertzeg’ Kastéllya.
Itt nyúgodott ő meg. De bezzeg előre
Nem tudta, mi szélvész támad jövendőre.
Sokszor hol örömre készűlget az elme,
Ott lepi meg nem várt baja ’s veszedelme.
Sokszor torrá válik a’ víg lakadalom,
’S A’ muzsikát ketté vágja a’ siralom.
Igy járt a’ Fársáng is. – De mig még e’ lenne
Hogy e’ Zűrvarra Múzsám reá menne:
Előbb kell kezdenem el beszéllésemet. –
Fársángi víg Humor! tsiklándj fel engemet.
Dob ’s trombita szoval el hagyá már Mérőt,
A’ Fársáng, vivén sok vezetőt, kisérőt.
Ki szánon, ki lovon, ki tsak gyalogjába,
Öröm-kurjantással siettek nyomába.
Ki ki elő vette leg tzifrább köntösét,
Hogy fitogtathassa magát, pénzét, Ösét.
Villog az ezűst kard, ’s az arany paszomány,
Virágzani láttszik tőllök a’ tartomány.
A’ szépség Angyali Magyar szűz formába
Le száltak az Égből a’ főldi szánkába.
Gyenge szívetskéik előre repesnek,
Hogy még ma tőrt fognak vetni egy kegyesnek.
Azért rendbe szedvén szemek’ ’s ortzájokon,
A’ mi tsak bájoló ’s bé ható azokon.
Köntöseikből is azt vették magokra,
A’ mi jobban illik egy illy Angyalokra.
Szív-halászó hajok’ drága köve ’s tője,
Hószin nyakok’ ’s fülők aranyos függője,
Rezgő billegéssel a’ midőn lengenek,
Minden érző szívben reszketést szerzenek.
A’ szép kantusoktol ki rozsádzott szának,
Pompásabban díszlő tavaszt nem kivának.
A’ sok slepp, az à la Bonapárt ’s Vigánó
A’ rakontzák között suhognak piano. –
„Áll jatok meg! kedves Angyalkák! áll jatok!
„Imé egy Poéta siet utánnatok,
„Szánkáitok’ nyomát lantolva kíséri,
„Hogy társaságtokba vegyétek azt kéri,
„Öröm innepteket danolni kívánja:
„A’ ki rá nem halgat dűljön fel a’ szánja.”
Igy szóllék hozzájok. De rám nem halgattak,
’S hellyet valamellyik Szánkában nem adtak.
Én hát tsak utánnok ballagék fáradtan,
’S ímé a’ Pégazus előmbe le pattan.
Fel ugrám e’ szárnyas paripa hátára,
Felettek repkedtem Montgolfir’ módjára.
A’ Levegő égnek felsőbb Országából,
Mindent pontrol pontra láttam a’ szánkából.
Óh miket láttam én! óh miket tsudáltam!
Kivált sok Trompőzbe ha le kukutsáltam.
Mint mikor a’ kűlső Printzek’ múlattára
Udvari szánkázást tsapat Pétervára,
És Északnak minden szépsége pompáson
Láttatik egy néhány szánkába summáson;
Szibéria minden nyusztal, hermelinnel
A Tzár’ Udvarábol ki jön vegyes színnel;
Az Európai követek indúlnak
Árktosz ditsősségén tsudálva bámulnak:
Illyen pompa volt itt: ennek látására
Illy tsudálkozással bámúlt Kaposvára.
Én pedig felettek az Éther’ útjain
Úgy lebegék vala Pégazus’ szárnyain;
Mint midőn Blanchárd Úr uszkált az áerben,
’S egész Béts bámúlva nézte a’ Praterben.
A lovak és szának öt Osztályt tevének,
Öt Járása szerént Somogy Vármegyének.
Vezette mindenik osztállyt egy olly Nemes,
Ki Gavallér ’s illyen fő rangra érdemes.
Bongorfi egy dísze a’ Magyar Hazának,
Lovaglott előtte Kapos’ zászlójának.
Közép idejű ő, de a’ virgontz termet
És friss elme benne vígasságra termett.
Külömben is Bétsben, ’s más kűlső Országban
Eleget forgódott ő a’ Nagy Világban.
Vídám a’ nézése, módos a’ ruhája,
Tzifra ’s tzifrán lépked büszke paripája.
Martzali osztállyát Tserházi vezette,
Ki e’ szép hívatalt meg is érdemlette,
Ha nézzük ruháját és deli termetét,
Régi Őseivel tűndöklő Nemzetét. –
Fiatal ő, van egy szép kis felesége,
Ebben van ő néki fő gyönyörűsége,
Kinek tzafrangozott hintó-szánja megett
Pompáson vezérli a lovas sereget.
Az Igali népnek Vezére volt Etse,
Kinek sokra nézve lehetett illy betse.
Ő a’ Frantz és Német könyveket forgatta,
A’ szép Assemblékat gyakran látogatta:
’S ezzel olly tudományt szerzett ő magának,
Melly disze lehetne egy Világfijának.
Még a’ lóhátról is játtszik a’ Dámákal,
Múlattatván őket sok elmés tréfákkal.
A’ katonaságot viselt Bordáts sziget’
Lobogója előtt katonásonn iget.
Torzonborz bajussza eléggé mutatja,
Hogy Bordáts inkább Márs’, mint Vénus’ magzatja.
De külömben, tudjuk, Vénus Márst kedvelli:
Bordáts is ezt sok nyers Dámáknál fel leli.
Tanúltt lova hortyog ’s ugrándoz alatta,
Ura’ száján pereg illyen ollyan atta.
Szemővel egy módos ifjú Gavallérral
Babótsa érkezett gyönyörű manérral.
Szelíd vezetője ennek a’ Colonnak
Tsak most adott kezet egy szép Kis-Asszonynak.
Mátkája’ portréját a’ mellyén viseli,
Szája mosolygással, ’s szeme tűzzel teli,
Kardja brilliántos, strikkolt a’ ruhája,
Kellemes lejtőt jár kis ded paripája.
Öt Fő vezetőji hát ezek valának
A’ Somogyi Sereg’ öt fő osztállyának.
Mindenik magával szép Népet vezetett,
Melly zászlója alatt ló háton léptetett.
A’ meg lett idejű Urak a’ Dámákkal
Körűltök ’s utánnok tsúszkáltak szánkákkal,
Mellyekben mint annyi Égnek szülöttei
Jőttek a’ Somogynak mosollygó szépei.
Kik közt a’ szép Laura, Szemőnek mátkája,
Ollyan mint Etelka, a’ Világ’ tsudája:
Képén olvashatni azt a’ boldogságot
A’ mellyért kedvelli Szemő a’ Világot.
Másik szánba Madám Tserháziné vagyon,
Szép kis Ifjasszonyság, még fiatal nagyon.
A’ Nagy-Világ őtet galántúl nevelte,
Mellyel természeti kellemét emelte.
Igéz mikor játtszik, bájol mihelyt tántzol,
Ha discurrál, minden szívet hozzá lántzol.
Muzsika, hím varrás, kőnyvek’ olvasása,
A’ fínomabb érzés’, és erkőlts’ forrása,
Édes Versengésre ébresztette nemét,
Díszeltetvén benne a’ szépség’ érdemét. –
Úgy fénylett egy másik szánon Amália,
Mint a’ Majoránnán szendergő Grátzia.
Azok a’ szépségek, kik véle valának,
Meg annyi probáji voltak a’ hibának;
Őtet úgy nézhetni mint egy tőkélletest,
Kinek minden ízén Vénus egy Vénust fest.
Mint midőn az Éjnek setétes kárpitja
Bakatsin szőnyegét két felé ki nyitja,
A’ Hajnal’ pirosló ortzája ki derűl,
Atlatz felhőkből szőtt Kantusa szét terűl:
Úgy leng két felűlről haja, melly fekete,
Úgy fénylik kőrűle rozsás tekintete,
Szeme’ két csilaga úgy derűlt ki erre,
Mintha két Phosphorus ragyogna egyszerre.
Mosollygo ajaki feilő rózsa bimbók,
Mellyeken tzúkorrá változik minden tsók.
Hó szin nyakán örv van, mint a’ gerlitzének,
Gyengébb a’ harmatnál bőre szép kezének.
Pihegtsélő mellye’ domború két halma
A’ gyönyörűségnek szentelt arany alma.
De mit festem én azt, a’ mit az Isteni
Kéz is tsak remekként tudott teremteni?
Elég, hogy ő ollyan mint az a’ rózsaszál;
Melly a’ Cipris’ mellyén hasadó félben áll.
Istenek! Istenek! ugyan millyen zsinat,
Melly ennyire borzaszt minden érző inat?
Mi hármóniátlan lárma jön fülembe,
Mintha nyóltz kutyafi zúgna egy verembe’,
Vagy mintha az el főtt kása poffongana? –
Ahá!... itt jön egy szán, ’s benne két vén Zsana.
Beszélnek magok közt, az ördög tudja mit,
Tán a’ Szengelléri borsot, vagy valamit.
Dorottya az egyik, egy öreg Kis Asszony,
Ki méltó hogy reá örök párta asszon.
Mert úgy is már akkor viselt agg koszorút,
Hogy a’ Burkus kezdte a’ másik háborút.
Még sem ólthatta meg annyi sok esztendő,
Bár már hatvan ötöd fűre lessz menendő.
Most is a’ legényért mindjárt kardra kelne,
Tsak vén oldalához dörgölő fát lelne.
Pedig már fel szántott tisztes artzájának
A’ bőrén lúdgégét könnyen tsinálnának.
Úgy pislog bé hullott szeme’ két tájjéka,
Mint a’ kotsonyába fagyott varas béka.
A’ vénség bé verte púderrel hajait,
Ki tördelte kettőn kivűl a’ fogait:
Úgy hogy ha bé lottyant ajakit ki fejti,
A’ hamut Mamunak, a’ szöszt pösznek ejti.
Akár nézz el aszott bőr és tsont karjára,
Akár két, irhával be vont rakontzára.
Lohadt mellyén tsomó ruhák tekeregnek,
Mellyek közt el hervadt tsetsei fityegnek:
Mint két darab vatszkor a’ sűrű levélben,
A’ melly alatt fonnyadt egéssz ősszel ’s télben:
Vagy mint midőn az ért uborkát le veszik,
’S a’ napon meg aszván, a’ kótz közzé teszik.
Egy szóval nintsen már benne semmi épség,
Már el felejtette nevét is a’ szépség:
Még is lám, a’ kinek kén litániázni,
Itt mér a’ fársánglók között botorkázni. –
Mellette a’ ki űl, az őreg Orsolya,
Biz’ az is tsak ollyan el tsiszolt kortsoja;
’S tsak annyival külömb Mamszel Dorottyánál,
Hogy Asszony, ’s öttször volt Hymen’ oltáránál;
De abban ő rajta sem vág ki Dorottya,
Hogy néki is kedves még az Ádám’*
Adám Ért. sz. em. bottya.Igazán, hogy vén Lyánt ’s vén Asszonyt a’ Manó
Olly hellyen is teker, a’ hol nem volna jó.
Mit keresnek ezek fársáng’ innepében,
Kik ugy láttszatnak a’ szépek’ seregében,
Mint mikor a’ rétnek virági ki nyílva
Mosollyognak ’s köztök áll két rothadt gilva.
De ám légyen! úgy is Fársáng van most épen
Maskarára nem lessz szükségünk ekképen.
Az egéssz Tábornak Opor Fő Vezére
Mind az öt Osztállynak volt tellyes díszére.
Mert nemes Nemzete régen fényeskedik,
’S vitézséggel hires Ősökkel kérkedik.
Maga is az élet’ leg szebb Tavasszában
Nagy Magyar Gavallért mutat formájában.
Fekete bajussza fedi vídám száját,
Árnyékozza*
Arnyékozza Ért. sz. em. barnára pirosló ortzáját.Bátorsággal tellyes két szeme’ forgása,
Természeti Vitézt mutat mozdúlása.
Válla, mellye, tzombja, ’s minden tetemei
Fő Vezérhez illők, ’s az Ég’ fő mivei.
Nyusztos kalpagjának kótsag bokretája
Gyengén leng, ha fúvall a’ szellő reája.
Prémzett zőld mentéje fekete báránnyal
Szépen öszve illik a’ veres dolmánnyal.
Rojt ’s paszamánt veres nadrágát drágítja,
Magyaros derekát arany öv szorítja.
Almás paripáján tzafrangok függenek,
A’ mellyek Szittyai módra készűltenek.
Lova kevélly kedvén a’ rajta űlővel,
Hortyog, tántzol, kapál, nyerít déltzeg fővel.
Gőgösen megy előll mint Fő Vezér’ lova:
A’ Truppok kísérik, és a’ Szánok tova. – –
Ekkép ezer öröm és kiáltás között
A’ múlató sereg Kaposba költözött.
Carneval a’ Hertzeg’ kastéllyába szálla,
Hol már el készitve vala a’ Bál-Szála.
Lovakról az Urak mindjárt le ugrálnak,
Avagy Szánjaikból módosann ki szálnak,
’S fő hajtva köszöntvén a’ szép Angyalokat,
Le segítik fogott karokkal azokat. –
Igy szedik a’ vídám népek, mikor meg ért,
A’ pirosló bakart, és a’ fejér*
Utólag szórencsere volt a sorban, az eredeti változatot törölték, de nem tudjuk, mikor történt a javítás. gohért;Mint itt a’ Lyánkákat, külömb őltözetben,
A’ víg Gavallérok e’ Dáma szüretben.
Meg tele vendéggel már a’ Szála szépen,
’S a’ Dél’ órája is el érkeze épen.
Az Urak múlatnak egyetmás beszéddel,
Mig el készűlnének mások az ebéddel.
Egyik azt vítatja, hogy Bonapart megholt,
Másik, miket tsinált mikor Insurgens volt.
Egyik arrol beszéll, mellyik jobb paripa,
Más, hogy az övénél nints szebb tajték pipa.
Némelyik ditsekszik futós agarával,
Vagy ennyi lépésre járó puskájával. –
A Dámák előtt is forr sok Matéria:
Az a’ szép Gavallér kinek az Úrfija?
Az a’ jeles kantus ugyan hol készűle?
Az a’ fülön függő mennyibe kerűle?
Mért van ennek ’s ennek most olly ritkasága,
A’ kávé, a’ tzúkor, mért olly méreg drága?
Míg ekképpen űzik a’ terhes unalmot,
Várván az ebédet, hegedűt, tzimbalmot
Im a’ Toponári Zsidók be kerűlnek,
És Muzsikájokkal hellyekre le űlnek.
Hajdú, Lokaj által el készűl az asztal,
Melly már sok el vásott hasakat vígasztal,
Meg frissitő levest nyújtván a’ gyomornak,
Melly patzallá vált a’ tegnapi Mámorba’. –
Edgy kitsiny tsendesség volt az ebéd felett;
De az étel, ital hevítvén a’ belet,
’S éledvén az által a’ szív’ verő ere,
A’ vendégek’ kedve újj életet nyere. –
Már a’ Nyájasság is pillangó szárnyakkal
Repkedvén enyelgett ’s játtszott az Urakkal.
Víg öröm és tréfa űlt minden homlokon,
Grátziák tzikáztak Dámák’ pillájokon.
Már a’ Galánt Lelkek nem győztek nevetni,
Sok szemek kezdenek edgyütt beszéllgetni.
Baráttság ’s szerelem köztök múlatozik,
A’ Vígság’ Zászlója alatt alkudozik.
Míg a’ Toponári Ázsáfok szép számmal
Múlatják az asztalt muzsika szerszámmal,
Édes Áriákat Ámphion’ módjára,
Vagy fűrge Tust húzván az Ivók számára.
Végre a’ Vendégek hogy meg elégűltek,
’S már minden poszpászok asztalra kerűltek;
Parantsol Carnevál, tőltsenek borokat,
’S a’ köz egésségért igyák meg azokat.
Maga egy nagy pohárt, melly arany egésszen,
És*
Es em. drága kövekkel tsillagzik sok részen,’S a’ mint mutatják a’ jelek oldalába
A’ kupa Hertzegé vala hajdanába
Egy nagy pohárt meg tőlt Zákányi jó borral,
’S fejet hajtván minden vendéginek sorral,
„Adja Isten, igy szóll, töbször is, másszor is,
„Hogy így meg vidúllyon köztünk a’ komor is;
„Más egésségéért ’s a’ magunk hasznára
„Eresszűk ezt a’ bort a’ többek’ útjára:
„Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, petsenyét,
„Éltesse Vármegyénk’ újj Vejét, és Menyét;
„Éllyen a’ baráttság köztünk, ’s a’ szerelem;
„A’ ki engem szeret, igyék egyet velem!”
A’ Vendégek erre Éllyent ki áltanak,
A’ Muzsikák pedig Öröm-tust rántanak,
Tajtékzó poharát Carnevál ki issza,
’S az Urak prositot kiáltanak vissza.
Mind el tsendesednek az egéssz Szálába,
’S Carneval fel álván bársony trónusába,
Az egéssz népséget körűl meg tekinti,
’S fel vont szemőldökkel figyelemre inti.
Himent egy kellemes termetű fiatalt,
Ki visel General-Násznagyi hívatalt,
Fel szóllitván űlő székéből mellőlle,
A’ Nagy Mátrikulát elő kéri tőlle.
Himen a’ székéből el fordúlván balra,
Egy potrohos könyvet fel tesz az asztalra.
Még a’ Calepinus’ tíz nyelvű Grapsája,
Vagy a’ Casuisták’ Theológiája,
Hozzá képest tettszik Finger kalendernek,
Vagy Etűisbe illő dirib darab szernek.
E’ nagy könyvben fel van jegyezve sorjába
Minden Dámák neve Pro-Memoriába,
A’ kik már tizenkét esztendőt el hadtak,
Hanem hatvan négyet még meg nem haladtak:
Mert ez a’ két határ amaz Epochában,
Mellyben már, ’s mellyben még van tűz a’ Dámában.
A’ ki az időnek e’ két pontja közt van,
Annak mint meg annyi Angyal ollyan a’ kan.*
kar Másolási hiba, az utólagos javítás alapján em.
Légyen kitsiny vagy nagy; szelíd, v[…],*
Az utólagos javítás miatt az eredeti változat nem olvasható. vén, vagy hűlt;Még is el vágja az, hidd, a’ meddig meg sűlt. –
Mind ezeknek nevek hát lajistromképpen
Fel vagynak ama nagy könyvbe írva szépen;
És a’ kik el vagynak véve, vagy jegyezve,
Egy veress keresztel vagynak meg jegyezve
De, ah! benne a’ mint oda kandikáltam
Igen kevés veress keresztet találtam. –
Elég, hogy a’ Dámák hatvan négy től fogva
Esztendő szám szerént voltak itt ki osztva,
A’ kik pedig örök pártába maradtak,
Nevek mellé asszú fügétskék írattak.
Carnevál a’ Jegyző könyvet ki nyittatja,
’S elébb curiose keresztűl forgatja,
Osztán ki keresvén Somogy’ Rubrikáját,
Himennek kezébe adja a’ pennáját.
Himen hát a’ pennát dugja a’ füléhez,
’S Carnevál is így kezd beszélni népéhez:
„Urak! Asszonyságok! tudjátok tisztemet,
„A’ melly most közzétek vezérlett engemet.
„Im én azért jöttem ide mostanában,
„Hogy tudjam, ki van még, ’s ki nints már pártában?
„Hogy meg köszönthessem az újj Asszonyokat,
„’S más fársángal férjhez adhassak másokat.
„Igaz, hogy a’ menkő vén Dubranovszkyja,
„Már el komoritván a’ Hypocondria,
„’S irígyelvén a’ más’ gyönyörűségeit,
„Kurtára szabta ki a fársáng ideit:
„De még is, azt tartom, elég idő annak
„Hat Hét is, a’ kiben virgontz erek vannak.
„Sőt öt Hét alatt is férjhez lehet menni,
„A’ kit a’ legények el akarnak venni
„Egy hét Leány nézés, második szeretés,
„Harmadik, negyedik, ötödik Hírdetés. –
„Most nínts egyéb hátra, hanem hogy tudhassam
„A’ Férjhez menteket, ’s őket fel írhassam:
„Irja Notáros ’ram. – „Himen hát szép szerrel
Meg töltvén pennáját veres Czinoberrel,
A’ mint a’ Társaság maga jelentette,
A’ Férjhez menteknek nevét fel jegyzette. –
Carnevál el bámúlt, melly kevés a’ számok,
A’ kiknek készűlnek a’ Vénusi hámok.
Látta, millyen sokak itt a’ Subjectumok,
De sem Copulájok, sem Praedicatumok.
Látta, melly szomorú képpel búsonganak,
A’ kiken külömben rózsák virítanak;
’S mint rideg violák, a’ puszta homokon,
Magánosan sírnak únt árvaságokon.
Látta, hogy Dorottya ’s a’ kik már Vénetskék;
Dohognak magokba hogy ők nem Menyetskék;
Egy két fogatskájok tsikorog szájokba,
A’ vénség’ rántzait szedik több rántzokba;
’S mint a’ világa únt, és meg száradt avar,
Mellyet a’ homállyos déli szél fel kavar,
Mindenik úgy susog és morog magában
El-éltt idejének kelletlen voltában.
Ezt jól észbe vévén Carnevál, ezennel
Hellyére téteti a’ könyvet Himennel.
’S Hogy a’ kedvetlenség több erőt ne végyen,
’S ne tán az örömbe nagyobb tsorbát tégyen;
Látván hogy poszog már sok asszú pöfeteg,
’S az Ifjaknak lábát bántja a’ viszketeg;
Mond „hozzanak elő Máslás-butelliát,
„Készíttsék a’ zsidók a’ Kanaforiát,
„Jőjjön az asztalra Auszprug és piskóta,
„Azután perdűllyőn mindjárt egy friss Nóta!”
Meg lett. – Asszúszőlőt az Urak ivának,
A’ Dámák feketén egyet kávézának.
’S asztaltól fel kelvén prosit kívánással,
Udvaroltak ortza és kéz tsókolással.
Második könyv.
e s t v é l i g.
Summaya.
Mikippen roppant Tancz tartatic vala, és le uͤllénec vala hogi yacczodnánac, és az Dorotthiával és mind az toͤbb Kis azzonokval chuffolcodnac vala, és mikippen Isten Azzon Eeris álmilkodásra miltó galibácat toͤoͤn vala; az Dorotthia penigh zuͤében gonozt forral vala, mikint az Iffiakat hadval megh keruͤlne.
Meg pendűl egy szerre Isák’ száraz fája,
Zengő szer számokkal kíséri bandája,
Kellemes hangzások a’ Szálát bé töltik,
Az ifjú szíveket örömre fel költik.
Mindenütt a’ Vendég kezd már örvendeni,
’S viszketeges lábát tántzra készíteni:
Az únalom ’s bánat iromba szárnyakon
Ki repűl le kókkadt fővel az ablakonn. –
Hogy az Urak tsendes tántzot tehessenek,
Isákék szép lejtő Minétet kezdenek;
Mert hamar meg romlik a’ gyomor’ főzése,
Ha hogy étel után nagy a’ test’ rengése. –
Cárnevál fel kiált: „Urak, egyet szóllok!
„Itt sok újj mátka van gondolkodjunk róllok.
„Úgy is az útam’ is ő érettek tettem,
„Az Urakkal edgyűtt köztök ebédlettem.
„Engedjük meg nékik, (hisz’ az úgy sem szégyen,)
„Hogy az első rend Tántz most az övék légyen,
„’S ekként kéz fogójok itt létembe essék,
„Hogy meg emlegessék.” Mind rá mondják: Tessék!
De Dorottya, ’s mások, kik pártába sűlve
A’ széken, kanapén, maradának űlve,
Magokban zúgodtak, mivel szégyenlették,
Hogy köztök e’ tsúfos külömbséget tették.
Rendes is volt látni, miként sok vén dada
Többektől ki válva a’ széken kushada,
’S miként néhány tsalfa ifjú sok agg-lantot,
Ujjal mutogatván nagyokat kuttzantott.
Kezdődik a’ Minét. – Három Gavallérral
Három deli Dáma ki áll szép manérral;
Frantziás tántzokat kezdik fő hajolva,
Folytatják páronként viszontag másolva,
Sétáló lábokkal Z betűt ejtenek,
Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek.
Mint midőn szerelmes gór-jértzéje megett
A dagállyos kakas érezvén meleget,
Enyelegve játtszik, taréját berzeszti,
Oldalt forog, tipeg, ’s szárnyát le ereszti:
Igy tesz a’ Gavallér itten a’ Dámának
Kényes tempójára a’ Frantzok’ tántzának.
*A következő 4 sor soronként áthúzva, mivel a másoló elvétette, és nem a megfelelő sorokat jegyezte le:
<Végezvén a’ Lengyelt, Stajeren forognak,
A’ Szála kőzepén tipognak topognak
Igy lépked, igy kereng Békés Vármegyében
Az alfőldi Magyar gazdag szűrűjében>
Sem kedvem, sem erőm nintsen arra nekem,
Hogy minden sor tántzot le írjon énekem.
Az első Társaság mihellyt el végzette,
A’ rendet a’ többi újj házas követte;
’S hogy minden mátka pár egy egy tántzolást tett,
A’ Szála ’s muzsika mindennek szabad lett.
Ismét meg zendűlvén a’ húron a’ Minét,
Etse kézen fogja Madám Tserházinét,
Tserházi hellyre áll a’ szép Belindával,
Opor is Rózsival a’ leg szebb lyánkával
Negédes módira léptetik lábokat,
’S dupla fő hajtással végezik tántzokat.
De miként a’ Május’ mosollygó havában,
A’ Természet tsendes lévén ő magában,
Tisztán fénylik a’ Nap, vídám a’ Mezőség,
Lassú andalgásban halgat az erdőség,
Nints semmi zaj, tsupán a’ madarkák zengnek,
Vagy a’ virágok közt Etéziák lengnek;
De fel kerekedvén a’ Vídi pusztáról,
Vagy a’ Szengellérnek bors termő Szirtjáról
Zablás Sárkányán a’ Garabontzás Deák,
Már a’ forgó széltől tsikorognak a’ fák,
Ropog a’ pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a’ vetés, a’ víz habbal tele,
Egyébütt tsendesség láttszik vőlgyön, hegyen,
Tsak ott van fergeteg, a’ hol ő át megyen,
Toll, kóró, fa levél, ringy rongy, egyetmással,
Zúg a’ poroszlopban forgo karingással,
A’ meg réműltt banya teheneket fejet,
Háza’ oltalmáért készíti a’ tejet:
Ily zavar forgó szél todúlt a’ Szobának,
Hogy a’ hebehurgya Langauszhoz fogának.
Opor kilentz Ánglus Kontra tántzot jára;
Még sem szált lankadság, vagy görts az inára.
Ollyan derék Stuttzer nints is tán Londonba,
A’ ki ennyit tudna győzni egy húzomba.
Bongorfi egy néhány személyt öszve szede,
És alla Polacca a’ Tántznak erede.
Maga volt a’ Vezér, a’ többek követték,
Kik a’ Lengyel tempót emberűl meg tették.
Illyen menést tészen a’ Springer a’ Sakkban,
Mikor harmad felet ugrik a’ likakban;
Vagy miként a’ Darvak, midőn ki keletre,
Sereggel el mennek a’ rétre, ligetre;
Előre hányt lábbal és billegő Nyakkal
Sétál az első pár a’ többi darvakkal.
Végezvén a’ Lengyelt, Stájeren forognak,
A’ Szála’ közepén tipegnek topognak.
Igy lépked, igy kereng Békés Vármegyében,
Az Alfőldi Magyar’ gazdag szűrűjében
Hét nyoltz nyomtató ló, midőn patkós lába
Tapos a’ Világnak leg szebb búzájába.
Jártak Galoppátát, Sztraszburgert, Hanákot,
Valtzerest, Mazurkát, Szabátsot, Kozákot.
E’ módi bolondság töbre is megy vala,
De a’ Vitéz Bordáts végre fel szóllala:
„Uraim! az Urak Magyarnak tartanák
„Magokat, de ki Tót, ki Német, ki Hanák.
„Mért nem tántzol Magyart az Anglus, Frantzia?
„Tsak a’ Magyarnak kell más Nemzet’ módija.
„Igy veszttjűk Hazánkat a’ magunk’ kárával
„Kűlső tántzal, nyelvel, szokással, ruhával.
„Mi? hát az Uraknak nem jut már eszében,
„Mikor Fő-Ispányunk bé űlvén székében,
„A’ leg első tántzot Magyaron kezdette,
„’S minden hazafi szív betsűlte érette? –
„Nemzeti tántzunknak légyen első jussa:
„Magyart! illyen atta vén Jebuzéussa!”
Rá rándítja Isák pengő muzsikáját,
’S a’ Palatinusnak el kezdi Nótáját.
Minden Magyar szívek azonnal buzdúlnak,
Ősi természetes lángjaitól gyúlnak.
Felséges állásba tészik termeteket,
Valódiba szedik férfiú képeket;
Bennek a’ rá tartós gőgje A’siának
Díszt ád Európa’ tsínos módijának.
Tsak a’ Magyar tántz az, melly soha sem jára
A jó egésségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket,
Frissíti elménket, testünket vérünket,
Tsak a’ Magyar tántz az, melly díszessé teszi
Az embert, és soha hívságra nem veszi,
Mert ha tsak vitézi módra nem őltözött,
’S ha nints sarkantyúja, tsúf a’ többi között.
Tsak a’ Magyar tántz az, melly bír olly érdemmel,
Hogy leg jobban egyez a’ szűz szeméremmel,
Mikor sok kűlfőldi tántzban, a’ módosság,
’S a’ leg úribb fogás, leg nagyobb pajkosság. –
Nemes Magyar Tántzom! ki ősi nyelvünkkel
’S Ruhánkkal jöttél ki ditső Nemzetünkkel,
Ki Európai finyós lakhellyeden
Máig sem szenvedtél motskot szépségeden,
A’siai színben fénylik nemességed,
’S még a’ módi nem tett alatsonnyá téged:
Im a’ kűlső népek bámúllyák díszedet,
’S tulajdon Nemzeted nem betsűll tégedet!
Azomba míg ezek ekképpen folyának,
Tréfábol kezet nyújt Bordáts Dorottyának,
Egy pár ugrós tántzal őtet meg kínállya.
’S hogy e’ szerentséje lehessen, instállya.
Nem kellett hosszason hívni ám őkemét;
Fel szedi a’ székről el petyhűdtt tetemét,
Ürög-forog, tipeg, lóbállya a’ kótzot,
Mellyből görts farának tsinált vala pótzot.
Bordáts, ’s az egéssz Nép a’ fejét le süti,
Nevettébe majd a’ guta meg nem üti.
Igy tántzol a’ tátos banyák’ paszitjába’
Varásló pemetjén a’ vas orrú bába.
Már éppen el üte nyoltzat a’ toronyban,
Estve volt, ’s elég lett a’ tántz egy húzomban;
Szakadt az izzadság mind egyik vendégről,
Ki ki panaszkodni kezdett az éhségről;
A’ hajdúk, lokajok asztalt készíenek,
Ezüst kések, villák, kanalak pengenek.
„Mig, úgy mond Belinda, asztal fog készűlni,
„A vagy nem jó lessz é egy játékhoz űlni?
„Míg fel jő a’ leves, eleget játszhatunk,
„Tán egy sor zálogot addig kiválthatunk.”
Egy tágos sarokba Belinda’ szavára
Le űlnek a’ Dámák ’s az Urak jobbára.
Mindjárt külömbféle játékokhoz fognak,
Vígadnak, divatja vagyon a’ Zálognak. –
Midőn A! Kit szeretsz? ez a’ játék jára,
Reá megy a’ kérdés egy szer Dorottyára.
A! kit szeretsz? – Felel; Akárkit szeretek
Mit adsz enni? – Annyit, a’ mennyit vehetek
Hová viszed? – Ágyba. – – Brávot kiáltanak,
’S a’ nagy katzaj miá majd hanyatt hullanak.
„Ágyba? (fel szoll Etse egyik szugollyába)
„Koporsóba! úgy is ott áll a’ fél lába.
„Megvette a’ hideg már benne az ikrát,
„Vén üszög a’ Madám, nem vethet már szikrát.
„Tsak lássák az Urak! a’ jó lélek mit vár,
„Ha a’ banya posz is virítni akar már?”
A’ vén Adelgunda halván e’ szavakat
Dorottya’ fülébe fettsenté azokat;
Kézről kézre adák egy másnak a’ Vének,
’S kótyogós szívekbe meg keseredének.
Galiba lett volna a’ Compániába’,
De a’ levest épen hozták a’ szobába. –
„Imádkozzunk! együnk! tsitt! halgass! ne nevess!
„Együnk! (fel szóllalnak) majd el hűl a’ leves.”
Asztalhoz űlének, evéshez fogának,
Édes tréfák között együtt múlatának.
De Éris egy mérget keverő, babonás,
A’ kitől származik minden vissza vonás,
Ki a’ jó szíveket öszve háborítja,
A’ Férjt, Feleséget egymásra buzdítja,
Ki az édes mézbe vegyíti a’ mérget,
A’ leg szebb virágba, gyűmőltsbe rejt férget,
Ki a’ tsendes lelket bújtja háborúval
Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval,
Ki jajgat a’ szelíd békeség’ láttára,
’S ha pert ’s lármát sajdít, fakad hahotára, –
Éris kaján szemmel nézvén a’ vígságot,
A’ melly múlattatta e’ szép társaságot;
„Hát az én hatalmam? (így szoll bús kedvében,
„Hol orát, hol farát vakarván mérgében)
„Hát az én hatalmam, a’ mellyet mindenek
„Az egéssz Világon eddig esmértenek,
„Igy tsonkíttasson meg? így nézzem húnyt szemmel?
„Mit tesz a’ baráttság a’ víg szerelemmel?
„Ezek örvendjenek? én tsak epedjek é?
„Oh nem! a’ triumfus nem lessz ám ezeké.
„Hoh barátim, a’ hol leg tőbb kedvet vártok,
„Ahol nyerekedni készűltök, ott ártok.
„Hálá Istenimnek hogy Társaságtokba’
„Vén banyák is vannak; búvok majd azokba.
„Ordas epe sárral torkig tőltöm őket,
„Öszve háborítom az örvendezőket. –
„Rajta! per! irígység! bosszú állás! szégyen!
„Vén lyány harag, kudartz! kofaság! – így légyen!”
Ezek hát, ’s többek is, véle fel készűlnek,
Denevér szárnyakon utánna repűlnek.
Maga belé űle egy nagy katullyába,
Rongyos pudermantelt vetvén a’ nyakába.
A’ szélnek ereszti öszve tsapzott haját;
Két kis pudli húzza lebegő hintaját,
Mellyben a’ szellőkön magát fel emelé
’S az éjj’ homállyában tart Kaposvár felé.
Valahol végig ment; borzadtak az egek,
Küszködtek a’ hóddal borongós fellegek.
A’ bagjok tzivódtak a’ több madarakkal,
A’ zúzos fák egy mást verdesték gajokkal.
Kapos’ udvarára mihelyt bé léptete,
Mindent meg ígézett mérges lehellete.
Az Udvari kopók ’s agarak morogtak,
Benn az istálloban a’ lovak hortyogtak.
Üstökbe ment Jantsi tsatlós, a’ kotsissal,
Pörölt a’ kis Náni az öreg Marissal.
Mihellyt a’ konyhába a’ fejét be dugta,
Főbe verte egy mást fazékkal a’ kukta.
Fridrik Szakáts perbe szálván a’ dajkával,
Le öntötte nyakát egy Sajtár tsávával.
Onnan a’ Szálába be suhanván Éris;
Zúgni kezd a’ Dáma és a’ Gavallér is.
Sertepert Uram azon kezd perleni,
Hogy ő az asztalnál meg únt vesztegleni:
Koppóházy feddi, hogy az gorombaság,
Holott még múlatni akar a’ Társaság.
A’ Dámák között is néhány szúrós szóba
Egy kis tsata forma esik hébe hóba.
Izetlenségre kezd a’ baráttság válni:
De okát senki sem tudja fel találni.
Érist ők nem látták; ki tűndér ortzával
Bojgatta már őket mérges párájával.
A’ volt leg főbb gondja, hogy egyet válasszon,
Kire leg hathatósb dögséget árasszon:
De ki lett volna az egyéb Dorottyánál? –
Eris is hát ennek áll meg a’ hátánál.
Azon töprenkedik, miként verhetné be
Pestisét leg jobban az öreg Nénébe.
A’ szegény Dorottya, nem lévén már foga,
Tsak holmi lágyatskább tsemegén nyámoga.
Néhány kráfli álla tányérján előtte,
Mellyel görtsös gyomrát apránként tőltötte.
Eris hát tűndéres erejét fel vevé,
’S magát egy gömbölyű kis formába tevé;
’S midőn a’ fortéllyban jó módot talála,
Dorottya’ tányérján egy kráflivá vála. –
Ah! vígyázz kis Asszony most vígyázz ám nagyon,
Im a’ tányérodon méreg ’s veszélly vagyon.
Ne hidj minden színnek ’s kráflinak, mert veled
Ezer bajt szereztet, meg lásd, ha le nyeled.
A, kérlek, Kis Asszony! kérlek ősz hajadra,
Ugy sem vagy már gyermek, jól vígyáz magadra.
Mit tészek! – Im’ ímé a’ kráflit fel veszi,
A’ gondatlan öreg, ’s nagyon mohónn eszi.
Meg eszi – Meg ette! – Meg van! – már hijjába!
Éris kívánt tzélra jutott szándékába’.
Már látom reszketeg fogja el tetemét,
Már vas villa módra hánnya a’ két szemét.
Morgásra áll szája, forog benn a’ nyelve,
Keserű agsággal van mellye meg telve.
Bus Melancholia gőzőlőg a’ fején
A’ harag’ rozs férge bántja űlő hellyén.
Éris öszve járja belőll minden tagját,
Szívére májjára ki önti maszlagját.
Minden belső részre útat fúr magának,
Kivált hol fészke van a’ hisztériának.
Most a’ mértékletlen öröm erőlteti,
Hívságra, katzajra, dévajságra veti,
Majd egyszerre tsügged feje komor bútól,
Haragtól fojtódik és irígy gyanútól;
Egy indúlat erőt vesz más indúlaton,
Mint mikor hullámmal zajog a’ Balaton.
Végre a’ fekete sár epe el teli,
’S minden más érzésit egy szerre el nyeli.
Fel pattan a’ székről, ’s Érist a’ gyomrába’
Bé viszi magával egy oldal szobába,
Hol egyedűl lévén pállyát nyit magának,
Szabad gyeplűt ereszt minden haragjának,
Szűz rántzait hideg könnyekkel áztatja,
’S asszú kökörtsinnyét ekképpen siratja:
„Egek! már én tehát tsak azért születtem,
„Hogy férjfi soha se feküdjék mellettem?
„Miért juttattatok hatvan esztendőre,
„Ha szert nem tehetek egy rossz főkötőre?
„Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjátok;
„Várásom bérét hát mért meg nem adjátok?
„Mindég, jo hiszembe űltem az Adventet,
„Hogy tán tesz egy kérő nállam Complimentet,
„A’ Fársángot mindég tőltöttem vígsággal,
„Hogy tán nem gyötörtök többé a’ lyánsággal:
„Mit ért? nem is véltem, ’s már itt volt Húshagyó
„Húshagyó! Húshagyó! engem itthonn hagyó!
„Mivel érdemlettem? Egek! ugyan mivel?
„Lám lett volna mivel, tsak lett volna kivel.
„Sem pénzét, sem eszét én nem néztem volna,
„Sem nemét, sem képét; tsak férfi lett volna.
„Mondtam; hogy akárki légyen, hozzá megyek,
„Kezet tsapok vele; tsak leány ne legyek.
„Boldogabb férfiú nem lett volna, mint ő:
„Úrrá tette volna őtet egy főkötő.
„Hordtam volna mindég saját tenyeremen,
„Tsak könyörűlt volna pártát únt fejemen.
„De hijjába! még is egy sem jött eszére
„Be’ bolond volt, a’ ki engem meg nem kére!
„Akárkinek tárva volt szívem’ bírtoka;
„Az Ég, a’ Főld tudja, én nem vagyok oka. –
„Sokszor végig néztem ezt a’ Világot már.
„A legény előttem úton-útfélen jár,
„A’ férfi meg annyi, mint az Asszony, látom:
„Mért nem jut hát köztök nékem egy sajátom?
„Mért kell nékem illyen bőségben szűkűlni,
„’S szomjan a’ kád vizbe Tantalusként űlni?
„Mért alkotott az Ég Asszonynak engemet?
„Vagy hát mért teremtett férfiui nemet?
„Ha Asszony nem volnék, vagy férfi nem volna
„Édes boldogságom ürmöt nem kostolna. –
„De ímé aggságban emésztem napjaim’.
„Az idővel edjütt terjednek kínjaim.
„Komor magánosság fonnyasztja éltemet;
„’S még hajadon fővel el temet engemet.
„Hogy nyútóztatnak ki, hogy megyek pártába’,
„Óh, majd a’ Szenteknek Paraditsomába?
„Oh, szégyenletembe meg kell halnom ott is,
„Mikor vén lyánnak mond egy hitván halott is.
„Holott imé most is e’ kis Társaságba’
„Annyiszor keverik az embert tsúfságba.
„A’ nélkűl nem esett egy tántz, vagy egy játék,
„Hogy illetlen dolgot, vagy motskot nem láték.
„Hát már, hát igy kell é nékem holtig élnem,
„Hogy szerelem hellyett tsúfot kell remélnem?
„Nem! Nem! – Vagy azokon bosszút fogok álni,
„A’ kik olly vastagon mertek volt tréfálni;
„Vagy azt meg mutatom, hogy idős létemre,
„Erővel is ifjat kerítek kezemre,
„És igy tán – – – Ah, meg állly! tsendesedjél szegény;
„Te tsak egy leány vagy, de hány ott a’ legény?
„Mit gondolsz Dorottya? jobb, magad meg húzod
„Vén vagy, a’ meg hűlt bőrt, már hijjába nyúzod.
„Mit érne hartzolnod? férjt azzal nem kapnál:
„De ám ha kapnál is, ’s véle kezet tsapnál;
„Mit tenne e’ kurta kis gyönyörűséged
„Midőn a’ halál is candidált már téged?
„Mit próbálsz? mit kezdessz? belőlle mi hasznod?
„Úgy is leány fővel kell néked meg asznod.
„Ám lássad – – – Hát még is? – – nem lehet – – fussatok!
„Fussatok elmémből gyáva gondolatok!
„Bosszút kell állanom. Sokba meg bántottak,
„Sokba! tsúfot tettek, azt az átkozottak.
„Nem tsak rajtam, hanem több Leányokon is,
„Mártán, Adelgundán, Rebekán, máson is.
„Az a’ Zálogosdi játék sokat sérte;
„Hát a’ Matrikula? – ’s én ne szólljak érte?
„Á! á! – az nem lehet; bé török, bé rontok,
„Asztalt, Compániát, tántzot széllyel bontok,
„Főldig le gázolom őket a’ nyelvemmel.
„Másszor ne játtszanak a’ betsűletemmel.
„Kivált a’ Fársángot – mert másként is ennek
„Tulajdoníthatom az okát mindennek, –
„A’ Fársángot – azt, azt, még lejjeb gázolom,
„Haját széllyel tépem, szemét ki karmolom. –
„De, hogy annál jobban meg szégyenűllyenek:
„Minden hajadon Lyánt fel bújtok ’llenek.
„Orsollya, Rebeka, Magdaléna, Márta,
„Adelgunda mind, mind, a’ kin tsak van párta,
„Sőt ha párta nints is, de férj nélkűl maradt;
„Nem ád kérésemre tán üres kosarat.
„Nem ád; szemeikből olvastam előre,
„Miként borzadozott mindeniknek szőre.
„Őket veszem mellém - - - Várjatok, várjatok,
„Ti kik a’ lyánkákkal olly tsúfúl bántatok.
„Várj fársáng! – – E’ szókat alig rebegé ki:
Orrán, szájján fortak a’ méreg’ tajtéki,
És újjabb lángoktól lobbantatván vére,
Az oldal-szobában egy Commódhoz tére,
A’ hol öszve szedvén minden indúlatját
Igy tette meg a’ vén Lyányok’ áldozatját.
Előbb egy éjjeli edényt a’ szájára
Fordítván e’ vala néki az oltára.
Fenekére rakott kén gyertyát, ’s e’ felett
Néhány bál bilétet ’s szerelmes levelet.
Három szűz koszorút, három fűrt hajával
A’ rakásra teve egy tutzet kártyával.
Ott volt Florentina ’s a’ tűndér Ilona,
’S valamennyi tőkét életében vona.
Ezeket meg gyújtá, ’s nem győzvén szellővel
Gerjesztette tüzét az elő kötővel.
Ekkor, mint meg annyi áldozó marhákat,
Ki választ száz derék fekete balhákat;
Augspurgi lántzokkal öszve pórászollya
’S az oltár’ tüzére mindnyáját fel tollya. –
Mint midőn a’ három képű Hecaténak
Innepén áldozni kell egy vén Papnénak,
Az oltári szent füst gombollyog a’ lángon,
’S a’ fekete bikát hozzák az Istrángon
Igy áldozik itt is Dorottya. Végtére
Egy üveg tím olajt önt a’ szenetskére,
’S fel emelvén szemét: „Óh édes szerelem!
Igy szóll, tégy már egyszer, tégy kegyelmet velem.
„Ha most is sohajtok, szemem most is nedves,
„Ha ez áldozatom te előtted kedves:
„Ennyi férfi közzűl juttass egyet nékem,
„A’ ki fel építtse puszta dűledékem’.
„Vagy, ha még hatalmas szódra sem hajolnak,
„Ha engem ’s társaim’ tovább is tsúfolnak:
„A’ bosszú állásra segéllyed munkámat.
„Dupla áldozattal adom meg hálámat.”
Ámor ezt hallgatta, nevette, és jelűl
Egy kis ded mendörgést durranta bal felűl.
Mellyre az áerbe magát fel emelte
Éris, ’s az áldozat tüzét el peselte,
Harmadik könyv.
é j f é l i g.
Summaya.
Mikippen az Dorotthia Kiſſ Azzon az tamétalan Zuͤzekvel thábort yáratván és Carneval Vitézeivel zertelen nagi hada lén; mell Koͤnivnek is alkalmatoſſágával ki s mit toͤtt? avagi chinalt? avagi niert és veztoͤtt ligien; zeep rendvel voltakippen megh irván látod.
*
Innen más kéz írása. Igy lévén, Dorottya ki ment a’ Szálába,Ahol a’ tántz vala leg szebb divattyába.
Az Urak, a’ Dámák a’ kőltsön vígságban
Képzették magokat bóldogabb világban.
Más pedig, a’ kinek a’ jövő munkára
Szüksége vólt teste’ Lelke’ nyugalmára,
Édesdeden pihent, míg a’ tőlt hóld haladt
A’ jóltévő Álom superlátja alatt.
Tsendesség vólt: tsupán a’ musika hangok
Mozgatták az üveg táblát ’s a’ firhangot,
’S a’ dobogó lábak zörgöttek taktusra
Az el szenderedett éjji Zefirusra.
A’ Kastély ekhózott az öröm lármával;
A’ cseléd, a’ vendég, az Úr, a’ Dámával
Játtzott, tréfált, tántzolt, vígadt az Udvarban,
A’ nagy Palotában, tornátzban, pitvarban,
Tsupán Dorottyának kóválygott a’ feje,
Kit meg vesztegetett az Éris’ mételye.
A’ mord indúlatok szívében, ’s a’ megett,
Mind el terjesztették a’ bús fergeteget.
Nem lelvén már kedvét, dúlt fúlt ő magába
’S Belé vágta magát egyik Zugolyába
Egy bőr-kanapéra hol némán vesztegelt,
És Lelke a’ harag’ sovány mérgén legelt.
Most egyszer lehetett látni valahára,
Hogy ő piros színt is vehetett magára;
De az ő pirossa hamar el enyészett,
Pirja kékké, kékje hamar sárgává lett.
Láttatott szája is beszéd formán tenni;
De annak nehezebb vólt értelmét venni;
Mint a’ mit a’ Delphi vén Pythiája mond,
Ha Fébus meg lepi, jövendől, ’s félbolond.
Egyszerre fel ugrott az ágyszékről, készűlt,
Meg akart indúlni – ’s újra a’ székre dűlt.
Adelgunda hozzá mene. – „Jókor jövél!
Mond néki Dorottya, lelkem újjonnan él.
„Titkot közlök véled; szíved legyen helyén, –
„Gyere e’ szobába, – jöttél jó idején.
„Gyer hamar, – ne késsünk – titkok – jól esmérlek;
„De hídd bé magaddal Orsolyát is kérlek.”
Orsolyát bé hítta, ’s a’ musika szónál
El tűnt a’ három Vén az óldalajtónál.
Igy mennek a’ három Fúriák morogva,
Csókoló kígyókkal, ’s egymást kézen fogva
Tulajdon annyoknak örök homállyába
A’ Styx’ mellyékének egyik barlangjába,
Mikor a’ Királynak ’s Népnek eszét vesztik,
’S rá a’ hadat, pestist, és veszélyt terjesztik.
Igy lépdegél együtt a’ három Párka is,
Az öreg Atropos, Clotho, és Lachesis,
Kiki a’ szerszámot vívénn a’ markába,
Az élet’ és halál’ fonószobájába.
„Édesim! Dorottya nékik így beszélle:
„Sorsom keserűség, ’s tiétek köz vélle.
„Az én fájdalmamból tiis részt vehettek,
„’S fel tett szándékomban méltán segíthettek.
„Bosszú állás’ tüze perzseli mellyemet,
„A’ méltatlan szégyen el fogyaszt engemet,
„Halált ’s elégtételt szomjúznak tsontjaim:
„Rajta! ne késsünk már szenvedő társaim
„Duplázzuk meg azt a’ tsúfot az Ifjaknak
„A’ mit már ennyiszer reánk raktak, ’s raknak
„Kevélységek’ szarva szinte az égig ér,
„Annyi esztendőktől fogva bennünket vér;
„Törjük le ’s nyerjük meg érdemlett betsünket –
„Csúfjoknak tárgyává tettek már bennünket.
„Éreztessük vélek melly súllyos a’ harag,
„Mellyet a’ meg vetett asszonyi szív farag,
„’S melly érzékeny bosszú, mellyet a’ meg sértett:
„’S gyalázott Szerelem önnön magáért tett. –
„Tudjátok; hogy itt a’ Fársáng; jól láttátok
„Melly vad és goromba vólt hozzám ’s hozzátok
„Láttátok, melly víg vólt szomorúságunkra,
„’S melly büszke és szúrós tsúfoltatásunkra.
„Ugyan lehetne é néktek rá nem állni
„Ha e’ tanátsomat mérészlem ajánlni
„Hogy az ő örömét fordíttsuk bánatra,
„’S Duzzadt hegykeségét méltó gyalázatra
„’S ha magam el kezdem ez intézetemet;
„Lehetne é néktek el hagyni engemet
„De ám légyen! tőlem mind – mind elálljatok
„Magam is indúlok. El jöttök? Szóllyatok!”
Az Éris’ szikráji, a’ mellyek titokban
Eddig a’ Banyáknak szívekben, májjokban
Mintegy hamu aladt még benn lappangának
Egszerre kiütvén lángokká válának.
„Megyünk – menjünk!” a’ mit mondhattak, ez vala;
Indúltak ’s mindenik már bosszút forrala
De Dorottya, ki már haragja’ tajtékát
Jobban ki főzte vólt, így közlé szándékát:
„Nem, nem! gondolkozva kell bánni nagy fával,
„Sok kézzel kell néki menni ’s sok baltával.
„Nagy munkába kezdünk, melly ha végbe mégyen,
„Vagy öröm lessz bére, vagy örökös szégyen
„Nékünk is kárt tehet a’ hebehurgyaság.
„Jót, rosszat jobban tud tűrni egy társaság.
„Elébb is azokkal közöljük dolgunkat,
„Kik sorsokhoz fogják mérni a’ sorsunkat.
„Ha egyszer Rebeka ’s Mártha meg nem veti
„Zászlónkat, a’ többi önként is követi.
„Mindent, a’ kit velünk a’ közügy egyesít,
„Majd a’ köz próba is egyaránt lelkesít. –
„Ez tehát tanátsom: rajta! ne késsetek,
„Minden társainkba olly lelket öntsetek,
„Hogy köz gyalázatunk’ meg tromfolására
„Kiki a’ köz munkát vállalja magára.
„Tőltsétek bé őket belső háborúval
„Carnevál ’s az Ifjak eránt új bosszúval.
„Valakiket közttök hajlandóknak láttok,
„Magatokhoz vévén, hozzám bé hozzátok.
„Én addig az egész dolgot meg forralom,
„Ki főzöm ’s egyszerre nékik ki tálalom.”
Ezt mondván, ama’ két Banyát elereszti,
’S zajos szívét újjabb habokba sűllyeszti.
Hányja veti végét, elejét dolgának,
Kivált miként kezdjen néki a’ tsatának.
A harag, bosszúság gyakran ki lankasztja,
’S Plánumának folytát közbe megakasztja. –
De vídúl, hogy immár dolgai jól mennek,
Mivel néhány Dámák nála meg jelennek
Kikkel már Orsolya és Adelgunda szólt,
’S Kiknek már a’ szívek a’ Dorottyáé vólt.
Ezek után több-több gyűle Zászlójához,
Újabb truppok jövén a’ többek’ truppjához.
Úgy forrt már a’ Leány ’s Asszony a’ Szobában,
Mint a’ szenteltt Szűzek Veszta’ Templomában,
’S Mint a’ le füstöltt raj az új kasban belől,
Zúgtak, zsibongottak az ajtón két felől.
Könnyű vólt Orsolya’ és Adelgundának
Igy nevelni számát szoknyás Verbungjának;
Mert azonkivűl hogy a’ leányi elme,
Kivált ha búja van, vagy pedig szerelme,
Az olly ámítónak magát ki ’s bényitja,
A’ ki eltalálja hol a’ Dámák’ Nyitja.
Éris sem henyéle a’ többi társával,
’S minden rést és útat meg rakott minával.
Most pedig (ki tudná még meg is gondolni!)
Álommézzel kezdi Izráëlt lotsolni,
Izráelt a’ Bőgőst, kit altató méze
Mindjárt a’ leg méllyebb álomra ígéze.
A’ bőgője mellől fel dűle Izráël
Helyét alattomba Éris foglalá el,
’S Ollyan vén Zsidóvá válék azon nyomban,
A’ millyen Rabbi nints Lembergi Templomban.
Fel veszi a’ Vonót, kapja a’ húrokat,
Széllyel igazíttja ’s tekeri azokat,
Rajtok száz discordant hangzatokat tsinál,
Mellyek bé rohanván a’ fül’ dobjainál,
A’ nyúgovó lelket úgy fel háboríttják,
Hogy gondolatjait egymásra zúdíttják.
A’ szép hármónia, melly a’ hóltt húrokról
Az érző inakba szállong, és azokról
A’ Lélekbe fel hat, ’s a’ szívbe bé nyomúl,
Hogy azt az erkőltsnek szentelje templomúl,
Egyszerre el hagyá a’ húrt, az inakat,
A’ Lelket, a’ szívet, – ’s a’ jó rend megszakadt.
Jól tudta azt Éris hogy a’ szív’ útjának
Birtokán hatalma van a’ musikának –
Mint a’ zőld Hortobágy’ kövér mezejében
A’ tsintalan Betyár ha a’ szél’ mentében
Süveg-motskot éget a’ szalmán vagy pipán,
Maga meg odébb ált gyalog vagy paripán
Hijába hangitsál a’ duda, furulya,
Össze bőg a’ marha, meg szalad a’ gulya,
Tehén, üsző egyre szalad a’ tserénynek,
Van baja, van mérge a’ szegény legénynek
Igy ama’ szédítő hangok’ bűbájára,
Az Éristől titkon húzott musikára
Tódúlt a’ Dámáknak naggyjok és aprajok
Zűrzavar lett, kiki bámúlta mi bajok?
Szintúgy törték nyomták az ajtón magokat,
Ott hagyták a’ tántzot ’s a’ gavallérokat.
Dorottya már szintén ugrott örömében
Tajtékba lábbogó szíve’ reményjében,
’S Köröskörűl nézvén ez Amazon hadat,
Győzött már előre! nyúzta is a’ vadat.
A’ bosszúállásnak, trutznak kívánsága
Benne a’ legfelsőbb garáditsra hága,
Cárnevált már saját lábánál képzette,
’S mint tsókollyák kezét az Ifjak mellette. –
Gyenge kevély Czipő! ugyan mit nem tennél,
Ha te a’ süvegnek fő helyére mennél?
Most is te szabsz törvényt ezer galántoknak,
A’ kik imádóji a’ pitziny láboknak.
Sok Férjfi ész saját Kapitoliomát
El hagyja ’s tsókolni leszáll lábad’ nyomát.
Mihelyt tanátskoztak együtt egy keveset,
A’ melly sok pletykával, kevés sóval esett,
És minden hibáját gyarló szép nemeknek
Illették (de a’ mit a’ külső füleknek
Nem lehet most nékem elő trombitálni
Szent Titkok! mellyeket tilos profanálni)
Dorottya ki választ egyet nagy felhanggal
A’ ki a’ Szálába menjen Követ-ranggal,
’S Mondja meg az ottan lévő vendégeknek,
Mi a’ kívánsága a’ Dáma-seregnek.
Rebeka vala ez, a’ tisztes Rebeka,
Kinek ősz a’ haja, görbe a’ dereka,
Ki hajdan magának, most pedig másoknak,
Sok próbán által ment Kerítője soknak.
Ékesebben szóll ő, mint akár melly Kofa,
Meg is van edződve ortzáján a’ pofa.
Ezt választották ki Dorottya, ’s a’ Szépek,
Hogy az Ifjak előtt legyen az ő Képek.
Kiis állt nyúlbőrös Szalupban a’ Dada;
Melléje Dorottya még kilentzet ada.
Kongodt már a’ Szála nem tudták odaki,
Hogy a’ szép Nimfákat mi a’ kő hordta-ki?
Bentt egy-két Ifjasszony tsak úgy tsilleng-filleng,
Mint a’ szedés után az el hagyott billeng.
’S Midőn éppen immár azon töprenkedtek,
Hogy a’ sok dezentír Szépek hová lettek?
’S egy kurázsis Ifjú szinte már értek ment:
Rebeka ’s az egész követtség meg jelent. –
Katzagtak az Urak és brávót tapsoltak,
Mert ebből egy jeles maskarát gondoltak.
Carnevál maga is (nem tudta) vígadodt
Hogy a’ Dáma-sereg illy szép tempót adodt
De midön azokat különös gálával
Látták vala lenni szeriőz mínával,
Nem tudták a’ dolgot egybe mire vélni,
Míg nem Missz Rebeka így kezde beszélni:
„Uratskáim! engem azok kűldöttenek,
„A’ kiket az Urak meg nem érdemlenek,
„Azok, kiket ide hozott ma a’ szánka,
„Az a’ sok Ifjasszony ’s drága szép Leányka,
„Kiknek, bár magokat olly nag[y]ra*
nagra em. nézik is,„Lába’ kaptzája se lehetne edgyik is.
„Mért vagynak oly nag[y]ra*
nagra em. a’ Gavallér-névvel„Ha úgy bé motskolják azt a’ szilvalévvel?
„Phí! arra a’ névre fel sem nyitnám számat,
„Vagy a’ zsibvásárba vetném a’ pundrámat. –
„Mit ér a’ fodroshaj? a’ mándsét? a’ tászli?
„A’ sinóros nadrág, ha az ember bászli?
„Pedig mely kényesen – Feszesen – begyesen
„Járnak az Uratskák végig a’ Pártesen?
„Az Úr is Posonyban eleget fetrengett:
„Mért nem producál hát itthonn is Schossberget?
„Azért mert nem szabad? azért mert nem illik? –
„Azért mert az Urak mind tsak Kákompillik!
„Magok el tsergetik másutt súgárjokat,
„’S itthonn még tsúfolják a’ szegény Lyányokat.
„Kereken ki mondom: az Urak, ’s Úrfiak
„Tsak ahon nem kéne ott tsintalan fiak. – –
„Ez a’ Lotsperdi is, az ebágyról esett,
„Mit tesz? mért jött ide? nálunk mit keresett?
„Lé-hűtni jött ebbe a’ Kompániába
„Diktom, faktom! vesszen pokol kurvannyába!
„Fársángnak hívatná ő is magát, hogy-már,
„Pedig Pernahajder, gézengúz, Koszlobár.
„Még is ő mér hányni a’ Dámáknak fittyet:
„De meg taníttjuk ma ezt a’ Kótyonfittyet.
„Meg! és minden Leány fülébe pesel ma;
„Néked szóll a’ letzke te gizgaz! te selma! – –
„De, hogy követtségem hosszason ne essék:
„Ide-jöttöm’ okát meg halgatni tessék.
„Minden rangú Dámák egyes akarattal
„Engemet kűldöttek oly parantsolattal,
„Hogy kívánságokat adjam-elő pontban
„Az Uraknak; melly is áll e’ három pontban:
„Elsőben az Urak szabad tettzésünkre
„Ezt a’ gaz Cárnevált adják ki kezünkre;
„Másodszor haladék nélkűl fel keressék
„A’ nagy Mátrikulát, hogy meg égettessék;
„Harmadszor, valakik most is nőtelenek,
„Minket solenniter mind meg kövessenek.
„Ha e’ kívánságot a’ Szála fel hagyja,
„’S Követő Levelét nékem ki nem adja
„’S a’ Mátrikulával ezt a’ gaz Spitzbubot:
„Ellenségnek tartsa az Asszonyi Klubot.” –
„Ellenségnek tartjuk az Asszonyi Klubot;
„Magunk köztt egyet sem esmerünk Spitzbubot;*
Spitzpubot em. „(Illyen választ ada Bordáts, Rebekának)
„Szüksége van nálunk a’ Mátrikulának;
„Eb, a’ ki Kenteket, Néném! meg követi;
„Diktom! ’s az öreg fart vissza tzepelheti.”
E’ szókra az Urak mind katzajt ütének,
De a’ Lyány-követek fel mérgesedének. –
’S Mihelyestt az egész Követség-tsoporttal
Rebeka vissza tért a’ kerek réporttal:
Seregét Dorottya mindjárt öszve szedte,
’S egy rendes Ármáda’ formájába vette. – –
Nyílj meg most, Helikon! nyílj meg; Ti magatok
Szép Istenasszonyok előttem […]*
A sor vége hiányzik.
Ti el mondhattyátok, jut is eszetekbe,
Kik állottak belé a’ Leány-seregbe,
Kik vóltak Vezéri az Amazonoknak,
’S Örök Egri Nevet Kik nyertek magoknak. –
Egy erős négyszegű Corpust formálának,
A’ kik legaggottabb Leányok valának.
A’ Sereg’ derekát ez a’ népség tette:
Kommandóba őket Adelgunda vette.
A’ két szárnyán álltak mintegy könnyebb truppban
A’ fiatal Szűzek fel kötött Szalupban:
E’ gyönyörű népet vezérelte elől
Magdaléna a’ bal, Márta a’ jobb felől.
Hátúl a’ Vasasok’ nehezebb osztálya
Az Özvegy-Asszonyok seregét formálja.
Lassú, de kemény nép. Reservaként vagynak;
Orsolyát tisztelik vezérlő Hadnagynak.
Az avantgárdában, melly mindnyája között
A’ leg katonásabb formába őltözött,
Azok az eleven Freycorok valának
A’ kik már férj nélkűl szűlni is tudának.
Friss és gyönyörű nép! fortélyos, vakmerő;
Rebeka vezette, egy próbáltt Hadverő.
Ezek a’ Vezéri ’s osztályi valának
Ennek a’ rettentő Dáma-Ármádának,
Melynek fő kórmányát Dorottya tartotta
’S Mint General en Chef maga mozdította.
Nem választott ő ki egy helyt egyenessen,
Hogy a’ hol nagyobb baj esik, ott lehessen.
Tizenkét ősz ’s próbált Banyát melléje vett,
’S Egy vén Guvertnántnét Adjutantjának tett.
Ekkor az ütközet’ módját így rendelé,
Hogy a’ Front léptenként menjen eléfelé:
A’ szárnyi könnyű nép akként fordúlgasson,
Hogy minden sort ’s rendet zavarba hozhasson,
És a’ Mátriculát, tsalfán vagy mérészen,
(Melly a’ triumfusban legszebb préda lészen)
Keríttse kezéhez az ellenség elől,
Egy szóval vígyázzon minden óldal felől:
A’ hátúlsó sereg még most szótól várjon,
’S Minden rést és útat keményen bé zárjon:
Most pedig egyszerre az első dobhangra
Az egész avantgárd üssön a’ Farsangra
’S Ha lehet, Cárnevált hadifogjá tegye
Vagy a’ Mátriculát kezéből ki vegye
De ha rabbá esik, kedvezzen Himennek.
Lántz köztt is tisztelni kell a’ rangját ennek.
Mikor a’ táborban mindent el rendele:
Ült egy Baldakinra,*
Baldakimra em. kit nyóltz Szűz emele,’S Onnan igazgatta a’ Népet, a’ helyet,
És, mint egy Feldmarsal, perspektíva helyett,
Hogy rá-ügyelhessen a’ nagy ármádára,
Egy vén pápaszemet fel tett az orrára.
Különkülön minden Vezért és Hadnagyot
Serkentgetvén, nékik mindent jól meg hagyott. –
Most már el jött a’ pertz, így szólla nyájjához,
„Hív baratináim! kezdjünk a’ munkához.
„Tsak bátran! velünk lessz a’ bosszú ’s szerelem.
„Menjünk! már zsebemben van a’ győzedelem.” –
E’ szókra Tesztilis fel veszi kezébe
A’ sereg’ zászlóját, melynek a’ végébe
Lengő pántlikákkal körűlkoszorúzva
Tintukkal bodrozott főkötő vólt húzva.
Az apróbb zászlók is lobognak szép sorral
Kiken Vénus látszott, bőltsővel, ’s Ámorral. –
Meg indúl a’ sereg; a’ selymek suhognak,
A’ pádimentomon a’ tzipők topognak:
Szikráznak a’ tüzek a’ Dáma szemekben,
Keblekben Kurázs van, fegyver a’ kezekben,
Harnádel, Strikknádel, ördög-pokol-nádel,
Mellynek külömb nemét ma sem számlálnád el,
Alma-evő kis kés, etűi-bitskia,
Szemnyilak, tsóktsákány, mosolygás-Fringia.
A’ Dorottya’ gőgös Baldakinja megett
Fő hadi Muzsika gyújtá a’ Sereget.
Lizette, a’ szépen hárfázó Lizette,
A’ Lyányok’ fársángi Marsát el kezdette:
Mellette a’ nótán tíz hárfa hangozott,
Húsz tambura ’s doromb akkompanyírozott.
Mások vagy le törvén a’ butellik’ allyát
Azzal trombitálták a’ Lizette’ dalját,
Vagy holmi nagy smukkos Katulyát tartának,
’S Két fizőr fűsűvel azon dobolának.
Az egész Ármáda danolta a’ Marsot,
’S Úgy tették hangjánál a’ truppok a’ marsot.
Éris pedig szíve’ telyes örömében
Fel emelvén magát pudlis szekerében
Titkos katzajok közt lebegett felettek;
’S Denevér-nimfái körűlte repkedtek.
Mikor a’ nagy Corpus a’ Szálába kijött,
Már az Avantgárda Cárneválra ütött,
A’ pajzán Freycorság őtet meg támadta
Ki kezét, ki haját, ’s köntösét rángatta.
Lármás tsivogással mind rá kezdtek esni:
Maga vólt, ’s óltalmat nem tudott keresni.
Igy jár az a’ szegény bagolyfi is éppen,
Ki elhagyja enyhős odvát dél középen,
Mihelytt a’ madarak látják, körűl veszik,
Akár merre fordúl, meg nem menekeszik;
Míg a’ kányák űzik, a’ Csókák tsátsognak,
Tseveg a’ sok veréb, a’ varjak kárognak,
Tsúfolja, tsipkedi, rángatja mindnyája,
Tele a’ tollával mindeniknek szája.
Már a’ nagy sereg is a’ tsata piatzot
Magának foglalván, el kezdte a’ hartzot.
A’ bal szárnyon álló könnyű nép sok szűzzel
A’ Matrikulára ütött kemény tűzzel.
Himen fel kiáltott; „Urak! ne hagyjátok!
„Most a’ Matrikulát mindjárt nem látjátok”.
Ezt a’ Gavallérok hallván, oda mennek,
Hogy segíttségére legyenek Himennek.
De már akkor közbe fogta a’ Lyány-tsoport,
Verték a’ széllyel hánytt székek között a’ port.
Szörnyű a’ zaj ’s lárma. Ezek meg ragadják
Híment és a’ Könyvet; amazok nem hagyják:
Most ezek hányják el a’ széktől azokat;
Majd azok nyomják el onnan a’ Lyányokat.
Fillisnek már a’ Könyv éppen kezében volt:
Kiáltott a’ sereg, ’s a’ győzőnek tapsolt.
De alig tsípte meg Károly egy keveset,
El ejté a’ Könyvet, ’s a’ lábára esett.
Oda ugrott Károly ’s a’ prédát már hozta:
De Rozinka őtet agyon tsiklándozta.
Más-felől az Ifjak e’ szép hartz’ neszére
Indúlni akartak Himen’ védelmére:
De a’ könnyű sereg’ jobb szárnyával Márta
Ki rukkolt, ’s előlök az útat el zárta.
Keresztűl próbálnak az Ifjak rontani:
De ennyi szép ellen ki tudna állani?
Egyedűl maga vólt oly Gavallér Albert,
Hogy annyi Amazon ellen indúlni mert.
Thrézi ellent állott: de egy pillantása
A’ *
A’A’ Az utólagos javítás alapján em. szép Szűz’ szívében halál-sebet ása.Vissza pillantott rá haldokló Kedvese,
’S a’ sebhedtt bajnok is artzal reá ese.
Ez esetre a’ hartz nagyobb tüzet kapott.
Fel zendűlt mind a’ két népség ’s öszvetsapott.
Tsatáztak a’ mérész Dámák az Ifjakkal
Szerelem’ mérgébe mártott szemnyílakkal.
De a’ kéz-szorítás, és sóhajtás’ heve
Sok szépek’ szívében nagy pusztítást teve.
Sok Gavallér pénzt is adott a’ Spionnak,
’S Ki tudta bibéjét a’ szép Kisasszonynak;
Mellyért az Amazon hullott is a’ hartzon,
Kottzant a’ tsók tsákány a’ keblen, az artzon.
Már a’ Gavallérság jóval is innen járt;
Hogy Dorottya arra veté az ókulárt.
A’ leg szebb szárny’ vesztét a’ Baldakinjából
Meg látja, ’s a’ közép sereg’ derekából
Négy erőss tsoportot kikűld siettséggel,
Hogy a’ győzött félnek légyen segíttséggel.
Kik is ki szegezett pagnéttal kiálltak,
’S Tűjökkel eleven Sorompót tsináltak.
Azonnal Koriska, ezek’ Komendántja,
A’ Gavallérokat*
Gavallerokat em. olly mérgesen bántja;Hogy perlő nyelvének ’s éles szablyájának
Ellene ők tovább már nem álhatnának. –
Egy főkötő-spádé vala a’ markába,
A’ mellyel úgy szúra Lajtsi’ nadrágába,
Hogy a’ mint sok tréfás társaságban hallik,
Még most is meg látszik puliderjén a’ lik.
Ez alatt a’ hartznak legjobb divatjában
Ámor, ki soha sem nyughatik magában,
Elméjét egy hadi fortélyon hánytatta;
A’ kis szerelmeket mind öszve hívatta,
Kénkövet, kanótzot, ásóval, kapával,
’S A’ hamar-szerelem’ fris puskaporával
Adott a’ kezekbe, hogy azzal menjenek
A’ házba, meg mondván mitévők légyenek.
Meg értvén Ámornak e’ parantsolatját
Az apró Minőrök; a’ Szála’ padlatját
Mindjárt mesterséges Mina alá vették,
’s A’ Dámák’ ruhája’ allyát fel vettették.
Ah! e’ sebess tűz-láng hányat fel pörköle,
Hányat ejtett sebbe, hányat meg is öle.
Sokan, igen sokan mintegy fél-halottak
A’ főldre ’s az Urak’ ölébe hullottak.
A’ rugó Salétrom minden észt és csontot
Saját forgójából kihányt, széllyel rontott,
’s A’ láthatatlan láng gyújtván a’ velőket,
Édes csiklandással emésztette őket.
Héj te, ravasz Ámor! miket fel nem találsz?
Ha felyűl nem győzöl, másutt is praktikálsz!
Van é olly rejteke az asszonyi nemnek,
A’ melyben nem nyílnék rés a’ szerelemnek?
Dorottya, kit a’ láng ama’ Baldakintól
Nem érhetett vala, mentt maradt e’ kintól:
Azért kevés népét ismét serkengette,
Az el szélledteket újjabb rendbe szedte.
Fellobban villogóbb tűzzel a’ hartz’ langja;
Verdesi a’ padlást a’ tsatázók’ hangja,
Szék, asztal zörömböl, a’ dob, trombita zeng,
Csizmától, tzipőtől a’ pádimentom reng.
Leg elébb is Rózsi, a’ legszebb Amazon,
Etsével szembe állt ’s erőt is vett azon:
Már szinte életét el is fogyasztotta,
Kiált Etse: Pardon! ’s a’ kardját nyújtotta.
De Johanna, kinek rózsákba mártatott
Ortzája született hajnal színt mutatott,
Johanna ujjonnan Etsét meg támadta:
De ortzáját Etse addig tzirogatta,
Míg mind el enyészett a’ Johanna’ vére,
’s Hajnal színe maradt az Etse’ kezére.
Iromba lett a’ szép Czerussza ’s míniom,
Ollyan lett a’ rózsa mint a’ sásliliom.
Igy halnak el gyakran egy ortza-fogásra
Sokan, kik rá szoktak a’ képmázolásra,
Azok, a’ kik nappal angyali bálványok,
Éjtszaka lüdértzek ’s merő boszorkányok.
A’ virgontz Belinda szokott tréfájával
Bordáts Úrhoz szalad vigyorgó ortzával,
„Mossziő! az Úr is tsak kan-életet él;
„Mire nézte most is a’ farsángot? ’s nem fél,
„Hogy hadi-foglyommá teszem, meg köttetem,
„’s Győző-hintóm előtt kevélyen vitetem?”
Ekkor olly bájoló szemekkel tekintett
Az Úrra, mint Vénus mikor Márssal tsínt tett.
Az Úr mosolyogván a’ nagy bajusz alóll,
„Eredj te kis Pajzán! a’ Lyánykának így szóll,
„Tudod már sok ízben ellenem pártoltál,
„Váradat fel dúltam, ismét meg hódoltál.
„Kardom most se tompa, ha tompa meg fenem:
„Hogy mersz, pajkos madár, felkelni ellenem?”
Igy szóllott, és magát a’ Nimfa meg adta,
Tudván édes iga nyögni ő alatta.
Más óldalra Chloris, kinek termetében
Minden kellemesség vólt tsak a’ szemében,
Szikrázó nyilat szórt arra, a’ ki nézte,
Aléltt pillantása halkal meg ígézte;
De mikor tsillogó rezgése szétt-reppent,
A’ nehéz nyavalya édesen tört mindent.
Chloris az Ifjakat sebess pillantással
Sűrűn lövőldözvén, húllatta rakással.
Kivált rá-találván a’ deli Vintzére,
Ezer tűzkatsintást szórt rá szegénykére.
A’ triplázott villám el fogá a’ szemét,
Megelektrizálta mindenik tetemét.
Lángolt az ortzája, dobogó szíve vert,
Élt még, de nem tudta, ’s eszméletlen’ hevert.
Chloris oda ugrott, ’s a’ maga tsókjára
Ki tsalta lelkét is halvány ajjakára. –
Azomban Ámor is a’ hartz’ közepében
Ákhillesként nyargal hadiszekerében,
’S A’ szép szemű Chlórist, ki el andaloda
Holtt bajnokja mellett, ’s nem vígyázott oda;
Chlorist el ütteti a’ rúdnak végével
Le rogyik ’s fekvését festi szűz vérével
El tapodta őtet az Ámor szekere,
Át-járta szép mellyét szép hasát kereke.
Igy esett el e’ két bajnok egy tsatában
’S Mind ketten meg haltak ők – metaphorában. –
Ámbátor’ a’ fejem Toalett vólna is,
Curtisán melyemből Coquet nyelv szólna is,
Bár próbát Romános elmésséggel teszek,
’s Ékesebben szóllok, mint a’ Hof-Maitressek
Még sem festhetem le telyes valójában
Mind azt a’ mi esett ebben a’ tsatában
Másként is sok itten a’ mi titok, és szent
’S még a’ Poëták sem tudhatnak itt mindent.
Elég, hogy a’ Dámák, kik bár hullottak is,
Víttak még, és sűrűn hulltak az Ifjak is,
Tovább is tüzessen folytatván a’ hartzot,
A’ Gavallérokon tettek sok kudartzot.
E’ mellett a’ szegény Fársáng’ óltalmára,
Ki a’ sok Dáma köztt már majd pórúl jára,
Más felől Himennek ’s a’ Mátrikulának
Védelmére számos Ifjak tartatának.
Azomban a’ Dámák’ meg mozdíthatatlan
Nagy Ármádiája mégis mind úntalan
Attakban vólt sok szép Ifjaknak kárára,
Vagy a’ két szárnyáról kitsapott portára.
Dorottya mind újjabb tsatákra rendelte
Vezérit, ’s a’ lankadtt szíveket tüzelte.
Opor hogy már végét vesse a’ tsatának,
Egy újj stratagémát gondolt ki magának,
Mellyel minden truppot zűrzavarba tégyen,
’s Dorottya, a’ Vezér, tehetetlen légyen.
Annyi sok hatalmas szemmel és szablyával
Szemköztt állván, így szóllt felséges ortzával:
„Halandó Angyalok! kedveltt szép ellenség!
„Kiket bennünk ural minden érzékenység,
„Kik birván szívünket a’ természet’ jussán,
„Törvényt szabtok nékünk szépségtek’ trónussán, –
„Hogy’ ellenkezhetnénk tovább ti véletek?
„Itt a’ kéz! itt a’ szív! tsak hogy békélljetek
„Tudjuk miért vagytok haragba erántunk
„Mert véletek nagyon hidegképpen bántunk
„Nohát ezen vétkünk’ jóvá tételére
„Én, mint a’ Fársángi tábor’ fővezére,
„Még ma egy Kisasszonyt kívánok el venni;
„’s Tudom vitézim is mind így fognak tenni. –
„De én annak adom tserébe szívemet,
„A’ ki legelősször meg tsókol engemet.”
Édes kotlós annyok’ egy kotyogására
Hogy fut a’ sok tsirke egy szem gabonára
Minden Kisasszonyok akként tódúlának
Legelső tsókjára Opor’ ortzájának. –
Senki sem ügyelt már zászlóra, vagy sorra.
Isten hozzád jó rend! hajde mind Oporra!
Szintúgy rugták egymás’ tzipellője’ sarkát,
Tapodták, hasgatták egymás’ Sleppje’ sarkát
Az elsők hátrálták az utólmenőket
A’ hátúlsók vissza-húzták az elsőket
Lármáztak, zajgottak, porfelleget vertek,
Asztalt, széket, bőgőt, tzimbalmot levertek
Tört a’ pohár, palatzk; tányér, tátza tsörgött;
Ugattak a’ pudlik; ajtó, ablak zörgött.
Ifjúként szaladtak még a’ vén-lantok is.
Se Hadnagy, se Svadron, se rend. Söt magok is
A’ Baldakintartó Szűzek elfutának
Keze, lába kitört Marsal Dorottyának
Summaja.
Mikippen az vitéz Dorotthia ſoc Zuͤecnec hallatlan kesseruͤsighire az faidalmos halálval kuͤzkoͤdnék, és hogi mikippen ochódnéc foͤll, miert hogi Carneval és oͤ vélle egietemben az Matriculla Sácmánra yutván; mell is tuͤzvel megh igettetic vala az Carneval penigh megh zabadól vala, mellecnec utanna voͤdd ezoͤdben Kegies Olvaso az Vin Gergoͤnec bezidit, és az Zepp Venus Isten Azzonnac is mikint toͤrtenéc az oͤ alá-zálláſſa ickes Rithmuſokkal eloͤdben adattathnac.
IV KŐNYV
HAJNALIG.
*
Ez a könyv más kéz írása. Mind rá tódúla már kívántsi vágyássalA’ Dámáknak nagyja, apraja rakással
Oporra, hogy őtet mindjárt meg tsókolja;
De a’ Gavallérság őket meg gátolja.
Az Ifjak hatszeres karéba állának,
’S Opornak eleven sántzot tsinálának.
Már egy Dámának sints, akármerre térjen,
Se résse, se módja, hogy Oporhoz férjen.
Néha erőszakkal rohantak ostromra,
Néha rimánkodtak, sírtak, – de potomra.
És mivel a’ karén által nem törhettek,
Szégyennel, bosszúval hátrálni kezdettek.
Fel sűlt kívánsággal a’ Tábor’ helyére
Mint vert had egyenként ki ki vissza tére.
A’ hol már öszve tört Baldakinja mellett
Meg sebhedt Marsaljok tsak alig lehellett.
„Hitetlen Nép! – így nyög Dorottya nékiek –
„Hát a’ Vitézeknek így kell é tenniek?
„El kell é hagyniok ki szabott rendjeket,
„A’ fegyvert, a’ Zászlót, a’ Fővezérjeket?
„Gyarló Nép! egy ravasz ellenség’ szavára
„Úgy kellett rohanni a’ Férjfi’ tsókjára?
„Phi! szégyen! gyalázat! gyáva Teremtvények,
„Kikből így űzhetnek tsúfot a’ Legények!
„De lám hívságtokért meg van a’ jutalom:
„Od’ a’ szép betsűlet, od’ a’ diadalom.
„Helyébe tsak szégyent, kudartzot kaptatok.
„’S ím fél hóltan fekszem én is miattatok.”
A’ szégyen és boszszú őket el tőltötte,
Le sütött ortzával áltak körűlötte.
Dáma-szokás szerént sírtak haragjokban,
Átkozván magokat, és Oport magokban.
’s Fájlalván hűséges Vezérjeknek estét,
Hószín karjaikra fel vették kék testét.
Bé vivék szomorún az odalszobába,
A hol helyheztették puha nyoszojába,
Vígasztaló szóval, kávéval éleszték,
Szederjes sebjeit kötözni is kezdték. –
De néki nem lévén többé bizodalma,
El nyomván testének, lelkének fajdalma:
„Gyalázatban, úgy mond, tovább miért élek?
„Inkább betsűlettel hal meg a Nagylélek.
„Ti, kik okoztátok rajtam e’ csúfságot,
„Hogy tukmálhatjátok én rám e’ Világot?”
E’ szókra sebéről tépvén a’ flastromot,
Meg is tette mindjárt a’ testamentomot.
Öt vén Dáma leűl a’ Toalettéhez.
Apollonka pennát dug a’ fél füléhez,
A’ Schreibkalenderből a’ Bőjtnél kiszakaszt
Egy tiszta levelet, két fele hajtja azt;
A’ gyászos íráshoz készűl keseregve.
Dorottya el kezdi diktálni heregve: –
„Én alább is meg írtt Kis-Aszszony, Dorottya,
Le telvén világi életem’ robottja,
Egyébként ép ’s tsendes elmével diktálom,
Tsak hogy az Ifjakat szeretem ’s útálom.
Én, mondom, e’ Nemes Megyében születtem,
’S eredetet régi törzsök-házból vettem;
De a’ mellynek bennem magva fog szakadni:
Jó szágomról tehát rendelést kell adni. –
Elsőben is hagyok kétezer Szuverént
A’ Bétsi Bolondok’ házának a’ szerént,
Hogy fundusok légyen az ollyan Szűzeknek,
Kik kosarat adnak magok Kérőjöknek,
Mint szokott, örökös pártába sűltenek:
Ezek a’ Bolondok házába éljenek!
Másodszor testálok a’ szűlők’ házára
Kilentz ezer tallért, az ollyak’ számára,
A’ kik tsúnyák lévén, Vőlegényt nem kapnak,
’S természeti tüzök miatt fére-csapnak.
Harmadszor keresett jószágomnak felén
Pia fundatiot állítok Pentelén,
Mellyből esztendőnként, meg tartván a’ számát,
Férjhez ki adjanak tizenkét vén Dámát.
Felén egy Vesztalis templom épitessék
Mellyben húsz vén szűznek lakás rendeltessék;
De úgy, hogy mindnyája járjon főkötővel,
Mert igen éktelen járni leány fővel.
Tovabbá, ha ama’ Kőltő jókedvébe,
A’ ki most itt múlat ebb’ a’ Varmegyébe,
Leírná a’ Dámák mellett tett hartzomat,
’S Hattyúi szárnyain, zengné halálomat,
Mint hogy, a’ mint mondja, eddig minden Nagyok
Üressen botsáták: – néki fundust hagyok.
Lencseni kertemet mezei házommal,
Minden Bankóimat, az egész Smukkommal
Adják néki: ebből holtig el verselhet,
’S Boeótián Parnasz’ hegyeit emelhet.
De a’ Buffánomat még is Orsolyának,
A’ két Mopszot pedig adja ki Mártának.
Végre a’ szellyel törtt Baldakin’ fájából,
’S Vőlegényt nem esmért nyoszojám’ allyából
Egy Castrum doloris készűljön számomra.
De nevem ne messék kőbe a’ síromra;
Ne tám az Útazók, kik ott szájjonganak,
Még holtom után is Lyánnak csúfoljanak. –
Testem pedig a’ két Pázsimhoz temessék;
Hogy így a’ porom is Férfi porhoz essék. – –
Ezen testamentom’ végre hajtójának
Rebekát. . . . E’ szók még a’ száján valának:
A’ midőn Rebeka, ki az el széledett
Népet rendbe szedte, ’s ott kinn verekedett,
Triumfált sereggel, örvendő lármával
Béjött a’ Fársánggal ’s a’ Matriculával.
Alig pillantá meg Dorottya fél felől,
Azonnal olly édes öröm lepte belől,
Hogy el felejtkezvén minden fájdalmáról,
Életről, halálról, – leugrott ágyáról.
„Itt vagy! – ’s pedig fogva! élek már, így szólla,
„Hol a’ kőnyv? – majd gondot viselek én rólla.
„Élek mar! már több írt ne is kössetek rám:
„Mindjárt fel öltözöm; hol van, hol a’ ruhám?”
Igaz hogy Dorottya mindjárt megújjúla,
Ruháját rá vette, tapsolt ’s meg gyógyúla.
Mihelyt Rebekával elő beszéltette,
Hogy kézre Carnevalt miként keritette:
Azon tanátskozott a’ sereg’ Nagyjával,
Mit tégyen e’ régen vártt hadi-foglyával.
Kik kőztt arra ment ki a’ dolog’ summája,
Hogy hadi-törvényt tartsanak reája,
De, hogy kéznél légyen; tsukjak bé azomba.
Bé is tsukták őtet kemény Áristomba,
A’ melly olly keserves fogház és kaloda,
Hogy a’ Napfény soha bé nem süthet oda,
Dupla Moldon-fallal van kerítve körűl,
Nehéz hozzá férni, erős körös-körűl.
Olly helly mint a’ minőn Ulissz hajdanába
A’ Palládiumért bé mene Trójába. –
Még is mennyi tsínos Urak ’s bőltsek vannak,
A’ kik e’ tömlötzbe víg szivvel rohannak,
Sőt ezt a’ fogságot vásárolják kintsen,
’s Örűlnek a’ rájok vert erőss bilintsen.
Végre meg tétetven rá a’ szententia,
Fel hozza a’ setét tömlötzből Lidia.
Ki jöve Carnevál a’ vén Porkolábbal
Arany nyaklántzokkal meg bilintseltt lábbal.
S[t]rimfli*
Srimfli em. -galandokkal jól hátra köttetvénKét kezét, Drabontok között kísértetvén,
Igy nem is ügyelvén az ő mentségére,
Ezt a’ szententiát olvasták fejére:
„Sok lévén KÁRNEVÁL’ bűneinek száma,
„Méltónak*
Meltónak em. ítélte erre minden DÁMA,„Hogy Matriculája porrá égettessék,
„Maga hóhér által kiheréltettessék. – –
„MENJEN VÉGHEZ. Datum Kaposvár, ’s a’ t.
„DOROTTYA mint a’ szék’ Feje, és a’ többi.”
Ki is ment húsz Dáma az oldalszobából,
’S Rogust rakván a’ törtt Baldakin’ fájából,
A’ tüzet nagy öröm ’s tántz közt gerjesztették,
És a’ matriculát hamuvá égették. –
Innen van, hogy ma már nints többé vén lyány,
Mert az esztendeit más nem tudhatja hány;
’S Ha egyszer a’ képét jól ki mázolhatja,
Magát gyenge Szűznek szabadon mondhatja.
Már éppen ki vitték a’ szegény Carnevált,
Már éppen fegyver közt a’ vesztő helyen ált
Mikor lárma esik ott kinn a’ pitvarba,
Kiáltanak; Tűz van! tűz van az udvarba!
A’ szobából minden ember kiszalada,
Carnevál odabé egyedűl marada.
Himen el oldotta a békót lábain,
’S A’ Strimfli kötőket el tépte karjain.
Akkor vették észre a’ Dámák magokat,
Mikor már szabadon látták a’ rabjokat.
Késő volt már akkor. Már őket nevette
Carnevál és magát az Ifjakhoz vette.
De nem tévén a’ tűz semmi veszedelmet,
Szűntetvén a’ Bál is a’ lármát, félelmet;
Opor Úr azonnal kérdezkedett rólla,
Mellyre a’ Lokajja Gergő ekképp’ szólla:
„Téns Uram! A’ casus mint hogy hoszszas lévén,
„És ezek a’ Lyányok igen sok tsint tévén,
„Meg is únván talán a’ Tens Úr halgatni:
„Méltoztassék vélem egy pipát gyújtatni.” –
„Nem kell; tsak mondd Gergő!” – „Tens Uram tehátlan
„Igazán hogy minden Lyány cseléd ortzátlan,
„Kivált azok, akik Lokajok közt nőnek,
„’S az Úri udvarba tsak léhűtni jőnek.
„Én ugyan hellyet sem adnék egyiknek is,
„Ha mindjárt tsupádon széllel élnének is.
„A’ konyhára hordják a’ pletyka beszédet,
„Mindég derogálják a’ Férfi tselédet.
„Mindég tsak tserfelnek, osztán nyalnak falnak,
„Morzsáját se látjuk a’ belső asztalnak.
„Tsak kurafijoknak szoktak ők duggatni.
„Tens Ur! kár ezeket Lyányfővel járatni. –
„De hogy egyik szómat másikba ne őltsem,
„És a’ Tens Úrnak is Úri kedvét tőltsem:
„Most is míg az Urak ott benn múlatának,
„Ní a’ szedte-vették mit nem tsinálának!
„Letsepűltek minden betsűlletes legényt,
„Lajhának, kappannak tsúfolták a’ szegényt.
„Ihogtak-vihogtak nyakunkra tódúltak;
„Meg követem – még a’ nadrágba is nyúltak.
„Nézze tsak a’ Tens Úr, millyen az a’ Mente,
„Nánika a’ Stertztzel ní hogy összekente.
„Tens Úr! egy kurvától én ezt fel nem veszem,
„A’ Sátis faktziót az Úrért meg teszem.
„Meg őszűltem az Úr’ Ura Atyja mellett,
„De még senki rajtam illyen tsúfot nem tett.
„Egészszen bolondot tsináltak belőlünk,
„A’ mondért, süveget el kapkodták tőlünk,
„Azt mondták hogy jobban illik ő kemeknek,
„Tsak pendely kell nékűnk bodz fa legényeknek.
„Még a’ vitéz kőtést fel tették búbjokra;
„Óh, hogy a’ jégesső verne kobakjokra! –
„Fridrik szakáts éppen az ágyon szunnyadott,
„Hogy hatod-magával Mantzi rá támadott,
„Leöntötték szegényt az még is szerentse,
„Hogy veres nadrágát nem érte a’ lentse!
„De bezzeg mikor a’ fejéhez tapinta,
„Már a’ haján fojt le a’ híg palatsinta.
„Fel ugrik haraggal, szidja sok attával,
„’s Be mázolja képét egy tál kotsonnyával.
„Tens Úr! azon semmi épséget nem hagyott:
„Didergett a’ kurva, majd hogy meg nem fagyott.
„Úgy kellett! magam is nagyon boszszankodtam;
„Mégis a’ katzajtól meg nem tartózkodtam,
„Mikor kotsisunkat négyen kőrbe vették,
„Futni akart Jantsi, de nem eresztették.
„A’ fél sarkantyúja akadt a’ szoknyába,
„’S Kalárival együt zuhé a’ tsávába.
„Etse’ Úr’ hajdúja éppen ott pipázott,
„Mellé suhan két Fraj mikor nem vígyázott,
„Szájából az égő pípát ki tekerték,
„’S Uram! még a’ Pámpám’ farka alá verték!
„Ne hadja Ked magát, Pajtás! fel kiáltok,
„Ti is az emberből tsúfot mért tsináltok?
„E’ szómra egyikhez a’ kostököt tsapja;
„A’ másikat pedig futtába meg kapja,
„’S úgy szúrja farába a’ nyúl ispékelőt,
„Hogy most is keresik a’ nyúl ispékelőt. –
„Míg Ferkó*
Ferkő em. egy Lészán pihenteti magát,„Ketté metszik lopva a’ gatya-madzagát;
„Pakolj Ferkó! kiált a’ dévaj nemzettség:
„Talpra ugrik Ferkó; ’s bezzeg volt nevettség!
„Egy kűlfőldi tarka ánginba őltözött
„Frantzia Pázsi vólt itt a többek között,
„E’ tett nagy zavarást itt a’ Fejér-néppel,
„Új módit kapatott, főképpen a’ széppel.
„Ritka olly szoba-lyány, Frizérozó, ’s Dajka,
„Hogy ne jutott volna néki Kalamajka.
„Tán nem is maradtak itt már ollyan Frajok,
„Kiknek e’ Pázsival ne lett volna bajok.
„Tens Uram! nem tudom ki tart illyen Pázsit,
„Nem szeretem benne azt a’ nagy kurásit.
„Ragadós a’ módi, kivált ha Frantzia,
„Pedig a’ Magyarnak árt az ő módija.
„Most ugyan még kin jár a’ tseléd szobában:
„De hátha kedvre kap benn is a’ Szálában?” –
„Jól van Gergő! jól van: de a’ tűz hogy esett?” –
„Elmondom méltassék várni egy keveset.
„Már semmi tsendesség nem volt a szobába,
„Állt a’ patália kinnt is a’ konyhába,
„Már a’ legénység is néki dühödt mordúlt,
„Egy szóval, a’ Kastély fenékkel fel fordult.
„Azt mondják – de arról aláson követem,
„Nem voltam ott, reá meg nem esküdhetem –
„Mondják gyertyát (vagy mi) akartak gyújtani
„Vagy a’ mi kis tűz vólt azt is elóltani;
„Nem tudom, nem láttam; elég az hozzája,
„Azt mondják, ki égett a’ Lízi’ szoknyája.
„Sikoltott, szoknyáját rázta a’ dévaj szűz,
„Egymást érte, szintúgy hullott rólla a’ tűz.
„Rá esett egy parázs, a’ Pámpám’ hátára,
„Kifutott orditva, rá ment a’ szénára.
„Meg gyúladt a’ széna! – Latzi szerentsére
„Ott feküdt és álom nem jött még szemére.
„Látja hogy mellette a’ tűz lángot vetett:
„Valami baja vólt, mindjárt nem kelhetett.
„Ki tsapott már a’ láng: lármát kiáltottunk: –
„De ő el oltotta, míg vízért futottunk.
„Meg szűnt a’ tűz, mire mi elértűnk oda:
„Ki jött Latzi és még – Náni vagy kitsoda.”
E’ szókra az Urak ’s Dámák katzagának.
Némellyek Gergővel így is tréfálának:
„Bizony, Gergő! a’ tűz már nagyon láttatott,
„Még is, a’ jó Latzi, jó, hogy nem alhatott,
„’s ekképpen a’ tüzet hamar meg ólthatta;
„De tudod e’, Gergő! ki distrahálhatta?” –
E’ tréfára Gergő így felelt valódi
Ortzával; „Az ollyast visgálni nem módi!
„Az illy kérdést tartom igen helytelennek:
„Elég, hogy el aludt a’ tűz: hál’ Istennek!
„Hát a’ Tens Urak is, a’ Tens Aszszonyságok,
„Mikor utól éri az álmatlanságok;
„Nem szereznek mindjárt társat distrahálni:
„’s Szabad é azt osztán másoknak visgálni?
„Az illy kérdést tartom igen helytelennek:
„Elég, hogy elaludt a’ tűz: hál’ Istennek!” –
Mindnyájan katzagtak e’ feleletére;
Hihető, jól reá talált a’ bibére.
Egymás köztt sok furtsa tréfára fakadtak:
’s Az öreg szolgának egy pohár bort adtak.
Szinte helyre állott vólna a’ tsendesség,
’s Meg lett volna köztök a’ kívánt békesség;
A’ Dámák szűntetni kezdték haragjokat,
Nem bántván Carnevált ’s a’ Gavallérokat:
De – – êj igazán hogy, a’ háborúságba,
Melly Trójától fogva esett a’ Világba,
Tsak belé kell jönni mindég a’ Dámának! –
Most a’ lett oka az új galibának.
Egy Nimfa, kit Virgil, ’s utánna mindenek
Ollyan irtóztató formába festenek,
Holott, ha bár néha réműlést hoz is ránk,
De sokszor angyali ortzával jön hozzánk;
Egy Nimfa, kit Kozma zengő trombitával,
Repűlő szárnyakkal, és fel fútt pofával
Festet Rozsólisos szalmás-üvegére,
Egy Fama–volatot tévén czímerére;
Egy Nimfa, ki Virgil’ paraszt idejébe
Maga hordta a’ hírt a’ világ’ fűlébe,
De most nála bérért szolgálnak mint Úrnál,
A’ Novella, Zeitung, Gazette és Journál.
Egy Nimfa – de ki ne esmérné Miss Fámát
Újabb zendűlésbe hozott minden Dámát,
Mivel el hírlelé a’ Bá[l]ban*
Bában Az utólagos javítás alapján em. egyszerre,(Hihető hogy Éris vette őtet erre)
El hírlelé, mondom, hogy halván mindenek
Carnevál’ itt-létét, rá fel zendűltenek,
Hogy nints ollyan ember, ki rá nem neheztel,
Mivel illyen kurta Fársánggal ereszt el,
A’ mellyben így fel sűlt mindennek a’ kényje,
Kinek a’ szíve fáj, kinek az erszényje.
Ihon a’ Tislér Czéh hijába fárada,
Mivel a’ sok bőltső mind nyakán marada;
Alig van kenyere ’s fűtője szegénynek,
Pedig hetibért is fizet a’ legénynek.
Sok szegény Varrónék jó bizodalomra
Meg vartak húsz-harmintz főkötőt potomra;
Ötöt ha el adtak […]*
Eredetileg itt üresen hagyott rész következett.
Még most is adósok a’ Tintuk’ árával.
Majd minden Kalmárok Bankrótokká lettek,
A’ kik sok jegy ruhát előre meg vettek.
Igy jár a’ Szűts, Szabó, ’s minden Mesterember,
Kiket jó haszonnal bíztatott December.
Kivált a’ Czigányok, a’ szegény Czigányok
Fájlalják hogy itthonn vesztek a’ leányok,
Mint hogy rá nem szokván kaszára, kapára,
Támaszkodnak tsupán a’ más’ lagzijára.
Hát az a’ sok lezsák eszem iszom Pajtás,
Kiknek tsak a’ tántz kell és a’ kantsó-hajtás,
Kik ha tivornyázó házat nem találnak,
Életnek se tartják: ugyan mit tsinálnak?
Hol él most sok szegény Nemes e’ nagy télben?
A’ ki bablevest is alig kaphat délben;
Mert sem Uram Ötsém nem tarthat most sok Bált,
Sem Asszony húgomhoz Leány kérő nem szállt,
Pedig tsak olly helyen néha jól lakhatott,
’S a’ két lovatska is abrakot kaphatott.
Sőt még a’ Papság is haragszik reája,
Mivel hogy az idén kevés a’ stólája.
Ezt hírlelvén Fama, ’s több illyen formákat,
Ismét zűrzavarba hozta a’ Dámákat.
Dorottya gondolván, hogy majd mellé állnak
Ezek is, és fel tett tzéljában szolgálnak:
Nyúgovó vitézit ismét fel zendíté
S holnapra egy újabb tsatához készíté.
Orsolyát, Rebekát ’s a’ több Vezéreket
Fel eszelte, miként rendeljék népeket
’S majd mikor az Ifjú Urak lefekszenek,
Vélek ’s Carnevállal mitévők légyenek. –
Mert már a’ hajnali kakas-szó is hallott,
Szőkűlt már a’ hideg setéttség ’s pitymallott.
Meg fordúlt a’ Göntzöl’ szekere’ tengelye,
’S a’ késő álomnak el jött az ideje,
A’ lankadtt Gavallér rikátsolt a’ torkán,
Pislogott a’ Dáma mint a’ vén boszorkán.
De – midőn már éppen fekünni készűltek,
Egy új tűneményen mindnyájan elhűltek.
A’ mint a’ harmatos rózsákba őltözött
Hajnal fel tetszett a’ tsillagok között;
’s Erőt vévén a’ már szendergő éjtszakán*
ejtszakán em.
Bé sütött a’ Szála’ […]*
Eredetileg itt üresen hagyott rész következett. ablakán.A’ gyertyák’ nyomorúltt fénnye halványodott,
Tűkör, fal és edény őszverózsásodott.
A’ gyönyörű […]*
Eredetileg itt üresen hagyott rész következett. ezüst világávalJátszott a’ bíborba borúlt Ég’ aljával,
’S a’ hó’ fejér egén elszórá azokat
A’ ragyogó kisded hajnal tsillagokat.
Úgy tetszett, hogy mintha lassú zengzetek is
Jöttek volna onnan, – ’s valóba jöttek is;
Mert egy két pertz múlva mindjárt a’ Mennyei
Karoknak hallattak édes Concertjei,
Mellyre az érzékeny szívek meg olvadtak,
Repestek a’ velők, vagy el-andalodtak.
Örűlt minden Lélek, ’s örömét mutatta,
Örűlt ’s örömének*
örömenek em. okát nem tudhatta.Már a’ főldi fénynél pompásabb világgal
Borúlt el a’ Szála, ’s díszlett méltósággal,
Már a’ fel-fel ébredt szellők által hozott
Gángesi kellemes szagtól illatozott:
Midőn egy tűndöklő felhő béhempereg,
’S Gombolyagjain*
Gombolyaglyagjain em. űl a’ szerelem-seregMaga a’ nyájason mosojgó Citére
Űlvén diadalmi aranyszekerére,
A’ hajnali pompás felhőből ki-derűl,
’S előtte minden fény setéttségbe merűl.
Téjszín tzombján játszik nyilazó kis fija,
Kinek szemén tűz van, száján ambrózia.
A’ felhőnek mint egy mennyei pázsitnak
Hajlásin friss rózsák és Játzintok nyitnak,
Mellyek Citerének egy mosojgására
Teremnek a’ hattyuk lábának nyomára,
’S rajtok a’ tetszetes Grátziák tántzolnak,
Midőn ezer apró szerelmek lantolnak.
Édes ígézésnek, másnak nevezzem é
Azt a’ nem tudom mit, melly mind a’ két nemé,
Mikor Citére’ eljöttét érezik?
Sokan ezt hatodik érzésnek nevezik.
Elég, hogy mind az öt érzés részt vesz ebben,
Részt, és semmiben sem vesz érzékenyebben.
Ezt érzé minden szív most is, míg végtére
Igy szólt az életet lehellő Citére:
„Halandó szép Nimfák! élő Templomaim,
„Kikben szent temjénnel égnek oltáraim,
„Ti kiknek szemébe öröm és kedv játszik,
„Ortzátokon saját képvonásom látszik,
„Ti kik le tsaljátok Mennyből a’ vigságot,
„Hogy Paraditsommá tégye e’ világot,
„Halandó Nimfáim! le jőttem hozzátok,
„Hogy végezésemnek törvénnyét halljátok.
„Az az Isten aszszony Citére én vagyok,
„A’ kinek áldoznak szegények és Nagyok;
„Ki előtt a’ Király kihág trónusából,
„Büszke felségéből ’s bíbor ruhájából;
„Kit jóltévőjének szóllongat szívébe
„A’ hideg vérű Bőlts, Kedvesse’ ölébe
„’S a’ mindennek szűkét látó szegénynek is;
„Ki jó órát tészek néha a’ vénnek is,
„Ki áldott békóban tartom a’ szíveket,
„’S kedves áldozatra szorítom ezeket.
„Még a’ Hijéna is, bár szeme szikrázik,
„Foga vérbe fered, nékem meg juházik.
„Előttem a’ Lajhár friss játékot tészen,
„’S e’ leg lomhább állat, vídám ’s virgontz lészen.
„Béboritom a’ nagy Balénát lángokba,
„’S párt keres a’ fagyos Grönlandi habokba.
„Bé önthetem tüzem’ egy férgetskébe is,
„Bár kitsiny a’ szíve, ’s hideg a’ vére is.
„Sőt bogaratska nősz másik bogaratskán,
„Sok millió nemzik fiat egy fogatskán.
„Egy szóval nints állat, mellyben tűz nem érzik;
„Sőt ezt a’ nem-mozgó plánták is mind érzik.
„A’ pompás Pálmának, a’ silány Penésznek
„Fajtáji mind az én híremmel tenyésznek.
„Én hozom az ifjú rózsát bíbor színbe,
„És a’ liliomot tiszta Muselinbe;
„Hogy így lakadalmi öltözetbe szépen
„Fogadják el Zefir’ tsókját mátkaképen.
„Én általam élnek ’s magzanak mindenek,
„Nálam nélkűl minden dolgok kietlenek.
„Citére vagyok én; ti is mind esmértek;
„Bár szájjal titkoltok, de szível dítsértek.
„Most pedig közzétek jöttem ollyan véggel,
„Hogy fel váltsam a’ múltt lármát békességgel,
„Hogy kívántt örömöt hozzak le azoknak,
„Kik szomorúságot képzelnek magoknak;
„És hogy a’ sok bút, bajt, panaszt eltérítsem,
„’S köztetek hatalmam’ ’s nevem’ ditsőítsem.
„Mivel tehát főként azon aggódtatok,
„’S haddal Cárneválra azért támadtatok,
„Hogy kurta a’ Fársáng ebb’ az esztendőbe;
„Hoszszabbra szabatom azt is a’ jövőbe.
„Előre titeket assecurállak is,
„Hogy nagyobb divatja lesz a’ lagzinak is;
„Meg vőlegényellik árva nyoszojátok,
„’s Éh leányságtokat dosztig tarthatjátok.
„És azok az Ifjak, kik most tsekély tűzzel
„Láttatnak tractálni akármelyik Szűzzel,
„Jövő idén, mintha nem is ők volnának,
„Úgy neki dühödnek ők is a’ Dámának.
„Mert fiamnak, kit most hintóm’ oldalánál
„Nyilat köszörűlni láttok a’ fákjánál,
„Fijamnak meg hagyom, hogy minekutánna
„Letett már a’ nyílról mind Márs, mind Diánna
„’S Frater Schwartztól fogva ezek az Istenek
„Kézív helyett puskát, flintát szerzettenek:
[…]*
Itt üresen hagyott rész következik.
„Rakja körűl övét apró mordájokkal
„’S lőjje az ifjaknak szíveit azokkal;
„Sőt a’ kiknek nagyon kemény a’ zúzzájok,
„Baka-mangaléttal lövöldözzön rájok;
„Vágott golyóbissal, Tirolisi Stuttzal
„Szálljon szembe holmi makatsabb Kuruttzal.
„Annyi lesz a’ sebhedtt minden palotában,
„Mint az Invalidus katonák’ házában.
„De még is ha látom, hogy a’ lövöldözött
„Szívek sem keresnek írt a’ Dámák között,
„Vagy pedig sebjeket titkon gyógyíttatják,
„És a’ leánykérést mind tsak el múlatják:
„Bé hozom szokásba (sok már tsinálja is,)
„Hogy legényt meg kérni merjen a’ Dáma is.
„És ha a’ legénység még is durva lenne,
„’S a’ kérő leányhoz hozzája nem menne:
„Lehozom az Égből Júnó’ virágjának
„Magvait, ’s kiosztom minden leánykának;
„Tudom hogy lábra kap! a’ Dáma-világban
„Jobban mint a’ Krumpli már Magyarországban
„Addig is, mivel hogy a’ leányéletnek
„Leg nagyobb únalmat a’ párták tétetnek:
„Ki mennek szokásból lassanként azok is,
„Sőt Lyányfővel járnak még az Aszszonyok is.
„Itt van egy fő Nimfa ki a’ Nagy-világba
„A’ mai Dámák kőztt lábra keltt hívságba
„Mindenhatóságát olly nagyra terjeszti,
„Hogy a’ fél világnak könnyen eszét veszti.
„Ő az, ki a’ régi Nemzeti ruhákat
„Paraszttá, és kortsá tészi a’ Dámákat.
„Ő az, ki azokat rakja több formába,
„Mint a’ mi van Ovid’ Metamorfózzába.
„Úgy hogy a’ Dámákról meg tudnád magát is
„Tanúlni a’ Linné’ Históriáját is.
„Állj meg bár, ne tovább egy fertály-óránál,
„Bétsben a’ Szent István’ öreg Templománál:
„Látsz ott Buffán-Medvét, tüskés Sündisznókat,
„Mesterséges hangon tsivogó Rigókat,
„Vannak Nyaktekertsek, puffadtt Pellikánok,
„Barázdabillegők Sleppfarkú Fátzánok,
„Van ott ölni-tanúlt Basiliskus’ szeme,
„’S kivált a’ lepkének mindenféle neme:
„Mind ezek a’ Módi Nimfa’ teremtvényi,
„’S a’ ki pallérozott hívság leleményi.
„Ő a’ találója Auszugnak, Contónak,
„Ő oka számtalan Confiscatiónak.
„Ő teremt a’ főldön galánt szegényeket
[…]*
A következő sor helye üresen hagyva.
„Ő az, ki elkezdvén sokszor tsak egy kényen
„Henyélő Stutzeren – egy Borbélylegényen;
„Mindjárt sok Grófotskák modernjéhez állnak,
„Sőt a’ Deákok is abban koledálnak.
„Ő tette Párist is e’ szép bolondságon
„Királynévá hajdan szinte félvilágon.
„E’ nagy Nimfa által a’ Dáma felkapja,
„Hogy tsak patyolatja légyen, vagy kalapja,
„Hogy az Aszszonyok is Lyányfővel járjanak,
„’S még a’ falukon is erre rá szokjanak. –
„Légyetek hát jövő Fársángig békével,
„’S elégedjetek meg Vénus’ végzésével.”
Ezt mondván, nyájason mosolyga feléjek,
’S éltető örömöt lehelle beléjek.
A’ Grátziák pedig óldott övezettel
Reájok pillantván édes tekintettel,
A’ kellemességnek ’s élvény Ifjúságnak
Hajnalló felhőjén a’ hintóhoz hágnak,
’S annak zsámolyánál így szólla Thália,
Thália a’ köztök legdelibb Grátzia:
„Szépek!*
Szepek em. ajándékot*
ajándekot em. tőlünk is végyetek,„Hogy e’ jeles napról meg emlékezzetek.
„Termetetek deli, ortzátok kellemes,
„Szívetek érzékeny, és elmétek nemes,
„Szemetek tűz légyen, rózsa ajakotok,
„Hulló-hó kebletek, muskotály tsókotok;
„Vén, komor, formátlan ne légyen köztetek:
„Egy szóval mi hozzánk hasónlók légyetek.”
E’ szókra a’ felhő őket béteríté,
Tetszetes ifjakká tevé, ’s megszépíté.
Ezért olly gyönyörűk a’ Somogy’ Dámáji,
Mert ők a’ Grátziák’ igaz copiáji.
Dorottya leveté a’ vénség’ szőnyegét,
Mint a’ kígyó szokta téli lebernyegét.
Bé telének gyenge hússal agg rántzai,
Ki növének mind a’ harmintzkét fogai.
Felderűltt ajakán friss rózsák nyílának,
Szemein idegen lángok lobbanának.
Ősz haja tűndöklő bársonnyá barnúla;
Szíve benn repesett, teste meg újjúla.
Egy szóval belőlle – jól láttam magam is –
Delibb Dáma válék, mint sem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki.
De már a’ lángok is éppen látszatának,
Mellyeket az égi lovak fuvallának;
Szikrádzott a’ Napnak rúdja a’ főld felett,
Tűzbe lángba borúlt az egész Napkelet.
Eltűnvén a’ halvány Hajnal tsillag szinte:
Népének Citére elkészűlőt inte.
Fel is kerekedvén hattyúhintajába,
Fénybe hagyott mindent, és ámbróziába. –
De Ámor a’ szép fény’ ’s illat’ közepéből
Kiválasztván egy pár nyilat a’ tegzéből,
Ráteszi keményen felhúzott ijjára –
’S ellövi Oporra ’s a’ szép Dorottyára.
Dorottya Oporral mindjárt kezet tsapott:
Levágatta tulkát, ’s hívatta a’ Papot.*
Az utolsó sor alatt: Vége.
| ELSŐ*
ELSŐ<I> KÖNYV.EBÉDIG.
Summaya.
Mikippen az Carnevál nagi pompával Kapos Várott be menvén, holoth is ebidoͤl vala és az Matricullat foͤll nittatia vala; mellen az Dorotthia kis Azzonnak loͤoͤn nagi buſſulása.
–––––––––––––
Éneklem a’ Fársáng’ napjait ’s Dorottyát,
Ki látván a’ Dámák’ bajos állapotját
Carnevál ’s az Ifjak ellen feltámada,*
Utólag egybehúzva.
’S Diadalmat is nyert pártára úntt hada.
Olly lármát, zendűlést, viadalt beszéllek,
A’ millyet nem láttam miolta tsak élek,
A millyet nem említ semmi Istória;
Meg nem merné tenni maga a’ Frantzia:
Miként insurgála Amazon’*
A hiányjel utólag pótolva. módjáraEgy nagy Dáma-tábor Cárneval’ hadára.
Vajha*
Utólag egybehúzva. méltóképpen letudnám*Utólag egybehúzva. rajzolniMillyen vitézséggel tudtak ők hartzolni,
Miket vittek vég hez felforrott*
Utólag egybehúzva. mérgekbe’.*A hiányjel utólag pótolva. –Hát férhet illy harag angyali szívekbe?
Igazán, hogy minden Századnak a’ végén
Nagy dolgok esnek meg a’ Főld’ kerekségén. –
*
A lap tetején halványabb tintával: „NB) A Capite” Fársángi jó borral habzó Butellia,Mellytől a’ Múzsákban gyúl a’ Fantázia,
Te tőlts bé engemet élő spiritussal,
Hadd danoljak*
Jav. ebből: danollyak
én is hartzot Enniussal.És Te Nanét tőllem szívességgel vedd el,
Ha munkámnak betset szerzek szép neveddel:
Leg alább, ha kőnyvem’ végig nem olvasod,
Megprobálhat’d*
Utólag jav. ebből: Meg próbálhadd
rajta frizírozó-vasod’. Az örvendő Fársáng kiindúlt*
Utólag egybehúzva. Budáról,Tudósítást venni a’ Magyar Hazáról,
’S Lajistromba szedni az Új Menyetskéket,
Őszvejárt*
Utólag egybehúzva. sorjába minden Vármegyéket.
Fejérvár’és Veszprém’ tsínos két vidéki
Tellyes örömére szolgáltak ő néki.
Majd Szalának keskeny, de kies tsútsánál
Általjött*
Utólag egybehúzva. a’ jégen Tihany’ hegyfokánál;*Utólag egybehúzva.
’S kiszállván*
Jav. ebből: ki szálván
Balaton’ Szántódi révéreAz áldott Országba Somogyba béére.*
Utólag egybehúzva.
Löllén egy Státiót tsinálván magának,
Igyekszett a’ Lengyel Urak’ Tótijának:
Tótiból mint tellyes kész Lakodalomba,*
Jav. ebből: Lakadalomba
Béhajtatott*
Utólag egybehúzva. vígan a’ víg Nagy-Bajomba.És ott ama’ Magyar jó-szivű Uraknál,
Kik köztt*
Jav. ebből: közt
holt-félben is vídám szívvel laknál,Kipihenvén*
Utólag egybehúzva. magát, más*Jav. ebből: már
nap késő reggelMegindúlt*
Utólag egybehúzva.
Kaposba parádés sereggel.Kapos, fő-Városa Somogy’ határának,
’S Hertzeg Eszterházy’*
Jav. ebből: Eszterházi
Dominiumának,Melly az elmúltt*
Jav. ebből: el múlt
Nyáron felette őrvendett,Keblébe fogadván annyi Úri rendet,
Kik a’ Nagy Szécsényi’*
A hiányjel utólag pótolva. Fő-IspányságánakHallatlan pompával ’s fénnyel udvarlának.
Kapos, hol másként is igazságot tenni,
A Megye’ Tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos volt a’ vídám Fársángnak is tzélja,*
Jav. ebből: tzéllya
Hol szállásává lett a’ Hertzeg’ Kastéllya.
Itt nyúgodott ő meg. De bezzeg előre
Nem tudta, mi szélvész támad jövendőre.
Sokszor hol örömre készűlget az elme,
Ott lepi meg nem vártt*
Jav. ebből: várt
baja ’s veszedelme.Sokszor torrá válik a’ víg lakadalom,
’S A’ muzsikát ketté vágja a’ siralom.
Igy járt a’ Fársáng is. – De mig még a’*
Jav. ebből: e’
lenneHogy e’ zűrvarra Múzsám reá-menne:*
A kötőjel utólag pótolva.
Előbb kell kezdenem elbeszéllésemet.*
Utólag egybehúzva. –Fársángi víg Húmor! tsiklándj fel engemet.
Dob-*
A kötőjel utólag pótolva. ’s trombitaszoval*Utólag egybehúzva. elhagyá*Utólag egybehúzva. már Mérőt,A’ Fársáng, vivén sok vezetőt, kisérőt.
Ki szánon, ki lovon, ki tsak gyalogjába,
Öröm-kurjantással siettek nyomába.
Ki ki elővette*
Utólag egybehúzva. legtzifrább*Utólag egybehúzva. köntösét,Hogy fitogtathassa magát, pénzét, Ösét.
Villog az ezűst kard, ’s az arany paszomány,
Virágzani láttszik tőllök*
Jav. ebből: tőllők
a’ tartomány.A’ szépség’*
A hiányjel utólag pótolva. Angyali Magyar szűz formába’*A hiányjel utólag pótolva.
Leszálltak*
Jav. ebből: Le száltak
az Égből a’ főldi szánkába.Gyenge szívetskéik előre repesnek,
Hogy még ma tőrt fognak vetni egy kegyesnek.
Azért rendbe szedvén szemek’ ’s ortzájokon,
A’ mi tsak bájoló ’s béható*
Utólag egybehúzva. azokon,Köntöseikből is azt vették magokra,
A’ mi jobban illik egy illy Angyalokra.
Szív-halászó hajok’ drága köve ’s tője,
Hószín nyakok’ ’s fülők’*
A hiányjel utólag pótolva. aranyos függője,Rezgő billegéssel a’ midőn lengenek,
Minden érző szívben reszketést szerzenek.
A’ szép kantusoktol ki rozsádzott szának
Pompásabban díszlő tavaszt nem kivánnak.*
Jav. ebből: kivának
A’ sok Slepp*
Jav. ebből: slepp
, az à la Bonapárt ’s Vigánó
A’ rakontzák között suhognak piano. –
„Álljatok*
Utólag egybehúzva. meg! kedves Angyalkák! álljatok!*Utólag egybehúzva.
„Imé egy Poéta siet utánnatok,
„Szánkáitok’ nyomát lantolva kíséri,
„Hogy társaságtokba vegyétek azt kéri,
„Öröm-innepteket*
A kötőjel utólag pótolva. danolni kívánja:„A’ ki rá nem hallgat,*
Jav. ebből: halgat, a vessző utólag pótolva. dűljön fel a’ szánja.”Igy szóllék hozzájok. De rám nem hallgattak,*
Jav. ebből: halgattak
’S hellyet valamellyik Szánkában nem adtak.
Én hát tsak utánnok ballagék fáradtan,
’S ímé a’ Pégazus előmbe lepattan.*
Utólag egybehúzva.
Felugrám*
Utólag egybehúzva. e’ szárnyas paripa’*A hiányjel utólag pótolva. hátára,Felettek repkedtem Montgolfir’ módjára.
A’ Levegő-égnek*
A kötőjel utólag pótolva. felsőbb Országából,Mindent pontrol pontra láttam a’ szánkából.
Óh miket láttam én! óh miket tsudáltam!
Kivált sok Trompőzbe ha lekukutsáltam.*
Utólag egybehúzva.
Mint mikor a’ kűlső Printzek’ múlattára
Udvari szánkázást tsapat Pétervára,
És Északnak minden szépsége pompáson
Láttatik egynéhány*
Utólag egybehúzva. szánkában*Jav. ebből: szánkába
summáson;Szibéria minden nyuszttal,*
Jav. ebből: nyusztal
hermelinnelA Tzár’ Udvarábol kijön*
Utólag egybehúzva. vegyes színnel;Az Európai követek indúlnak,*
A vessző utólag pótolva.
Árktosz’*
A hiányjel utólag pótolva. ditsősségén tsudálva bámulnak:Illyen pompa volt itt: ennek látására
Illy tsudálkozással bámúlt Kaposvára.
Én pedig felettek az Éther’ útjain
Úgy lebegék vala Pégazus’ szárnyain;
Mint midőn Blanchárd Úr uszkált az áerben,
’S egész Béts bámúlva nézte a’ Praterben.
A lovak és szának öt Osztályt tevének,
Öt Járása szerént Somogy Vármegyének.
Vezette mindenik osztályt*
Jav. ebből: osztállyt
egy olly Nemes,Ki Gavallér ’s illyen fő rangra érdemes.
Bongorfi egy dísze a’ Magyar Hazának,
Lovaglott előtte Kapos’ zászlójának.
Közép idejű ő, de a’ virgontz termet
És friss elme benne vígasságra termett.
Külömben is Bétsben, ’s más kűlső Országban
Eleget forgódott ő a’ Nagy-Világban.*
A kötőjel utólag pótolva.
Vídám a’ nézése, módos a’ ruhája,
Tzifra ’s tzifrán lépked büszke paripája.
Martzali osztállyát Tserházy*
Jav. ebből: Tserházi
vezette,Ki e’ szép hívatalt meg is érdemlette,
Ha nézzük ruháját és deli termetét,
Régi Őseivel tűndöklő Nemzetét. –
Fiatal ő, van egy szép kis felesége,
Ebben van ő néki fő gyönyörűsége,
Kinek tzafrangozott hintó-szánja megett
Pompáson vezérli a’ lovas sereget.
Az Igali népnek Vezére volt Etse,
Kinek sokra nézve lehetett illy betse.
Ő a’ Frantz és Német könyveket forgatta,
A’ szép Assemblékat gyakran látogatta:
’S ezzel olly tudományt szerzett ő magának,
Melly diszére lehet*
Jav. ebből: dísze lehet<ne> egy Világfijának.Még a’ lóhátról is játszik*
Jav. ebből: játtszik
a’ Dámákkal,*Jav. ebből: Dámákal
Múlattatván őket sok elmés tréfákkal.
A’ katonaságot viselt Bordáts Sziget’*
Jav. ebből: sziget
Lobogója előtt katonásonn iget.
Torzonborz bajussza eléggé mutatja,
Hogy Bordáts inkább Márs’, mint Vénus’ magzatja.
De külömben, tudjuk, Vénus Márst kedveli:*
Jav. ebből: kedvelli
Bordáts is ezt sok nyers Dámáknál felleli.*
Utólag egybehúzva.
Tanúltt lova hortyog ’s ugrándoz alatta,
Ura’ száján pereg illyen ollyan atta.
Szemővel egy módos ifjú Gavallérral
Babótsa érkezett gyönyörű manérral.
Szelíd vezetője ennek a’ Colonnak
Tsak most adott kezet egy szép Kis-Asszonnak.*
Jav. ebből: Kis-Asszonynak
Mátkája’ portréját a’ mellyén viseli,
Szája mosolygással,*
<’s> szeme tűzzel teli,Kardja brilliántos, strikkolt a’ ruhája,
Kellemes lejtőt jár kis ded paripája.
Öt Fővezetőji*
Utólag egybehúzva. hát ezek valánakA’ Somogyi Sereg’ öt fő osztállyának.
Mindenik magával szép Népet vezetett,
Melly zászlója alatt lóháton*
Utólag egybehúzva. léptetett.A’ meglett*
Utólag egybehúzva. idejű Urak a’ DámákkalKörűltök ’s utánnok tsúszkáltak szánkákkal,
Mellyekben mint annyi Égnek szülöttei
Jöttek*
Jav. ebből: Jőttek
a’ Somogynak mosolygó*Jav. ebből: mosollygó
szépei.Kik köztt*
Jav. ebből: közt
a’ szép Laura, Szemőnek mátkája,Ollyan mint Etelka, a’ Világ’ tsudája:
Képén olvashatni azt a’ boldogságot
A’ mellyért kedvelli Szemő a’ Világot.
Másik szánban*
Jav. ebből: szánba
Madám Tserháziné vagyon,Szép kis Ifjasszonyság, még fiatal nagyon.
A’ Nagy-Világ őtet galántúl nevelte,
Mellyel természeti kellemét emelte.
Igéz mikor játtszik, bájol mihelyt tántzol,
Ha discurrál, minden szívet hozzá lántzol.
Muzsika, hím-varrás,*
Utólag egybehúzva. kőnyvek’ olvasása,A’ fínomabb érzés’, és erkőlts’ forrása,
Édes Versengésre ébresztették*
Jav. ebből: ébresztette
nemét,Díszeltetvén benne a’ szépség’ érdemét. –
Úgy fénylett egy másik szánon Amália,
Mint a’ Majoránnán szendergő Grátzia.
Azok a’ szépségek, kik véle valának,
Meg annyi probáji voltak a’ hibának;
Őtet úgy nézhetni, mint egy tőkélletest,
Kinek minden ízén Vénus egy Vénust fest.
Mint midőn az Éjnek setétes kárpitja
Bakatsin-szőnyegét*
A kötőjel utólag pótolva. két felé kinyitja,*Utólag egybehúzva.
A’ Hajnal’ pirosló ortzája kiderűl,*
Utólag egybehúzva.
Atlatz felhőkből szőtt Kantusa szétterűl:*
Utólag egybehúzva. Úgy leng két felűlről haja, melly fekete,
Úgy fénylik kőrűle rozsás tekintete,
Szeme’ két csillaga*
Jav. ebből: csilaga
úgy derűlt ki erre,Mintha két Phosphorus ragyogna egyszerre.
Mosolygo*
Jav. ebből: Mosollygo
ajaki fejlő*Jav. ebből: feilő
rózsabimbók,*Utólag egybehúzva.
Mellyeken tzúkorrá változik minden tsók.
Hószin*
Utólag egybehúzva. nyakán örv van, mint a’ gerlitzének,Gyengébb a’ harmatnál bőre szép kezének.
Pihegtsélő mellye’ domború két halma
A’ gyönyörűségnek szenteltt*
Jav. ebből: szentelt
arany alma.De mit festem én azt, a’ mit az Isteni
Kéz is tsak remekként tudott teremteni?
Elég, hogy ő ollyan mint az a’ rózsaszál;
Melly a’ Cipris’ mellyén hasadó-félben*
A kötőjel utólag pótolva. áll. Istenek! Istennék!*
Jav. ebből: Istenek
ugyan millyen zsinat,Melly ennyire borzaszt minden érző-inat?*
A kötőjel utólag pótolva.
Mi hármóniátlan lárma jön fülembe,
Mintha nyóltz kutyafi zúgna egy verembe’,
Vagy mintha az elfőtt*
Utólag egybehúzva. kása poffongana? –Ahá!... itt jön egy szán, ’s benne két vén Zsana.
Beszéllnek*
Jav. ebből: Beszélnek
magok köztt,*Jav. ebből: közt
az ördög tudja mit,Tán a’ Szengelléri borsot, vagy valamit.
Dorottya az egyik, egy öreg Kis-Asszon’,*
Jav. ebből: KisAsszony
Ki méltó hogy reá örök párta asszon.
Mert úgy is már akkor viselt agg-koszorút,*
Utólag egybehúzva.
Hogy a’ Burkus kezdte a’ másik háborút.
Még sem ólthattameg annyi sok esztendő,
Bár már hatvan ötöd fűre lessz menendő.
Most is a’ legényért mindjárt kardra kelne,
Tsak vén oldalához dörgölő-fát*
Utólag egybehúzva. lelne.Pedig már felszántott*
Utólag egybehúzva. tisztes artzájánakA’ bőrén lúdgégét könnyen tsinálnának.
Úgy pislog béhullott*
Utólag egybehúzva. szeme’ két tájéka,*Jav. ebből: tájjéka
Mint a’ kotsonyába fagyott varas-béka.*
A kötőjel utólag pótolva.
A’ vénség béverte*
Utólag egybehúzva. púderrel hajait,Kitördelte*
Utólag egybehúzva. kettőn kivűl a’ fogait:Úgy hogy ha bélottyantt*
Jav. ebből: bé lottyant
ajakit kifejti,*Utólag egybehúzva.
A’ hamut Mamunak, a’ szöszt pösznek ejti.
Akár nézz elaszott*
Utólag egybehúzva. bőr és tsont karjára,Akár két, irhával bévontt*
Jav. ebből: be vont
rakontzára.Lohadtt*
Jav. ebből: Lohadt
mellyén tsomó ruhák tekeregnek,Mellyek köztt*
Jav. ebből: közt
elhervadtt*Jav. ebből: el hervadt
tsetsei fityegnek:Mint két darab vatzkor*
Jav. ebből: vatszkor
a’ sűrű levélben, A’ melly alatt fonnyadt egéssz ősszel ’s télben;*
Kettőspontból jav.
Vagy mint midőn az értt*
Jav. ebből: ért
uborkát leveszik,*Utólag egybehúzva.
’S a’ napon megaszván,*
Utólag egybehúzva. a’ kótz közzé teszik.Egy szóval nintsen már benne semmi épség,
Már elfelejtette*
Utólag egybehúzva. nevét is a’ szépség:Még is lám, a’ kinek kén litániázni,
Itt mér a’ fársánglók*
Jav. ebből: fársánglok
között botorkázni. –Mellette a’ ki űl, az őreg Orsolya,
Biz’ az is tsak ollyan eltsiszolt*
Utólag egybehúzva. kortsoja;’S tsak annyival külömb Mamszel Dorottyánál,
Hogy Asszony, ’s ötször*
Jav. ebből: öttször
volt Hymen’ oltáránál;De abban ő rajta sem vág ki Dorottya,
Hogy néki is kedves még az Ádám’*
Adám Ért. sz. em. botja.*Jav. ebből: bottya
Igazán, hogy vén Lyánt ’s vén Asszonyt a’ Manó
Olly hellyen is teker, a’ hol nem volna jó.
Mit keresnek ezek fársáng’ innepében,
Kik ugy láttszatnak a’ szépek’ seregében,
Mint mikor a’ rétnek virági kinyílva*
Jav. ebből: ki nyilva
Mosolyognak*
Jav. ebből: Mosollyognak
’s köztök áll két rothadtt*Jav. ebből: rothadt
gilva.
De ám légyen! úgy is Fársáng van most épen
Maskarára nem lessz szükségünk ekképen.
Az egéssz Tábornak Opor Fő-Vezére*
A kötőjel utólag pótolva.
Mind az öt Osztálynak*
Jav. ebből: Osztállynak
volt tellyes díszére.Mert nemes Nemzete régen fényeskedik,
’S vitézséggel hires Ősökkel kérkedik.
Maga is az élet’ legszebb*
Utólag egybehúzva. TavasszábanNagy Magyar Gavallért mutat formájában.
Fekete bajussza fedi vídám száját,
Árnyékozza*
Arnyékozza Ért. sz. em. barnán*Jav. ebből: barnára
pirosló ortzáját.Bátorsággal tellyes két szeme’ forgása,
Természeti Vitézt mutat mozdúlása.
Válla, mellye, tzombja, ’s minden tetemei
Fővezérhez*
FőVezérhez Utólag egybehúzva, a nagybetűt ért. sz. kicsire javítottuk. illők, ’s az Ég’ főmivei.*Utólag egybehúzva.
Nyusztos kalpagjának kótsag-bokretája*
Utólag egybehúzva.
Gyengén leng, ha fúvall a’ szellő reája.
Prémzett zőld mentéje fekete báránnyal
Szépen öszveillik*
Utólag egybehúzva. a’ veres dolmánnyal.Rojt ’s paszamánt veres nadrágát drágítja,
Magyaros derekát arany öv szorítja.
Almás paripáján tzafrangok függenek,
A’ mellyek Szittyai módra készűltenek.
Lova kevély*
Jav. ebből: kevélly
kedvén a’ rajtaűlővel,*Utólag egybehúzva.
Hortyog, tántzol, kapál, nyerít déltzeg fővel.
Gőgösen megy elől*
Jav. ebből: előll
mint FőVezér’*Utólag egybehúzva, a nagybetűt ért. sz. kicsire javítottuk. lova:A’ Truppok kísérik, és a’ Szának*
Jav. ebből: Szánok
tova. – – Ekkép ezer öröm és kiáltás között
A’ múlató sereg Kaposba költözött.
Carneval a’ Hertzeg’ kastéllyába szálla,
Hol már elkészitve*
Utólag egybehúzva. vala a’ Bál-Szála.Lovokról*
Jav. ebből: Lovakról
az Urak mindjárt leugrálnak,*Utólag egybehúzva.
Avagy Szánjaikból módosann kiszállnak,*
Jav. ebből: ki szálnak
’S főhajtva*
Utólag egybehúzva. köszöntvén a’ szép Angyalokat,Lesegítik*
Utólag egybehúzva. fogott karokkal azokat. –Igy szedik a’ vídám népek, mikor megért,*
Utólag egybehúzva.
A’ pirosló bakart, és a’ fejér gohért;
Mint itt a’ Lyánkákat, külömb őltözetben,
A’ víg Gavallérok e’ Dáma-szüretben.*
Utólag egybehúzva.
Megtele*
Utólag egybehúzva. vendéggel már a’ Szála szépen,’S a’ Dél’ órája is elérkeze*
Utólag egybehúzva. épen.Az Urak múlatnak egyetmás beszéddel,
Mig el készűlnének mások az ebéddel.
Egyik azt vítatja, hogy Bonapart megholt,
Másik, miket tsinált mikor Insurgens volt.
Egyik arrol beszéll, mellyik jobb paripa,
Más, hogy az övénél nints szebb tajték-pipa.*
A kötőjel utólag pótolva.
Némelyik ditsekszik futós agarával,
Vagy ennyi lépésre járó puskájával. –
A Dámák előtt is forr sok Matéria:
Az a’ szép Gavallér kinek az Úrfija?
Az a’ jeles kantus ugyan hol készűle?
Az a’ fülönfüggő*
Utólag egybehúzva. mennyibe kerűle?Mért van ennek ’s ennek most olly ritkasága?
A’ kávé, a’ tzúkor, mért olly méreg-drága?*
A kötőjel utólag pótolva.
Míg ekképpen űzik a’ terhes unalmot,
Várván az ebédet, hegedűt, tzimbalmot:
Im a’ Toponári Zsidók bekerűlnek,*
Utólag egybehúzva.
És Muzsikájokkal helyekre*
Jav. ebből: hellyekre
leűlnek.*Utólag egybehúzva.
Hajdú, Lokaj által elkészűl*
Utólag egybehúzva. az asztal,Melly már sok elvásott hasakat vígasztal,
Megfrissitő*
Utólag egybehúzva. levest nyújtván a’ gyomorba,*Jav. ebből: gyomornak
Melly patzallá vált a’ tegnapi Mámorba’. –
Egy*
Jav. ebből: Edgy
kitsiny tsendesség volt az ebéd felett;De az étel, ital hevítvén a’ belet,
’S éledvén az által a’ szív’ verő-ere,*
A kötőjel utólag pótolva.
A’ vendégek’ kedve újj életet nyere. –*
Az eredeti szövegben utólag ide színessel NB. került, majd a következő 13 sor egy betoldott lapon olvasható, más árnyalatú tintával, feltehetően autográf. A lap tetején színessel NB megjegyzés olvasható.
Úgy is szokott lenni; hogy a’ Leves alatt
Elzárja a’ beszéd’ útját minden falat;
De már a’ Hús után a’ discurs kezdődik,
Tsakhogy még országos dolgokról vivődik;
Majd a’ Bécsinálttak hozzák a’ tréfákat,
A’ vittzet, a’ bon-mot, az anekdotákat;
A’ Sült megvettetve nézi az asztalon,
Mint törik a’ katzajt mind a’ két oldalon;
’S mikor a’ Csemegét kezdik hordogatni,
Bezzeg Auditort is ír-magúl kaphatni.*
A betoldott lapon e sor alá, más árnyalatú tintával p. 17. került.
E’ történt meg itt is. Már az ebéd’ végén
Liber atyánk ’s Comus országlott a’ gégén.
Már a’ nyájasság is pillangó*
E szó után: etc. etc. etc. Ez a sor már az eredeti változaton is szerepel, innen visszatér a szöveg az eredeti váltoazthoz. szárnyakkalRepkedvén enyelgett ’s játszott*
Jav. ebből: játtszott
az Urakkal.Víg öröm és tréfa űlt minden homlokon,
Grátziák tzikáztak Dámák’ pillájokon.
Már a’ Galánt Lelkek nem győznek*
Jav. ebből: győztek
nevetni,Sok szemek kezdenek együtt*
Jav. ebből: edgyütt
beszélgetni.*Jav. ebből: beszéllgetni
Barátság*
Jav. ebből: Baráttság
’s szerelem köztök múlatozik,A’ Vígság’ Zászlója alatt alkudozik.
Míg a’ Toponári Ázsáfok szép számmal
Múlatják az asztalt muzsika-szerszámmal,*
A kötőjel utólag pótolva.
Édes Áriákat Ámphion’ módjára,
Vagy fűrge Tust húzván az Ivók’*
A hiányjel utólag pótolva. számára. Végre a’ Vendégek hogy megelégűltek,*
Utólag egybehúzva.
’S már minden poszpászok asztalra kerűltek;
Parantsol Carnevál, tőltsenek borokat,
’S a’ köz egésségért igyák meg azokat.
Maga egy nagy pohárt, melly arany egésszen,
És*
Es em. drága kövekkel tsillagzik sok részen,’S a’ mint mutatják a’ jelek oldalában*
Jav. ebből: oldalába
A’ Kupa*
Jav. ebből: kupa
Hertzegé vala hajdanában –*Jav. ebből: hajdanába
Egy nagy pohárt megtőlt*
Utólag egybehúzva. Zákányi jó borral,’S fejet hajtván minden vendéginek sorral,*
E sor alá, a lap közepére utólag, más tintával p. 18. megjegyzés került.
„Adja Isten, igy szóll, töbször is, másszor is,
„Hogy így megvidúljon*
Jav. ebből: meg vidúllyon
köztünk a’ komor is;„Más egésségéért ’s a’ magunk hasznára
„Eresszűk ezt a’ bort a’ többek’ útjára:
„Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, petsenyét,
„Éltesse Vármegyénk’ újj Vejét, és Menyét;
„Éljen*
Jav. ebből: Éllyen
a’ barátság*Jav. ebből: baráttság
köztünk, ’s a’ szerelem;„A’ ki engem szeret, igyék egyet velem!”
A’ Vendégek erre Éljent*
Jav. ebből: Éllyent
ki áltanak,A’ Muzsikák pedig Öröm-tust rántanak,
Tajtékzó poharát Carnevál kiissza,*
Utólag egybehúzva.
’S az Urak prositot kiáltanak vissza.
Mind eltsendesednek*
Utólag egybehúzva. az egész*Jav. ebből: egéssz
Szálába,’S Carneval felállván*
Jav. ebből: fel álván
bársony trónusába,Az egész*
Jav. ebből: egéssz
népséget körűl megtekinti,*Utólag egybehúzva.
’S felvontt*
Jav.ebből: fel vont
szemőldökkel figyelemre inti.
Himent egy kellemes termetű fiatalt,
Ki visel General-Násznagyi hívatalt,
Felszóllitván*
Utólag egybehúzva. űlő székéből mellőle,*Jav. ebből: mellőlle
A’ Nagy Mátrikulát előkéri*
Utólag egybehúzva. tőle.*Jav. ebből: tőlle
Himen a’ székéből elfordúlván*
Utólag egybehúzva. balra,Egy potrohos könyvet feltesz*
Utólag egybehúzva. az asztalra.Még a’ Calepinus’ tíz-nyelvű*
Utólag egybehúzva. Grapsája,Vagy a’ Casuisták’ Theológiája,*
A sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 19.
Hozzá képest tetszik*
Jav. ebből: tettszik
Finger-kalendernek,*A kötőjel utólag pótolva.
Vagy Etűisbe illő dirib-darab*
A kötőjel utólag pótolva. szernek.E’ nagy könyvben fel van jegyezve sorjába
Minden Dámák neve Pro-Memoriába,
A’ kik már tizenkét esztendőt elhadtak,*
Utólag egybehúzva.
Hanem hatvan négyet még meg nem haladtak:
Mert ez a’ két határ amaz Epochában,
Mellyben már, ’s mellyben még van tűz a’ Dámában.
A’ ki az időnek e’ két pontja közt van,
Annak mint meg-annyi*
A kötőjel utólag pótolva. Angyal,*A vessző utólag pótolva. ollyan a’ kan.*Jav. ebből: kar
Légyen kitsiny,*
A vessző utólag pótolva. vagy nagy; szelíd,*Jav. ebből: szelid
vad,*Olvhtl. szóból jav. vén, vagy hűlt;Mégis*
Utólag egybehúzva. elvágja*Utólag egybehúzva. az, hidd, a’ meddig meg sűlt.*A két szó utólag egybehúzva, majd mindez törölve. –Mind ezeknek nevek hát lajistromképpen
Fel vagynak ama’*
A hiányjel utólag pótolva. nagy könyvbe írva szépen;És a’ kik el vagynak véve, vagy jegyezve,
Egy veress kereszttel*
Jav. ebből: keresztel
vagynak megjegyezve:*Utólag egybehúzva.
A kettőspont utólag pótolva. De, ah! benne,*
A vessző utólag pótolva. a’ mint oda kandikáltam,*A vessző utólag pótolva.
Igen kevés veress keresztet találtam. –
Elég, hogy a’ Dámák hatvan négy től fogva
Esztendő-szám*
A kötőjel utólag pótolva. szerént voltak itt kiosztva;*Utólag egybehúzva.
Vesszőből jav. A’ kik pedig örök pártába maradtak,
Nevek mellé asszú fügétskék írattak.
Carnevál a’ Jegyző könyvet kinyittatja,*
Utólag egybehúzva.
’S elébb curiose keresztűl forgatja,*
A sor után, a lap közepén más tintával: p: 20.
Osztán kikeresvén*
Utólag egybehúzva. Somogy’ Rubrikáját,Himennek kezébe adja a’ pennáját.
Himen hát a’ pennát dugja a’ füléhez,
’S Carnevál is így kezd beszéllni*
Jav. ebből: beszélni
népéhez:„Urak! Asszonyságok! tudjátok tisztemet,
„A’ melly most közzétek*
Jav. ebből: kőzzétek
vezérlett engemet.„Im én azért jöttem ide mostanában,
„Hogy tudjam, ki van még, ’s ki nints már pártában?
„Hogy megköszönthessem az újj Asszonyokat,
„’S más fársánggal*
Jav. ebből: fársángal
férjhez adhassak másokat.„Igaz, hogy a’ menkő vén Dubranovszkyja,
„Már elkomoritván*
Utólag egybehúzva. a’ Hypocondria,„’S irígyelvén a’ más’ gyönyörűségeit,
„Kurtára szabta ki a’ Fársáng’ ideit:
„De mégis, azt tartom, elég idő annak
„Hat Hét is, a’ kiben virgontz erek vannak.
„Sőt öt Hét alatt is férjhez lehet menni,
„A’ kit a’ legények el akarnak venni:*
A kettőspont utólag pótolva.
„Egy hét Leány-nézés,*
A kötőjel utólag pótolva. második szeretés,„Harmadik, negyedik, ötödik Hírdetés. –
„Most nínts egyéb hátra, hanem hogy tudhassam
„A’ Férjhez menteket, ’s őket felírassam:*
Utólag egybehúzva.
„Irja Notáros ’ram. – „Himen hát szép szerrel
Megtöltvén*
Utólag egybehúzva. pennáját veres Czinoberrel,A’ mint a’ Társaság maga jelentette,*
A sor után, a lap közepén más tintával: p: 21.
A’ Férjhez-menteknek*
A kötőjel utólag pótolva. nevét feljegyzette.*Utólag egybehúzva. –Carnevál elbámúlt,*
Utólag egybehúzva. melly kevés a’ számok,A’ kiknek készűlnek a’ Vénusi hámok.
Látta, millyen sokak itt a’ Subjectumok,
De sem Copulájok, sem Praedicatumok.
Látta, melly szomorú képpel búsonganak,
A’ kiken külömben rózsák virítanak;
’S mint rideg violák, a’ puszta homokon,
Magánosan sírnak úntt*
Jav. ebből: únt
árvaságokon.Látta, hogy Dorottya ’s a’ kik már Vénetskék;
Dohognak magokban,*
Jav. ebből: magokba, a vessző utólag pótolva. hogy ők nem Menyetskék;Egy két fogatskájok tsikorog szájokba,
A’ vénség’ rántzait szedik több rántzokba;
’S mint a’ világa úntt,*
Jav. ebből: únt
és megszáradtt*Jav. ebből: meg száradt
avar,Mellyet a’ homályos*
Jav. ebből: homállyos
déli szél felkavar,*Utólag egybehúzva.
Mindenik úgy susog és morog magában
El-éltt idejének kelletlen voltában.
Ezt jól észbe vévén Carnevál, ezennel
Hellyére téteti a’ könyvet Himennel.
’S Hogy a’ kedvetlenség több erőt ne végyen,
’S ne tán az örömben*
Jav. ebből: őrőmbe
nagyobb tsorbát tégyen;Látván hogy poszog már sok asszú pöfeteg,
’S az Ifjaknak lábát bántja a’ viszketeg;
Mond:*
A kettőspont utólag pótolva. „Hozzanak*A H h-ból jav. elő Máslás-butelliát,*A sor után, a lap közepén más tintával: p: 22.
„Készítsék*
Jav. ebből: Készíttsék
a’ Zsidók*A Zs zs-ből jav. a’ Kanaforiát,„Jőjjön az asztalra Auszprug és Piskóta,
„Azután perdűljön*
Jav. ebből: perdűllyőn
mindjárt egy friss Nóta!” Meg lett. – Asszúszőlőt az Urak ivának,
A’ Dámák feketén egyet kávézának.
’S asztaltól felkelvén*
Utólag egybehúzva. prosit-kívánással,*Utólag egybehúzva.
Udvaroltak ortza-*
A kötőjel utólag pótolva. és kéz-tsókolással.*A kötőjel utólag pótolva.
Második könyv.
Estvélig.
Summaya.
Mikippen roppant Tancz tartatic vala, és le uͤllénec vala hogi yacczodnánac, és az Dorotthiával és mind az toͤbb Kiss-azzonokval*
A kötőjel utólag pótolva. chuffolcodnac vala, és mikippen Isten Azzon Eeris álmilcodásra*Jav. ebből: álmilkodásra
miltó galibácat toͤoͤn vala; az Dorotthia penigh zuͤében gonozt forral vala, mikint az Iffiacat*Jav. ebből: Iffiakat
hadval megh keruͤlne.Megpendűl*
Utólag egybehúzva. egy szerre Izsák’*Jav. ebből: Isák’
száraz fája,Zengő szer számokkal kíséri bandája,
Kellemes hangzások a’ Szálát bétöltik,*
Utólag egybehúzva.
Az ifjú szíveket örömre felköltik.*
Utólag egybehúzva.
Mindenüt*
Jav. ebből: Mindenűtt
a’ Vendég kezd már örvendeni,’S viszketeges lábát tántzra készíteni:
Az únalom ’s bánat iromba szárnyakon
Kirepűl*
Utólag egybehúzva. lekókkadt*Utólag egybehúzva. fővel az ablakon.*Jav. ebből: ablakonn
–Hogy az Urak tsendes tántzot tehessenek,
Izsákék*
Jav. ebből: Isákék
szép lejtő Minétet kezdenek;Mert hamar megromlik*
Utólag egybehúzva. a’ gyomor’ főzése,Ha hogy étel után nagy a’ test’ rengése. –
Cárnevál felkiált:*
Utólag egybehúzva. „Urak, egyet szóllok!„Itt sok újj mátka van:*
A kettőspont utólag betoldva. gondolkodjunk róllok.„Úgy is az útam’ is ő érettek tettem,
„Az Urakkal egyűtt*
Jav. ebből: edgyűtt
köztök ebédlettem.„Engedjük meg nékik, (hisz’ az úgy sem szégyen,)
„Hogy az első rend Tántz most az övék légyen.
„’S ekként kézfogójok*
Utólag egybehúzva. itt létemben*Jav. ebből: létembe
essék,„Hogy megemlegessék.”*
Utólag egybehúzva. Mind rá mondják: Tessék!De Dorottya, ’s mások, kik pártába sűlve
A’ széken, kanapén, maradának űlve,
Magokban zúgódtak, mivel szégyenlették,
Hogy köztök e’ tsúfos külömbséget tették.
Rendes is volt látni, miként sok vén dada
Többektől kiválva*
Utólag egybehúzva. a’ széken kushada,’S miként néhány tsalfa ifjú sok agg-lantot,
Ujjal mutogatván nagyokat kuttzantott.
Kezdődik a’ Minét. – Három Gavallérral
Három deli Dáma kiáll*
Utólag egybehúzva. szép manérral;Frantziás tántzokat kezdik főhajolva,*
Utólag egybehúzva.
Folytatják páronként viszontag másolva,
Sétáló lábokkal Z betűt ejtenek,
Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek.
Mint midőn szerelmes gór-jértzéje megett
A dagályos*
Jav. ebből: dagállyos
kakas érezvén meleget,Enyelegve játszik,*
Jav. ebből: játtszik
taréját berzeszti,Oldaltt*
Jav. ebből: Oldalt
forog, tipeg, ’s szárnyát leereszti:*Utólag egybehúzva.
Igy tesz a’ Gavallér itten a’ Dámának
Kényes tempójára a’ Frantzok’ tántzának.
Sem kedvem, sem erőm nintsen arra nekem,
Hogy minden sor tántzot leírjon*
Utólag egybehúzva. énekem.Az első Társaság mihellyt elvégzette,*
Utólag egybehúzva.
A’ rendet a’ többi újj házas követte;
’S hogy minden mátka-pár*
A kötőjel utólag pótolva. egy-egy*A kötőjel utólag pótolva. tántzolást tett,A’ Szála ’s muzsika mindennek szabad lett.
Ismét megzendűlvén*
Utólag egybehúzva. a’ húron a’ Minét,
Etse kézen fogja Madám Tserházinét,
Tserházi hellyre áll a’ szép Belindával,
Opor is Rózsival a’ legszebb*
Utólag egybehúzva. lyánkával:*A kettőspont utólag pótolva.
Negédes módira léptetik lábokat,
’S dupla főhajtással*
Utólag egybehúzva. végezik tántzokat. De miként a’ Május’ mosolygó*
Jav. ebből: mosollygó
havában,A’ Természet tsendes lévén ő magában,
Tisztán fénylik a’ Nap, vídám a’ Mezőség,
Lassú andalgásban hallgat*
Jav. ebből: halgat
az erdőség,Nints semmi zaj, tsupán a’ madarkák zengnek,
Vagy a’ virágok köztt*
Jav. ebből: közt
Etéziák lengnek;De felkerekedvén*
Utólag egybehúzva. a’ Vídi pusztáról,Vagy a’ Szengellérnek bors-termő*
A kötőjel utólag pótolva. SzirtjárólZablás Sárkányán a’ Garabontzás Deák,
Már a’ forgó-széltől*
A kötőjel utólag pótolva. tsikorognak a’ fák,Ropog a’ pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a’ vetés, a’ víz habbal tele,
Egyébütt tsendesség látszik*
Jav. ebből: láttszik
vőlgyön, hegyen,Tsak ott van fergeteg, a’ hol ő átmegyen,*
Utólag egybehúzva.
Toll, kóró, falevél,*
Utólag egybehúzva. ringyrongy,*Utólag egybehúzva. egyetmással,Zúg a’ poroszlopban forgo karingással,
A’ megréműltt*
Utólag egybehúzva. banya teheneket fejet,Háza’ oltalmáért készíti a’ tejet:
Illy*
Jav. ebből: Ily
zavar forgó-szél*A kötőjel utólag pótolva. todúlt a’ Szobának,Hogy a’ hebehurgya Langauszhoz fogának.
Opor kilentz Ánglus Kontratántzot*
Utólag egybehúzva. jára;Még sem szállt*
Jav. ebből: szált
lankadság, vagy görts az inára.Ollyan derék Stutzer*
Jav. ebből: Stuttzer
nints is tán Londonban,*Jav. ebből: Londonba
A’ ki ennyit tudna győzni egy húzomban.*
Jav. ebből: húzomba
Bongorfi egynéhány*
Utólag egybehúzva. személyt öszveszede,*Utólag egybehúzva.
És alla Polacca a’ Tántznak erede.
Maga volt a’ Vezér, a’ többek követték,
Kik a’ Lengyel tempót emberűl megtették.*
Utólag egybehúzva.
Illyen menést tészen a’ Springer a’ Sakkban,
Mikor harmad felet ugrik a’ likakban;
Vagy miként a’ Darvak, midőn kikeletre,*
Utólag egybehúzva.
Sereggel elmennek*
Utólag egybehúzva. a’ rétre, ligetre;Előre hánytt*
Jav. ebből: hányt
lábbal és billegő NyakkalSétál az első pár a’ többi darvakkal.
Végezvén a’ Lengyelt, Stájeren forognak,
A’ Szála’ közepén tipegnek topognak.
Igy lépked, igy kereng Békés Vármegyében,
Az Alfőldi Magyar’ gazdag szűrűjében
Hét-nyoltz*
A kötőjel utólag pótolva. nyomtató ló, midőn patkós lábaTapos a’ Világnak legszebb*
Utólag egybehúzva. búzájába’.*A hiányjel utólag pótolva.
Jártak Galoppátát, Straszburgert,*
Jav. ebből: Sztraszburgert
Hanákot,Valtzerest, Mazurkát, Szabátsot, Kozákot.
E’ módi bolondság többre*
Jav. ebből: töbre
is megy vala,De a’ Vitéz Bordáts végre felszóllala:*
Utólag egybehúzva.
„Uraim! az Urak Magyarnak tartanák
„Magokat, de ki Tót, ki Német, ki Hanák.
„Mért nem tántzol Magyart az Anglus, Frantzia?
„Tsak a’ Magyarnak kell más Nemzet’ módija.
„Igy vesztjűk*
Jav. ebből: veszttjűk
Hazánkat a’ magunk’ kárával„Kűlső tántzal, nyelvvel,*
Jav. ebből: nyelvel
szokással, ruhával.„Mi? hát az Uraknak nem jut már eszébe,*
Jav. ebből: eszében
„Mikor Fő-Ispányunk béűlvén*
Utólag egybehúzva. székébe,*Jav. ebből: székében
„A’ legelső*
Utólag egybehúzva. tántzot Magyaron kezdette,„’S minden hazafi szív betsűlte érette? –
„Nemzeti tántzunknak légyen első jussa:
„Magyart! illyen atta vén Jebuzéussa!”
Rá rándítja Izsák*
Jav. ebből: Isák
pengő muzsikáját,’S a’ Palatinusnak elkezdi*
Utólag egybehúzva. Nótáját.Minden Magyar szívek azonnal buzdúlnak,
Ősi természetes lángjaiktól*
Jav. ebből: lángjaitól
gyúlnak.Felséges állásba tészik termeteket,
Valódiba szedik férfiú képeket;
Bennek a’ rátartós*
Utólag egybehúzva. gőgje A’siánakDíszt ád Európa’ tsínos módijának.
Tsak a’ Magyar tántz az, melly soha sem jára
A’ jó egésségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket,
Frissíti elménket, testünket, vérünket,
Tsak a’ Magyar tántz az, melly díszesbé*
Jav. ebből: díszessé
tesziAz embert, és soha hívságra nem veszi,
Mert ha tsak vitézi módra nem őltözött,
’S ha nints sarkantyúja, tsúf a’ többi között.
Tsak a’ Magyar tántz az, melly bír olly érdemmel,
Hogy legjobban*
Utólag egybehúzva. egyez a’ szűz szeméremmel,Mikor sok kűlfőldi tántzban, a’ módosság,
’S a’ legúribb*
Utólag egybehúzva. fogás, legnagyobb*Utólag egybehúzva. pajkosság. –Nemes Magyar Tántzom! ki ősi nyelvünkkel
’S Ruhánkkal jöttél ki ditső Nemzetünkkel,
Ki Európai finnyás*
Jav. ebből: finyós
lakhellyedenMáig sem szenvedtél motskot szépségeden,
A’siai színben fénylik nemességed,
’S még a’ módi nem tett alatsonnyá téged:
Im a’ kűlső népek bámúlják*
Jav. ebből: bámúllyák
díszedet,’S tulajdon Nemzeted nem betsűl*
Jav. ebből: betsűll
tégedet! Azomba míg ezek ekképpen folyának,
Tréfábol kezet nyújt Bordáts Dorottyának,
Egy pár ugrós tántzal őtet megkínálja,*
Jav. ebből: meg kínállya
’S hogy e’ szerentséje lehessen, instálja.*
Jav. ebből: instállya
Nem kellett hosszason hívni ám őkemét;
Felszedi*
Utólag egybehúzva. a’ székről elpetyhűdtt*Utólag egybehúzva. tetemét,Ürög-forog, tipeg, lóbálja*
Jav. ebből: lóbállya
a’ kótzot,Mellyből görts farának tsinált vala pótzot.
Bordáts, ’s az egéssz Nép a’ fejét lesüti,*
Utólag egybehúzva.
Nevettében*
Jav. ebből: Nevettébe
majd a’ guta meg nem üti.Igy tántzol a’ tátos banyák’ paszitjába’
Varásló pemetjén a’ vas-orrú-bába.*
A kötőjelek utólag pótolva.
Már éppen elüte*
Utólag egybehúzva. nyoltzat a’ toron’ban,*Jav. ebből: toronyban
Estve volt, ’s elég lett a’ tántz egy húzomban;
Szakadt az izzadság mind egyik vendégről,
Kiki*
Utólag egybehúzva. panaszkodni kezdett az éhségről;A’ hajdúk, lokajok asztalt készítenek,
Ezüst kések, villák, kanalak pengenek.
„Mig, úgy mond Belinda, asztal fog készűlni,
„A vagy nem jó lessz é egy játékhoz űlni?
„Míg feljő*
Utólag egybehúzva. a’ leves, eleget játszhatunk,„Tán egy sor zálogot addig kiválthatunk.”
Egy tágos sarokban*
Jav. ebből: sarokba
Belinda’ szaváraLeűlnek*
Utólag egybehúzva. a’ Dámák ’s az Urak jobbára.Mindjárt külömbféle játékokhoz fognak,
Vígadnak, divatja vagyon a’ Zálognak. –
Midőn A! Kit szeretsz? ez a’ játék jára,
Reá megy a’ kérdés egy szer Dorottyára.
A! kit szeretsz? – Felel; Akárkit szeretek
Mit adsz enni? – Annyit, a’ mennyit vehetek
Hová viszed? – Ágyba. – – Brávot kiáltanak,
’S a’ nagy katzaj miá majd hanyatt hullanak.
„Ágyba? (fel szoll Etse egyik szugolyába)*
Jav. ebből: szugollyába
„Koporsóba! úgy is ott áll a’ fél-lába.*
A kötőjel utólag pótolva.
„Megvette*
Utólag egybehúzva. a’ hideg már benne az ikrát,„Vén üszög a’ Madám, nem vethet már szikrát.
„Tsak lássák az Urak! a’ jó lélek mit vár,
„Ha a’ banya-posz*
A kötőjel utólag pótolva. is virítni akar már?”A’ vén Adelgunda hallván*
Utólag jav. ebből: halván
e’ szavakatDorottya’ fülébe fettsenté azokat;
Kézről kézre adák egymásnak*
Utólag egybehúzva. a’ Vének,’S kótyogós szívekben*
Jav. ebből: szívekbe
megkeseredének.*Utólag egybehúzva.
Galiba lett volna a’ Compániába’,
De a’ levest épen hozták a’ szobába. –
„Imádkozzunk! együnk! tsitt! hallgass!*
Jav. ebből: halgass
ne nevess!„Együnk! (felszóllalnak)*
Utólag egybehúzva. majd elhűl*Utólag egybehúzva. a’ leves.”Asztalhoz űlének, evéshez fogának,
Édes tréfák között együtt múlatának.
De Éris egy mérget keverő, babonás,
A’ kitől származik minden visszavonás,*
Utólag egybehúzva.
Ki a’ jó szíveket öszveháborítja,*
Utólag egybehúzva.
A’ Férjt, Feleséget egymásra buzdítja,
Ki az édes mézbe vegyíti a’ mérget,
A’ legszebb*
Utólag egybehúzva. virágba, gyűmőltsbe rejt férget,Ki a’ tsendes lelket bújtja háborúval
Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval,
Ki jajgat a’ szelíd békeség’ láttára,
’S ha pert ’s lármát sajdít, fakad hahotára, –
Éris kaján szemmel nézvén a’ vígságot,
A’ melly múlattatta e’ szép társaságot;
„Hát az én hatalmam? (így szóll*
Jav. ebből: szoll
bús kedvében,„Hol orrát,*
Jav. ebből: orát
hol farát vakarván mérgében)„Hát az én hatalmam, a’ mellyet mindenek
„Az egész*
Jav. ebből: egéssz
Világon eddig esmértenek,„Igy tsonkíttasson meg? így nézzem húnytt*
Jav. ebből: húnyt
szemmel?„Mit tesz a’ barátság*
Jav. ebből: baráttság
a’ víg szerelemmel?„Ezek örvendjenek? én tsak epedjek é?
„Oh nem! –*
A gondolatjel utólag pótolva. a’ triumfus nem lessz ám ezeké.„Hoh barátim, a’ hol legtőbb*
Utólag egybehúzva. kedvet vártok,„Ahol nyerekedni készűltök, ott ártok.
„Hálá Istenimnek hogy Társaságtokba’
„Vén banyák is vannak; búvok majd azokba.
„Ordas epesárral*
Utólag egybehúzva. torkig tőltöm őket,„Öszveháborítom*
Utólag egybehúzva. az örvendezőket. –„Rajta! per! irígység!*
Jav. ebből: irigység
bosszúállás!*Utólag egybehúzva. szégyen!„Vénlyányharag!*
Utólag egybehúzva.
*Vesszőből jav. kudartz! kofaság! – így légyen!” Ezek hát, ’s többek is, véle felkészűlnek,*
Utólag egybehúzva.
Denevérszárnyakon*
Utólag egybehúzva. utánna repűlnek.Maga belé űle egy nagy katulyába,*
Jav. ebből: katullyába
Rongyos pudermantelt vetvén a’ nyakába.
A’ szélnek ereszti öszvetsapzott*
Utólag egybehúzva. haját;Két kis pudli húzza lebegő hintaját,
Mellyben a’ szellőkön magát felemelé*
Utólag egybehúzva.
’S az éjj’ homállyában tart Kaposvár felé.
Valahol végig ment; borzadtak az egek,
Küszködtek a’ hólddal*
Jav. ebből: hóddal
borongós fellegek.A’ baglyok*
Jav. ebből: bagjok
tzivódtak a’ több madarakkal,A’ zúzos fák egy mást verdesték gallyokkal.*
A lly az áth. j fölé írva.
Kapos’ udvarára mihelytt*
Jav. ebből: mihelyt
béléptete,*Utólag egybehúzva.
Mindent megígézett*
Utólag egybehúzva. mérges lehellete.Az Udvari kopók ’s agarak morogtak,
Benn az istálloban a’ lovak hortyogtak.
Üstökbe ment Jantsi tsatlós, a’ kotsissal,*
A sor alatt, a lap közepén más tintával: pagina 35.
Pörölt a’ kis Náni az öreg Marissal.
Mihellytt*
Jav. ebből: Mihelyt
a’ konyhába a’ fejét bedugta,*Utólag egybehúzva.
Főbe verte egymást*
Utólag egybehúzva. fazékkal a’ kukta.
Fridrik Szakáts perbe szállván*
Jav. ebből: szálván
a’ dajkával,Leöntötte*
Utólag egybehúzva. nyakát egy Zsajtár*Jav. ebből: Sajtár
tsávával.Onnan a’ Szálába besuhanván*
Utólag egybehúzva. Éris;Zúgni kezd a’ Dáma és a’ Gavallér is.
Serteperthy*
A hy utólag betoldva. Uram azon kezd pörleni,*Jav. ebből: perleni
Hogy ő az asztalnál megúnt*
Utólag egybehúzva. vesztegleni:Koppóházy feddi, hogy az gorombaság,
Holott még múlatni akar a’ Társaság.
A’ Dámák között is néhány szúrós szóba’*
A hiányjel utólag pótolva.
Egy kis tsata-forma*
A kötőjel utólag pótolva. esik hébe-hóba.*A kötőjel utólag pótolva.
Izetlenségre kezd a’ barátság*
Jav. ebből: baráttság
válni:De okát senki sem tudja feltalálni.*
Utólag egybehúzva.
Érist ők nem látták; ki tűndér ortzával
Bojgatta már őket mérges párájával.
A’ volt legfőbb*
Utólag egybehúzva. gondja, hogy egyet válasszon,Kire leghathatósb*
Utólag egybehúzva. dögséget árasszon:De ki lett volna az egyéb Dorottyánál? –
Eris is hát ennek áll meg a’ hátánál.
Azon töprenkedik, miként verhetné be
Pestisét legjobban*
Utólag egybehúzva. az öreg Nénébe.
*
Utólag színes tintával a sor elé írva:„A Cap.”, ez utal a bekezdésre. A’ szegény Dorottya, nem lévén már foga,*A sor alatt, a lap közepén más tintával: pagina 36.
Tsak holmi lágyatskább tsemegén nyámmoga.*
A második m a sor fölé betoldva.
Néhány kráfli álla tányérján előtte,
Mellyel görtsös gyomrát apránként tőltötte.
Eris hát tűndéres erejét felvevé,*
Utólag egybehúzva.
’S magát egy gömbölyű kis formába tevé;
’S midőn a’ fortélyban*
Jav. ebből: fortéllyban
jó módot talála,Dorottya’ tányérján egy kráflivá vála. –
Ah! vígyázz kis-Asszony*
A kötőjel utólag pótolva. most vígyázz ám nagyon,Im a’ tányérodon méreg ’s veszély*
Jav. ebből: veszélly
vagyon.Ne hidj minden színnek ’s kráflinak, mert veled
Ezer bajt szereztet, meglásd,*
Utólag egybehúzva. ha lenyeled.*Utólag egybehúzva.
Ah,*
A h utólag pótolva. kérlek, Kis-Asszony!*A kötőjel utólag pótolva. kérlek ősz hajadra,Ugy sem vagy már gyermek, jól vígyázz magadra.
Mit tészek! – Im’ ímé a’ kráflit felveszi*
Utólag egybehúzva <,>.
A’ gondatlan öreg, ’s nagyon mohón*
Jav. ebből: mohónn
eszi.Megeszi*
Utólag egybehúzva. – Megette!*Utólag egybehúzva. – Megvan!*Utólag egybehúzva. – már hijába!*Jav. ebből: hijjába
Éris kívántt*
Jav. ebből: kívánt
tzélra jutott szándékába’.Már látom reszketeg fogja el tetemét,
Már vasvilla-módra*
A kötőjelek utólag pótolva. hányja*Jav. ebből: hánnya
a’ két szemét.Morgásra áll szája, forog benn a’ nyelve,
Keserű aggsággal*
Jav. ebből: agsággal
van mellye megtelve.*Utólag egybehúzva.
Bús*
Jav. ebből: Bus
Melancholia gőzölög*Jav. ebből: gőzőlőg
a’ fején,*A vessző utólag pótolva.
A’ harag’ rozsférge*
Utólag egybehúzva. bántja űlő helyén.*Jav. ebből: hellyén
A pont utólag pótolva. Éris öszvejárja*
Utólag egybehúzva. belől*Jav. ebből: belőll
minden tagját,Szívére*
Jav. ebből: Szivére
májjára kiönti*Utólag egybehúzva. maszlagját.*A sor alatt, a lap közepén más tintával: p: 37.
Minden belsőrészre*
Utólag egybehúzva. útat fúr magának,Kivált hol fészke van a’ hisztérikának.*
Sor fölötti betoldással jav. ebből: hisztériának
Most a’ mértékletlen öröm erőlteti,
Hívságra, katzajra, dévajságra veti,
Majd egyszerre tsügged feje komor bútól,
Haragtól fojtódik és irígy gyanútól;
Egy indúlat erőt vesz más indúlaton,
Mint mikor hullámmal zajog a’ Balaton.
Végre a’ fekete sárepe*
Utólag egybehúzva. elteli,*Utólag egybehúzva.
’S minden más érzésit egy szerre elnyeli.*
Utólag egybehúzva.
Felpattan*
Utólag egybehúzva. a’ székről, ’s Érist a’ gyomrába’Béviszi*
Utólag egybehúzva. magával egy oldalszobába,*Utólag egybehúzva.
Hol egyedűl lévén pályát*
Jav. ebből: pállyát
nyit magának,Szabad gyeplűt ereszt minden haragjának,
Szűz rántzait hideg könnyekkel áztatja,
’S asszú kökörtsinnyét ekképpen siratja:
„Egek! már én tehát tsak azért születtem,
„Hogy férjfi soha se feküdjék mellettem?
„Miért juttattatok hatvan esztendőre,
„Ha szert nem tehetek egy rossz főkötőre?
„Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjátok;
„Várásom’*
A hiányjel utólag pótolva. bérét hát mért meg nem adjátok?„Mindég, jo hiszembe űltem az Adventet,*
A sor alatt, a lap közepén más tintával: p: 38.
„Hogy tán tesz egy kérő nállam Complimentet,
„A’ Fársángot mindég tőltöttem vígsággal,
„Hogy tán nem gyötörtök többé a’ lyánsággal:
„Mit ért? nem is véltem, ’s már itt volt Húshagyó
„Húshagyó! Húshagyó! engem itthonn hagyó!
„Mivel érdemlettem? Egek! ugyan mivel?
„Lám lett volna mivel, tsak lett volna kivel.
„Sem pénzét, sem eszét én nem néztem volna,
„Sem nemét, sem képét; tsak férjfi*
Jav. ebből: férfi
lett volna.„Mondtam; hogy akárki légyen, hozzá megyek,
„Kezet tsapok vele; tsak leány ne legyek.
„Boldogabb férjfiú*
Jav. ebből: férfiú
nem lett volna, mint ő:„Úrrá tette volna őtet egy főkötő.
„Hordtam volna mindég saját tenyeremen,
„Tsak könyörűlt*
Jav. ebből: kőnyőrűlt
volna pártát-úntt*Jav. ebből: pártát únt
fejemen.„De hijába!*
Jav. ebből: hijjába
mégis*Utólag egybehúzva. egy sem jött*Jav. ebből: jőtt
eszére:*A kettőspont utólag pótolva.
„Be’ bolond volt, a’ ki engem meg nem kére!
„Akárkinek tárva volt szívem’ bírtoka;
„Az Ég, a’ Főld tudja, én nem vagyok oka. –
„Sokszor végig néztem ezt a’ Világot már.
„A legény előttem úton-útfélen jár,
„A’ férjfi*
Jav. ebből: férfi
meg-annyi,*A kötőjel utólag pótolva. mint az Asszony, látom:„Mért nem jut hát köztök nékem egy sajátom?
„Mért kell nékem illyen bőségben szűkűlni,
„’S szomjan a’ kád-vizben*
Jav. ebből: kád vizbe
Tantalusként űlni?*A sor után, a lap közepén más tintával: p: 39.
„Mért alkotott az Ég Asszonynak engemet?
„Vagy hát mért teremtett férjfiui*
Jav. ebből: férfiui
nemet?„Ha Asszony nem volnék, vagy férjfi*
Jav. ebből: férfi
nem volna:*A kettőspont utólag pótolva.
„Édes boldogságom ürmöt nem kostolna. –
„De ímé aggságban emésztem napjaim’.
„Az idővel együtt*
Jav. ebből: edjütt. terjednek kínjaim.„Komor magánosság fonnyasztja éltemet;
„’S még hajadon fővel eltemet*
Utólag egybehúzva. engemet.„Hogy nyújtóztatnak*
Jav. ebből: nyútóztatnak
ki, hogy megyek pártába’,„Óh, majd a’ Szenteknek Paraditsomába?
„Oh, szégyenletemben*
Jav. ebből: szégyenletembe
meg kell halnom ott is,„Mikor vén lyánnak mond egy hitvány*
Jav. ebből: hitván
halott is.„Holott imé most is e’ kis Társaságba’
„Annyiszor keverik az embert tsúfságba.
„A’ nélkűl nem esett egy tántz, vagy egy játék,
„Hogy illetlen dolgot, vagy motskot nem láték.
„Hát már, hát igy kell é nékem holtig élnem,
„Hogy szerelem hellyett tsúfot kell reméllnem?*
Jav. ebből: remélnem
„Nem! Nem! – Vagy azokon bosszút fogok állni,*
Jav. ebből: álni
„A’ kik olly vastagon mertek volt tréfálni;
„Vagy azt megmutatom,*
Utólag egybehúzva. hogy idős létemre,„Erővel is ifjat kerítek kezemre,
„És igy tán – – – Ah, megállj!*
Jav. ebből: meg állly
tsendesedjél szegény;„Te tsak egy leány vagy, de hány ott a’ legény?
„Mit gondolsz Dorottya? jobb, magad meghúzod*
Utólag egybehúzva.
A sor alatt, a lap közepén más tintával: p: 40. „Vén vagy, a’ meghűltt*
Utólag egybehúzva. bőrt, már hijába*Jav. ebből: hijjába
nyúzod.„Mit érne hartzolnod? férjt azzal nem kapnál:
„De ám ha kapnál is, ’s véle kezet tsapnál;
„Mit tenne e’ kurta kis gyönyörűséged
„Midőn a’ halál is candidált már téged?
„Mit próbálsz? mit kezdessz? belőlle mi hasznod?
„Úgy is leányfővel*
Utólag egybehúzva. kell néked meg asznod.„Ám lássad – – – Hát még is? – – nem lehet – – fussatok!
„Fussatok elmémből gyáva gondolatok!
„Bosszút kell állanom. Sokba meg bántottak,
„Sokba! tsúfot tettek, azt az átkozottak.
„Nem tsak rajtam, hanem több Leányokon is,
„Mártán, Adelgundán, Rebekán, máson is.
„Az a’ Zálogosdi játék sokat sérte;
„Hát a’ Matrikula? – ’s én ne szólljak érte?
„Á! á! – az nem lehet:*
Pontosvesszőből jav. bétörök,*Utólag egybehúzva. bérontok,*Utólag egybehúzva.
„Asztalt, Compániát, tántzot széllyelbontok,*
Utólag egybehúzva.
„Főldig legázolom*
Utólag egybehúzva. őket a’ nyelvemmel.„Másszor ne játszanak*
Jav. ebből: játtszanak
a’ betsűletemmel.„Kivált a’ Fársángot – mert másként is ennek
„Tulajdoníthatom az okát mindennek, –
„A’ Fársángot – azt, azt, még lejjebb*
Jav. ebből: lejjeb
gázolom,„Haját széllyeltépem,*
Utólag egybehúzva. szemét kikarmolom.*Utólag egybehúzva. –„De, hogy annál jobban megszégyenűljenek:*
Jav. ebből: szégyenűllyenek
„Minden hajadon Lyánt felbújtok*
Utólag egybehúzva. ’llenek.*E sor alatt, a lap közepén halványabb tintával: p. 41.
„Orsolya,*
Jav. ebből: Orsollya
Rebeka, Magdaléna, Márta,„Adelgunda;*
A pontosvessző utólag pótolva. mind, mind, a’ kin tsak van párta,„Sőt ha párta nints is, de férj nélkűl maradt;
„Nem ád kérésemre tán üres kosarat.
„Nem ád; szemeikből olvastam előre,
„Miként borzadozott mindeniknek szőre.
„Őket veszem mellém…*
Jav. ebből: – – – Várjatok, várjatok,„Ti kik a’ lyánkákkal olly tsúfúl bántatok.
„Várj Fársáng!”*
Jav. ebből: fársáng – – E’ szókat alig rebegé ki:Az idézőjel utólag pótolva. Orrán, szájján forrtak*
Jav. ebből: fortak
a’ méreg’ tajtéki,És újjabb lángoktól lobbantatván vére,
Az oldal-szobában*
A kötőjel utólag pótolva. egy Commódhoz tére,A’ hol öszveszedvén*
Utólag egybehúzva. minden indúlatjátIgy tette meg a’ vén Lyányok’ áldozatját.
Előbb egy éjjeli edényt a’ szájára
Fordítván e’ vala néki az oltára.
Fenekére rakott kéngyertyát,*
Utólag egybehúzva. ’s e’ felettNéhány bálbilétet*
Utólag egybehúzva. ’s szerelmes levelet.Három szűz koszorút, három fűrt hajával
A’ rakásra teve egy tutzet kártyával.
Ott volt Florentina ’s a’ tűndér Ilona,
’S valamennyi tőkét életében vona.
Ezeket meggyújtá,*
Utólag egybehúzva. ’s nem győzvén szellővelGerjesztette tüzét az előkötővel.*
Utólag egybehúzva.
Ekkor, mint meg-annyi*
A kötőjel utólag pótolva. áldozó-marhákat,*Utólag egybehúzva.
Kiválaszt*
Utólag egybehúzva. száz derék fekete balhákat;Augspurgi lántzokkal öszvepórászolja*
Jav. ebből: öszve pórászollya
’S az oltár’ tüzére*
Jav. ebből: tűzére
mindnyáját feltolja.*Jav. ebből: fel tollya
–Mint midőn a’ három képű Hecaténak
Innepén áldozni kell egy vén Papnénak,
Az oltári szent füst gombolyog*
Jav. ebből: gombollyog
a’ lángon,’S a’ fekete bikát hozzák az Istrángon:*
A kettőspont más tintával pótolva.
Igy áldozik itt is Dorottya. Végtére
Egy üveg*
Jav. ebből: űveg
tím-olajt*Utólag egybehúzva. önt a’ szenetskére,’S felemelvén*
Utólag egybehúzva. szemét: „Óh édes Szerelem!*Jav. ebből: szerelem
Igy szóll, tégy már egyszer, tégy kegyelmet velem.
„Ha most is sohajtok, szemem most is nedves,
„Ha ez áldozatom te előtted kedves:
„Ennyi férjfi*
Jav. ebből: férfi
közzűl juttass egyet nékem,„A’ ki felépítse*
Jav. ebből: fel építtse
puszta dűledékem’.„Vagy, ha még hatalmas szódra sem hajolnak,
„Ha engem ’s társaim’ tovább is tsúfolnak:
„A’ bosszúállásra*
Utólag egybehúzva. segélljed*Jav. ebből: segéllyed
munkámat.„Dupla áldozattal adom meg hálámat.”
Ámor ezt hallgatta, nevette, és jelűl
Egy kisded*
Utólag egybehúzva. mendörgést durranta bal felűl.Mellyre az áerbe magát felemelte*
Utólag egybehúzva.
Éris, ’s az áldozat’*
A hiányjel utólag pótolva. tüzét elpeselte.*Utólag egybehúzva.
Vesszőből jav. Harmadik könyv.
éjfélig.
Summaya.
Mikippen az Dorotthia Kiſſ Azzon az tamétalan Zuͤzekvel thábort yáratván és Carneval Vitézeivel zertelen nagi hada lén; mell Koͤnivnek is alkalmatoſſágával ki s mit toͤtt? avagi chinalt? avagi niert és veztoͤtt ligien; zeep rendvel voltakippen megh irván látod.
Igy lévén, Dorottya kiment*
Utólag egybehúzva. a’ Szálába,Ahol a’ tántz vala legszebb*
Utólag egybehúzva. divattyába.Az Urak, a’ Dámák a’ kőltsön vígságban
Képzették magokat bóldogabb világban.
Más pedig, a’ kinek a’ jövő munkára
Szüksége vólt teste’ Lelke’ nyugalmára,
Édesdeden pihent, míg a’ tőltt*
Jav. ebből: tőlt
hóld haladtA’ jóltévő Álom’*
A hiányjel utólag pótolva. superlátja alatt.Tsendesség vólt: tsupán a’ muzsika-hangok*
Jav. ebből: musika hangok
Mozgatták az üveg táblát ’s a’ firhangot,
’S a’ dobogó lábak zörgöttek taktusra
Az fél-szenderedett*
Jav. ebből: el szenderedett
éjji Zefirusra.A’ Kastély ekhózott az öröm-lármával;*
A kötőjel utólag pótolva.
A’ cseléd, a’ vendég, az Úr, a’ Dámával
Játtzott, tréfált, tántzolt, vígadt az Udvarban,
A’ nagy Palotában, tornátzban, pitvarban.*
A vessző törölve, utána pont.
Tsupán Dorottyának kóválygott a’ feje,
Kit megvesztegetett*
Utólag egybehúzva. az Éris’ mételye.A’ mord indúlatok szívében, ’s a’ megett,
Mind elterjesztették*
Utólag egybehúzva. a’ bús fergeteget.Nem lelvén már kedvét,*
A vessző utólag megerősítve. dúlt-fúlt*A kötőjel utólag pótolva. ő magában*Jav. ebből: magába
’S Belé vágta magát egyik Zugolyában*
Jav. ebből: Zugolyába
Egy bőr-kanapéra,*
A vessző utólag pótolva. hol némán vesztegelt,És Lelke a’ harag’ sovány mérgén legelt.
Most egyszer lehetett látni valahára,
Hogy ő piros színt is vehetett magára;
De az ő pirossa hamar elenyészett,*
Utólag egybehúzva.
Pirja kékké, kékje hamar sárgává lett.
Láttatott száját*
Jav. ebből: szája
is beszéd formán tenni;De annak nehezebb vólt értelmét venni;
Mint a’ mit a’ Delphi’*
A hiányjel utólag pótolva. vén Pythiája mond,Ha Fébus meg lepi, jövendől, ’s félbolond.
Egyszerre felugrott*
Utólag egybehúzva. az ágyszékről, készűlt,Meg akart indúlni – ’s újra a’ székre dűlt.
Adelgunda hozzá mene. – „Jókor jövél!
Mond néki Dorottya, *
Az idézőjel utólag pótolva. „lelkem újjonnan él.„Titkot közlök véled; szíved legyen helyén, –
„Gyere e’ szobába, – jöttél jó idején.
„Gyer hamar, – ne késsünk – titkok – jól esmérlek;
„De hídd bé magaddal Orsolyát is kérlek.”
Orsolyát bé hítta, ’s a’ muzsika-szónál*
Jav. ebből: musika szónál
Eltűnt*
Utólag egybehúzva. a’ három Vén az óldalajtónál.Igy mennek a’ három Fúriák morogva,
Csókoló kígyókkal, ’s egymást kézen fogva
Tulajdon annyoknak örök homállyába
A’ Styx’ mellyékének egyik barlangjába,
Mikor a’ Királynak ’s Népnek eszét vesztik,
’S rá a’ hadat, pestist, és veszélyt terjesztik.
Igy lépdegél együtt a’ három Párka is,
Az öreg Atropos, Clotho, és Lachesis,
Kiki a’ szerszámot vívénn a’ markába,
Az élet’ és halál’ fonószobájába.
„Édesim! Dorottya nékik így beszélle:
„Sorsom keserűség, ’s tiétek köz vélle.
„Az én fájdalmamból tiis részt vehettek,
„’S feltett*
Utólag egybehúzva. szándékomban méltán segíthettek.„Bosszúállás’*
Utólag egybehúzva. tüze perzseli mellyemet,„A’ méltatlan szégyen elfogyaszt*
Utólag egybehúzva. engemet,„Halált ’s elégtételt szomjúznak tsontjaim:
„Rajta! ne késsünk már szenvedő társaim!*
A felkiáltójel utólag pótolva.
„Duplázzuk meg azt a’ tsúfot az Ifjaknak,*
A vessző utólag pótolva.
„A’ mit már ennyiszer reánk raktak, ’s raknak.*
A pont utólag pótolva.
„Kevélységek’ szarva szinte az égig ér,
„Annyi esztendőktől fogva bennünket vér;
„Törjük le,*
A vessző utólag pótolva. ’s nyerjük meg érdemlett betsünket –„Csúfjoknak tárgyává tettek már bennünket!*
Pontból jav.
„Éreztessük vélek melly súllyos a’ harag,
„Mellyet a’ megvetett*
Utólag egybehúzva. asszonyi szív farag,„’S melly érzékeny bosszú, mellyet a’ megsértett*
Utólag egybehúzva.
„’S gyalázott Szerelem önnön magáért tett. –
„Tudjátok; hogy itt a’ Fársáng; jól láttátok
„Melly vad és goromba vólt hozzám ’s hozzátok;*
A pontosvessző utólag pótolva.
„Láttátok, melly víg vólt szomorúságunkra,
„’S melly büszke és szúrós tsúfoltatásunkra.
„Ugyan lehetne é néktek rá nem állni
„Ha e’ tanátsomat mérészlem ajállni,*
Jav. ebből: ajánlni
A vessző utólag pótolva. „Hogy az ő örömét fordítsuk*
Jav. ebből: fordíttsuk
bánatra,„’S Duzzadt hegykeségét méltó gyalázatra?*
A kérdőjel utólag pótolva.
„’S ha magam elkezdem*
Utólag egybehúzva. ez intézetemet;„Lehetne é néktek elhagyni*
Utólag egybehúzva. engemet?*A kérdőjel utólag pótolva.
„De ám légyen! tőlem mind – mind elálljatok:*
A kettőspont utólag pótolva.
„Magam is indúlok. Eljöttök?*
Utólag egybehúzva. Szóljatok!”*Jav. ebből: Szóllyatok
*
A sor előtt más színű tintával: „A C.”, melly új bekezdést jelöl. Az Éris’ szikráji, a’ mellyek titokbanEddig a’ Banyáknak szívekben,*
Jav. ebből: szívekbe
májjokbanMintegy hamu alatt*
Jav. ebből: aladt
még benn lappangának,*A vessző utólag pótolva.
Egyszerre*
Jav. ebből: Egszerre
kiütvén lángokká válának.„Megyünk – menjünk!” a’ mit mondhattak, ez vala;
Indúltak,*
A vessző utólag pótolva. ’s mindenik már bosszút forrala.*A pont utólag pótolva.
De Dorottya, ki már haragja’ tajtékát
Jobban kifőzte*
Utólag egybehúzva. vólt, így közlé szándékát:„Nem, nem! gondolkozva kell bánni nagy fával,
„Sok kézzel kell néki menni ’s sok baltával.
„Nagy munkába kezdünk, melly ha végbe mégyen,
„Vagy öröm lessz bére, vagy örökös szégyen
„Nékünk is kárt tehet a’ hebehurgyaság.
„Jót, rosszat jobban tud tűrni egy társaság.
„Elébb is azokkal közöljük dolgunkat,
„Kik sorsokhoz fogják mérni a’ sorsunkat.
„Ha egyszer Rebeka ’s Mártha meg nem veti
„Zászlónkat, a’ többi önként is követi.
„Mindent, a’ kit velünk a’ közügy egyesít,
„Majd a’ köz próba is egyaránt lelkesít. –
„Ez tehát tanátsom: rajta! ne késsetek,
„Minden társainkba olly lelket öntsetek,
„Hogy köz gyalázatunk’ megtromfolására*
Utólag egybehúzva.
„Kiki a’ köz munkát vállalja magára.
„Tőltsétek bé őket belső háborúval
„Carnevál ’s az Ifjak eránt új bosszúval.
„Valakiket közttök hajlandóknak láttok,
„Magatokhoz vévén, hozzám béhozzátok.*
Utólag egybehúzva.
„Én addig az egész dolgot megforralom,*
Utólag egybehúzva.
„Kifőzöm*
Utólag egybehúzva. ’s egyszerre nékik kitálalom.”*Utólag egybehúzva.
*
A lap szélén, e sor fölött színessel: A Cap.
Ezt mondván, ama’ két Banyát elereszti,’S zajos szívét újjabb habokba sűllyeszti.
Hányja veti végét, elejét dolgának,
Kivált miként kezdjen néki a’ tsatának.
A harag, bosszúság gyakran kilankasztja,*
Utólag egybehúzva.
’S Plánumának folytát közbe megakasztja. –
De vídúl, hogy immár dolgai jól mennek,
Mivel néhány Dámák nála megjelennek*
Utólag egybehúzva.
Kikkel már Orsolya és Adelgunda szólt,
’S Kiknek már a’ szívek a’ Dorottyáé vólt.
Ezek után több-több gyűle Zászlójához,
Újabb truppok jövén a’ többek’ truppjához.
Úgy forrt már a’ Leány ’s Asszony a’ Szobában,
Mint a’ szenteltt Szűzek Veszta’ Templomában,
’S Mint a’ lefüstöltt*
Utólag egybehúzva. raj az új kasban belől,Zúgtak, zsibongottak az ajtón két felől.
Könnyű vólt Orsolya’ és Adelgundának
Igy nevelni számát szoknyás Verbungjának;
Mert azonkivűl hogy a’ leányi elme,
Kivált ha búja van, vagy pedig szerelme,
Az olly ámítónak magát ki ’s bényitja,
A’ ki eltalálja hol a’ Dámák’ Nyitja.
Éris sem henyéle a’ többi társával,
’S minden rést és útat megrakott*
Utólag egybehúzva. minával.Most pedig (ki tudná még meg is gondolni!)
Álommézzel kezdi Izráëlt lotsolni,
Izráelt a’ Bőgőst, kit altató méze
Mindjárt a’ legméllyebb*
Utólag egybehúzva. álomra ígéze.A’ bőgője mellől feldűle*
Utólag egybehúzva. Izráel*Az eë-ből jav.
Helyét alattomba Éris foglalá el,
’S Ollyan vén Zsidóvá válék azon nyomban,
A’ millyen Rabbi nints Lembergi Templomban.
Felveszi*
Utólag egybehúzva. a’ Vonót, kapja a’ húrokat,Széllyel igazítja*
Jav. ebből: igazíttja
’s tekeri azokat,Rajtok száz discordant hangzatokat tsinál,
Mellyek bérohanván*
Utólag egybehúzva. a’ fül’ dobjainál,A’ nyúgovó lelket úgy felháborítják,*
Jav. ebből: fel háboríttják.
Hogy gondolatjait egymásra zúdítják.*
Jav. ebből: zúdíttják
A’ szép hármónia, melly a’ hóltt húrokról
Az érző-inakba*
A kötőjel utólag pótolva. szállong, és azokrólA’ Lélekbe felhat,*
Utólag egybehúzva. ’s a’ szívbe bényomúl,*Utólag egybehúzva.
Hogy azt az erkőltsnek szentelje templomúl,
Egyszerre elhagyá*
Utólag egybehúzva. a’ húrt, az inakat,A’ Lelket, a’ szívet, – ’s a’ jó rend megszakadt.
Jól tudta azt Éris hogy a’ szív’ útjának
Birtokán hatalma van a’ muzsikának.*
Jav. ebből: musikának –A pont utólag pótolva. Mint a’ zőld Hortobágy’ kövér mezejében
A’ tsintalan Betyár ha a’ szél’ mentében
Süveg-motskot éget a’ szalmán vagy pipán,
Maga meg’*
A hiányjel utólag pótolva. odébb áll*Jav. ebből: ált
gyalog vagy paripán;*A pontosvessző utólag pótolva.
Hijába hangitsál a’ duda, furulya,
Összebőg*
Utólag egybehúzva. a’ marha, megszalad*Utólag egybehúzva. a’ gulya,Tehén, üsző egyre szalad a’ tserénynek,
Van baja, van mérge a’ szegény legénynek:*
A kettőspont utólag pótolva.
Igy ama’ szédítő hangok’ bűbájára,
Az Éristől titkon húzott muzsikára*
Jav. ebből: musikára
Tódúlt a’ Dámáknak naggyjok és aprajok.*
A pont utólag pótolva.
Zűrzavar lett, kiki bámúlta mi bajok?
Szintúgy törték nyomták az ajtón magokat,
Ott hagyták a’ tántzot ’s a’ gavallérokat.
Dorottya már szintén ugrott örömében
Tajtékba lábbogó szíve’ reményjében,
’S Köröskörűl nézvén ez Amazon hadat,
Győzött már előre! nyúzta is a’ vadat.
A’ bosszúállásnak, trutznak kívánsága
Benne a’ legfelsőbb garáditsra hága,
Cárnevált már saját lábánál képzette,
’S mint tsókolják*
Jav. ebből: tsókollyák
kezét az Ifjak mellette. –Gyenge kevély Czipő! ugyan mit nem tennél,
Ha te a’ süvegnek fő helyére mennél?
Most is te szabsz törvényt ezer galántoknak,
A’ kik imádóji a’ pitziny láboknak.
Sok Férjfi ész saját Kapitoliomát
Elhagyja*
Utólag egybehúzva. ’s tsókolni leszáll lábad’ nyomát. Mihelyt tanátskoztak együtt egy keveset,
A’ melly sok pletykával, kevés sóval esett,
És minden hibáját gyarló szép nemeknek
Illették (de a’ mit a’ külső füleknek
Nem lehet most nékem előtrombitálni*
Utólag egybehúzva.
Szent Titkok! mellyeket tilos profanálni): –*
A kettőspont és a gondolatjel utólag pótolva.
Dorottya kiválaszt*
Utólag egybehúzva. egyet nagy felhanggalA’ ki a’ Szálába menjen Követ-ranggal,
’S Mondja meg az ottan lévő vendégeknek,
Mi a’ kívánsága a’ Dáma-seregnek.
Rebeka vala ez, a’ tisztes Rebeka,
Kinek ősz a’ haja, görbe a’ dereka,
Ki hajdan magának, most pedig másoknak,
Sok próbán általmentt*
Jav. ebből: által ment
Kerítője soknak.Ékesebben szóll ő, mint akár melly Kofa,
Meg is van edződve ortzáján a’ pofa.
Ezt választották ki Dorottya, ’s a’ Szépek,
Hogy az Ifjak előtt legyen az ő Képek.
Kiis állt nyúlbőrös Szalupban a’ Dada;
Melléje Dorottya még kilentzet ada.
Kongott*
Jav. ebből: Kongodt
már a’ Szála:*A kettőspont utólag pótolva. nem tudták odaki,Hogy a’ szép Nimfákat mi a’ kő hordta-ki?
Bentt egy-két Ifjasszony tsak úgy tsilleng-filleng,
Mint a’ szedés után az elhagyott*
Utólag egybehúzva. billeng.’S Midőn éppen immár azon töprenkedtek,
Hogy a’ sok dezentír Szépek hová lettek?
’S egy kurázsis Ifjú szinte már értek ment:
Rebeka ’s az egész követség*
Jav. ebből: követtség
megjelent.*Utólag egybehúzva. –Katzagtak az Urak és brávót tapsoltak,
Mert ebből egy jeles maskarát gondoltak.
Carnevál maga is (nem tudta) vígadott*
Jav. ebből: vígadodt
Hogy a’ Dáma-sereg illy szép tempót adott.*
Jav. ebből: adodt, a pont utólag pótolva
De midön azokat különös gálával
Látták vala lenni szeriőz mínával,
Nem tudták a’ dolgot egybe mire vélni,
Mígnem*
Utólag egybehúzva. Missz Rebeka így kezde beszéllni:*Jav. ebből: beszélni
„Uratskáim! engem azok kűldöttenek,
„A’ kiket az Urak meg nem érdemlenek,
„Azok, kiket ide hozott ma a’ szánka,
„Az a’ sok Ifjasszony ’s drága szép Leánka,*
Jav. ebből: Leányka
„Kiknek, bár magokat olly nagyra*
Jav. ebből: nagra
nézik is,„Lába’ kaptzája sem*
Jav. ebből: se
lehetne edgyik is.„Mért vagynak olly*
Jav. ebből: oly
nagyra*Jav. ebből: nagra
a’ Gavallér-névvel„Ha úgy bémotskolják*
Utólag egybehúzva. azt a’ szilvalévvel?„Phí! arra a’ névre fel sem nyitnám számat,
„Vagy a’ zsibvásárba vetném a’ pundrámat. –
„Mit ér a’ fodroshaj? a’ mándsét? a’ tászli?
„A’ sinóros nadrág, ha az ember bászli?
„Pedig melly*
Jav. ebből: mely
kényesen – Feszesen – begyesen„Járnak az Uratskák végig a’ Pártesen?
„Az Úr is Pozsonyban*
Jav. ebből: Posonyban
eleget fentergett:*Jav. ebből: fetrengett
„Mért nem producál hát itthonn is Schlossberget?*
Jav. ebből: Schossberget
„Azért mert nem szabad? azért mert nem illik? –
„Azért,*
A vessző utólag pótolva. mert az Urak mind tsak Kákompillik!„Magok eltsergetik*
Utólag egybehúzva. másutt súgárjokat,„’S itthonn még tsúfolják a’ szegény Lyányokat.
„Kereken kimondom;*
Utólag egybehúzva. az Urak, ’s ÚrfiakKettőspontból jav. „Tsak ahon nem kéne ott tsintalan fiak. – –
„Ez a’ Lotsperdi is, az ebágyról esett,
„Mit tesz? mért jött ide? nálunk mit keresett?
„Lé-hűtni jött ebbe a’ Kompániába?*
A kérdőjel utólag pótolva.
„Diktom, faktom! vesszen pokol-kurvannyába!*
A kötőjel utólag pótolva.
„Fársángnak hívatná ő is magát, hogy-már,
„Pedig Pernahajder, gézengúz, Koszlobár.
„Még is ő mér hányni a’ Dámáknak fittyet:
„De meg tanítjuk*
Jav. ebből: taníttjuk
ma ezt a’ Kótyonfittyet.„Meg! és minden Leány fülébe pesel ma;
„Néked szóll a’ letzke te gizgaz! te selma! – –
„De, hogy követségem*
Jav. ebből: követtségem
hosszason ne essék:„Ide-jöttöm’ okát meghallgatni*
Jav. ebből: meg halgatni
tessék.„Minden rangú Dámák egyes akarattal
„Engemet kűldöttek olly*
Jav. ebből: oly
parantsolattal,„Hogy kívánságokat adjam-elő pontban
„Az Uraknak; melly is áll e’ három pontban:
„Elsőben az Urak szabad tettzésünkre
„Ezt a’ gaz Cárnevált adják ki kezünkre;
„Másodszor haladék nélkűl felkeressék*
Utólag egybehúzva.
„A’ nagy Mátrikulát, hogy megégettessék;*
Utólag egybehúzva.
„Harmadszor, valakik most is nőtelenek,
„Minket solenniter mind megkövessenek.*
Utólag egybehúzva.
„Ha e’ kívánságot a’ Szála felhagyja,*
Utólag egybehúzva.
„’S Követő-Levelét*
A kötőjel utólag pótolva. nékem ki nem adja„’S a’ Mátrikulával ezt a’ gaz Spitzbubot:
„Ellenségnek tartsa az Asszonyi Klubot.” –
„Ellenségnek tartjuk az Asszonyi Klubot;
„Magunk köztt egyet sem esmerünk Spitzbubot;*
Spitzpubot em. „(Illyen választ ada Bordáts, Rebekának)
„Szüksége van nálunk a’ Mátrikulának;
„Eb, a’ ki Kenteket, Néném! megköveti;*
Utólag egybehúzva.
„Diktom! ’s az öreg fart visszatzepelheti.”*
Utólag egybehúzva.
E’ szókra az Urak mind katzajt ütének,
De a’ Lyány-követek felmérgesedének.*
Utólag egybehúzva. –’S Mihelyestt az egész Követség-tsoporttal
Rebeka visszatért*
Utólag egybehúzva. a’ kerek réporttal:Seregét Dorottya mindjárt öszveszedte,*
Utólag egybehúzva.
’S egy rendes Ármáda’ formájába vette. – –
Nyílj meg most, Helikon! nyílj meg; Ti magatok
Szép Istenasszonyok előttem dalljatok.*
Utólag az üresen hagyott helyre írva.
Ti el mondhatjátok,*
Jav. ebből: mondhattyátok
jut is eszetekbe,Kik állottak belé a’ Leány-seregbe,
Kik vóltak Vezéri az Amazonoknak,
’S Örök Egri Nevet Kik nyertek magoknak. –
Egy erős négyszegű Corpust formálának,
A’ kik legaggottabb Leányok valának.
A’ Sereg’ derekát ez a’ népség tette:
Kommandóba őket Adelgunda vette.
A’ két szárnyán álltak mintegy könnyebb truppban
A’ fiatal Szűzek felkötött*
Utólag egybehúzva. Szalupban:E’ gyönyörű népet vezérelte elől
Magdaléna a’ bal, Márta a’ jobb felől.
Hátúl a’ Vasasok’ nehezebb osztályja*
Jav. ebből: osztálya
Az Özvegy-Asszonyok’ seregét formálja.
Lassú, de kemény nép. Reservaként vagynak;
Orsolyát tisztelik vezérlő Hadnagynak.
Az avantgárdában, melly mindnyája között
A’ legkatonásabb*
Utólag egybehúzva. formába őltözött,Azok az eleven Freycorok valának
A’ kik már férj nélkűl szűlni is tudának.
Friss és gyönyörű nép! fortélyos, vakmerő;
Rebeka vezette, egy próbáltt Hadverő.
Ezek a’ Vezéri ’s osztályi valának
Ennek a’ rettentő Dáma-Ármádának,
Melynek fő kórmányát Dorottya tartotta
’S Mint General en Chef maga mozdította.
Nem választott ő ki egy helyt egyenessen,
Hogy a’ hol nagyobb baj esik, ott lehessen.
Tizenkét ősz ’s próbáltt*
Jav. ebből: próbált
Banyát melléje vett,’S Egy vén Guvernántnét*
Jav. ebből: Guvertnántnét
Adjutantjának tett.Ekkor az ütközet’ módját így rendelé,
Hogy a’ Front léptenként menjen eléfelé:
A’ szárnyi könnyű nép akként fordúlgasson,
Hogy minden sort ’s rendet zavarba hozhasson,
És a’ Mátrikulát,*
Jav. ebből: Mátriculát
tsalfán vagy mérészen,(Melly a’ triumfusban legszebb préda lészen)
Kerítse*
Jav. ebből: Keríttse
kezéhez az ellenség elől,Egy szóval vígyázzon minden óldal felől:
A’ hátúlsó sereg még most szótól várjon,
’S minden*
Jav. ebből: Minden
rést és útat keményen bézárjon:*Utólag egybehúzva.
Most pedig egyszerre az első dobhangra
Az egész avantgárd üssön a’ Farsangra,*
A vessző utólag pótolva.
’S ha*
Jav. ebből: Ha
lehet, Cárnevált hadifogjá tegye,*A vessző utólag pótolva.
Vagy a’ Mátrikulát*
Jav. ebből: Mátriculát
kezéből kivegye;*Utólag egybehúzva.
A pontosvessző utólag pótolva. De ha rabbá esik, kedvezzen Himennek.
Lántz köztt is tisztelni kell a’ rangját ennek.
Mikor a’ táborban mindent elrendele:*
Utólag egybehúzva.
Ült egy Baldakinra,*
Jav. ebből: Baldakimra
kit nyóltz Szűz emele,’S Onnan igazgatta a’ Népet, a’ helyet,
És, mint egy Feldmarsal, perspektíva helyett,
Hogy rá-ügyelhessen a’ nagy ármádára,
Egy vén pápaszemet feltett*
Utólag egybehúzva. az orrára.Különkülön minden Vezért és Hadnagyot
Serkentgetvén, nékik mindent jól meghagyott.*
Utólag egybehúzva. –Most már eljött*
Utólag egybehúzva. a’ pertz, így szólla nyájjához,„Hív baratináim! kezdjünk a’ munkához.
„Tsak bátran! velünk lessz a’ bosszú ’s szerelem.
„Menjünk! már zsebemben van a’ győzedelem.” –
E’ szókra Tesztilis felveszi*
Utólag egybehúzva. kezébeA’ sereg’ zászlóját, mellynek*
Jav. ebből: melynek
a’ végébeLengő pántlikákkal körűlkoszorúzva
Tintukkal bodrozott főkötő vólt húzva.
Az apróbb zászlók is lobognak szép sorral
Kiken Vénus látszott, bőltsővel, ’s Ámorral. –
Megindúl*
Utólag egybehúzva. a’ sereg; a’ selymek suhognak,A’ pádimentomon a’ tzipők topognak:
Szikráznak a’ tüzek a’ Dáma-szemekben,*
A kötőjel utólag pótolva.
Keblekben Kurázs van, fegyver a’ kezekben,
Harnádel, Strikknádel, ördög-pokol-nádel,
Mellynek külömb nemét ma sem számlálnád el,
Alma-evő kis kés, etűi-bitskia,
Szemnyilak, tsóktsákány, mosolygás-Fringia.
A’ Dorottya’ gőgös Baldakinja megett
Fő hadi Muzsika gyújtá a’ Sereget.
Lizette, a’ szépen hárfázó Lizette,
A’ Lyányok’ fársángi Marsát elkezdette:*
Utólag egybehúzva.
Mellette a’ nótán tíz hárfa hangozott,
Húsz tambura ’s doromb akkompanyírozott.
Mások vagy letörvén*
Utólag egybehúzva. a’ butellik’ allyátAzzal trombitálták a’ Lizette’ dalját,
Vagy holmi nagy smukkos Katulyát tartának,
’S Két frizőr fűsűvel azon dobolának.
Az egész Ármáda danolta a’ Marsot,
’S Úgy tették hangjánál a’ truppok a’ marsot.
Éris pedig szíve’ telyes örömében
Felemelvén*
Utólag egybehúzva. magát pudlis szekerébenTitkos katzajok köztt*
Jav. ebből: közt
lebegett felettek;’S Denevér-nimfái körűlte repkedtek.
Mikor a’ nagy Corpus a’ Szálába kijött,
Már az Avantgárda Cárneválra ütött,
A’ pajzán Freycorság őtet megtámadta*
Utólag egybehúzva.
Ki kezét, ki haját, ’s köntösét rángatta.
Lármás tsivogással mind rá kezdtek esni:
Maga vólt, ’s óltalmat nem tudott keresni.
Igy jár az a’ szegény bagolyfi is éppen,
Ki elhagyja enyhős odvát délközépen,*
Utólag egybehúzva.
Mihelytt a’ madarak látják, körűlveszik,*
Utólag egybehúzva.
Akármerre*
Utólag egybehúzva. fordúl, meg nem menekeszik;Míg a’ kányák űzik, a’ Csókák tsátsognak,
Tseveg a’ sok veréb, a’ varjak kárognak,
Tsúfolja, tsipkedi, rángatja mindnyája,
Tele a’ tollával mindeniknek szája.
Már a’ nagy sereg is a’ tsata piartzot*
<piartzot [jav. ebből: piatzot]> A szó javítva, majd utólag áthúzva, és utána írva az új változat valószínűleg Csokonai kezével: piartzot
Magának foglalván, elkezdte*
Utólag egybehúzva. a’ hartzot.A’ bal szárnyon álló könnyű nép sok szűzzel
A’ Matrikulára ütött kemény tűzzel.
Himen fel kiáltott; „Urak! ne hagyjátok!
„Most a’ Matrikulát mindjárt nem látjátok”.
Ezt a’ Gavallérok hallván, oda mennek,
Hogy segítségére*
Jav. ebből: segíttségére
legyenek Himennek.De már akkor közbe fogta a’ Lyány-tsoport,
Verték a’ széllyelhánytt*
Utólag egybehúzva. székek között a’ port.Szörnyű a’ zaj ’s lárma. Ezek megragadják*
Utólag egybehúzva.
Híment és a’ Könyvet; amazok nem hagyják:
Most ezek hányják el a’ széktől azokat;
Majd azok nyomják el onnan a’ Lyányokat.
Fillisnek már a’ Könyv éppen kezében volt:
Kiáltott a’ sereg, ’s a’ győzőnek tapsolt.
De alig tsípte meg Károly egy keveset,
Elejté*
Utólag egybehúzva. a’ Könyvet, ’s a’ lábára esett.Oda ugrott Károly ’s a’ prédát már hozta:
De Rozinka őtet agyon tsiklándozta.
Más-felől az Ifjak e’ szép hartz’ neszére
Indúlni akartak Himen’ védelmére:
De a’ könnyű sereg’ jobb szárnyával Márta
Kirukkolt,*
Utólag egybehúzva. ’s előlök az útat elzárta.*Utólag egybehúzva.
Keresztűl próbálnak az Ifjak rontani:
De ennyi szép ellen ki tudna állani?
Egyedűl maga vólt olly*
Jav. ebből: oly
Gavallér Albert,Hogy annyi Amazon ellen indúlni mert.
Thrézi ellent állott: de egy pillantása
A’*
<A’> Utólag lehúzva. szép Szűz’ szívében halál-sebet ása.Visszapillantott*
Utólag egybehúzva. rá haldokló Kedvese,’S a’ sebhedtt bajnok is artzal reá ese.
Ez esetre a’ hartz nagyobb tüzet kapott.
Felzendűlt*
Utólag egybehúzva. mind a’ két népség ’s öszvetsapott.Tsatáztak a’ mérész Dámák az Ifjakkal
Szerelem’ mérgébe mártott szemnyílakkal.
De a’ kéz-szorítás, és sóhajtás’ heve
Sok szépek’ szívében nagy pusztítást teve.
Sok Gavallér pénzt is adott a’ Spionnak,
’S Kitudta*
Utólag egybehúzva. bibéjét a’ szép Kisasszonnak;*Jav. ebből: Kisasszonynak
Mellyért az Amazon hullott is a’ hartzon,
Kottzant a’ tsók tsákány a’ keblen, az artzon.
Már a’ Gavallérság jóval is innen járt;
Hogy Dorottya arra veté az ókulárt.
A’ legszebb*
Utólag egybehúzva. szárny’ vesztét a’ BaldakinjábólMeg látja, ’s a’ közép sereg’ derekából
Négy erőss tsoportot kikűld sietséggel,*
Jav. ebből: siettséggel
Hogy a’ győzött félnek légyen segítséggel.*
Jav. ebből: segíttséggel
Kik is kiszegezett*
Utólag egybehúzva. pagnéttal kiálltak,’S Tűjökkel eleven Sorompót tsináltak.
Azonnal Koriska, ezek’ Komendántja,
A’ Gavallérokat*
Gavallerokat em. olly mérgesen bántja;Hogy perlő nyelvének ’s éles szablyájának
Ellene ők tovább már nem állhatának.*
Jav. ebből: álhatnának
–Egy főkötő-spádé vala a’ markába,
A’ mellyel úgy szúra Lajtsi’ nadrágába,
Hogy a’ mint sok tréfás társaságban hallik,
Még most is meglátszik*
Utólag egybehúzva. puliderjén a’ lik. Ez alatt a’ hartznak legjobb divatjában
Ámor, ki soha sem nyughatik magában,
Elméjét egy hadi fortélyon hánytatta;
A’ kis szerelmeket mind öszvehívatta,*
Utólag egybehúzva.
Kénkövet, kanótzot, ásóval, kapával,
’S A’ hamar-szerelem’ fris puskaporával
Adott a’ kezekbe, hogy azzal menjenek
A’ házba, megmondván*
Utólag egybehúzva. mitévők légyenek.Megértvén*
Utólag egybehúzva. Ámornak e’ parantsolatjátAz apró Minőrök; a’ Szála’ padlatját
Mindjárt mesterséges Mina alá vették,
’s A’ Dámák’ ruhája’ allyát felvettették.*
Utólag egybehúzva.
Ah! e’ sebess tűz-láng hányat felpörköle,*
Utólag egybehúzva.
Hányat ejtett sebbe, hányat meg is öle!*
Pontból jav.
Sokan, igen sokan mintegy fél-halottak
A’ főldre ’s az Urak’ ölébe hullottak.
A’ rugó Salétrom minden észt és csontot
Saját forgójából kihányt, széllyel rontott,
’s A’ láthatatlan láng gyújtván a’ velőket,
Édes csiklandással emésztette őket.
Héj te, ravasz Ámor! miket fel nem találsz?
Ha felyűl nem győzöl, másutt is praktikálsz!
Van é olly rejteke az asszonyi nemnek,
A’ mellyben*
Jav. ebből: melyben
nem nyílnék rés a’ szerelemnek?
*
A sor előtt, fölött színessel: „A Cap.”, mely az új bekezdést jelzi. Dorottya, kit a’ láng ama BaldakintólNem érhetett vala, mentt maradt e’ kintól:
Azért kevés népét ismét serkengette,
Az elszélledteket*
Utólag egybehúzva. újjabb rendbe szedte.Fellobban villogóbb tűzzel a’ hartz’ langja;
Verdesi a’ padlást a’ tsatázók’ hangja,
Szék, asztal zörömböl, a’ dob, trombita zeng,
Csizmától, tzipőtől a’ pádimentom reng.
Legelébb*
Utólag egybehúzva. is Rózsi, a’ legszebb Amazon,Etsével szembe állt ’s erőt is vett azon:
Már szinte életét el is fogyasztotta,
Kiált Etse: Pardon! ’s a’ kardját nyújtotta.
De Johanna, kinek rózsákba mártatott
Ortzája született hajnalszínt*
Utólag egybehúzva. mutatott,Johanna ujjonnan Etsét megtámadta:*
Utólag egybehúzva.
De ortzáját Etse addig tzirolgatta,*
Jav. ebből: tzirógatta
Míg mind elenyészett*
Utólag egybehúzva. a’ Johanna’ vére,’s Hajnalszíne*
Utólag egybehúzva. maradt az Etse’ kezére.Iromba lett a’ szép Czerussza ’s míniom,
Ollyan lett a’ rózsa mint a’ sásliliom.
Igy halnak el gyakran egy ortza-fogásra
Sokan, kik rá szoktak a’ képmázolásra,
Azok, a’ kik nappal angyali bálványok,
Éjtszaka lüdértzek ’s merő boszorkányok.
A’ virgontz Belinda szokott tréfájával
Bordáts Úrhoz szalad vigyorgó ortzával,
„Mossziő! az Úr is tsak kan-életet él;
„Mire nézte most is a’ farsángot? ’s nem fél,
„Hogy hadi-foglyommá teszem, megköttetem,*
Utólag egybehúzva. „’s Győző-hintóm előtt kevélyen vitetem?”
Ekkor olly bájoló szemekkel tekintett
Az Úrra, mint Vénus mikor Márssal tsínt tett.
Az Úr mosolyogván a’ nagy bajusz alóll,
„Eredj te kis Pajzán! a’ Lyánykának így szóll,
„Tudod már sok ízben ellenem pártoltál,
„Váradat feldúltam,*
Utólag egybehúzva. ismét meghódoltál.*Utólag egybehúzva.
„Kardom most sem*
Jav. ebből: se
tompa, ha tompa megfenem:*Utólag egybehúzva.
„Hogy mersz, pajkos madár, felkelni ellenem?”
Igy szóllott, és magát a’ Nimfa megadta,*
Utólag egybehúzva.
Tudván édes iga nyögni ő alatta.
Más óldalra Chloris, kinek termetében
Minden kellemesség vólt tsak a’ szemében,
Szikrázó nyilat szórt arra, a’ ki nézte,
Aléltt pillantása halkal megígézte;*
Utólag egybehúzva.
De mikor tsillogó rezgése szétt-reppent,
A’ nehéz-nyavalya*
A kötőjel utólag pótolva. édesen tört mindent.Chloris az Ifjakat sebess pillantással
Sűrűn lövőldözvén, húllatta rakással.
Kivált rá-találván a’ deli Vintzére,
Ezer tűzkatsintást szórt rá szegénykére.
A’ triplázott villám elfogá*
Utólag egybehúzva. a’ szemét,Megelektrizálta mindenik tetemét.
Lángolt az ortzája, dobogó szíve vert,
Élt még, de nem tudta, ’s eszméletlen’ hevert.
Chloris oda ugrott, ’s a’ maga tsókjára
Kitsalta*
Utólag egybehúzva. lelkét is halvány ajjakára. –Azomban Ámor is a’ hartz’ közepében
Ákhillesként nyargal hadiszekerében,
’S A’ szép szemű Chlórist, ki elandaloda*
Utólag egybehúzva.
Holtt bajnokja mellett, ’s nem vígyázott oda;
Chlorist elütteti*
Utólag egybehúzva. a’ rúdnak végével;*A pontosvessző utólag pótolva.
Le rogyik,*
A vessző utólag pótolva. ’s fekvését festi*A t utólag megerősítve. szűz vérével.*A pont utólag pótolva.
Eltapodta*
Utólag egybehúzva. őtet az Ámor’ szekere,Át-járta szép mellyét,*
A vessző utólag pótolva. szép hasát kereke.Igy esett el e’ két bajnok egy tsatában
’S Mind ketten meghaltak*
Utólag egybehúzva. ők – metaphorában. – Ámbátor’ a’ fejem Toalett vólna is,*
A vessző utólag pótolva.
Curtisán melyemből Coquet nyelv szólna is,*
A vessző utólag pótolva.
Bár próbát Romános elmésséggel teszek,*
A vessző utólag pótolva.
’s Ékesebben szóllok, mint a’ Hof-Maitressek:*
A k utólag megerősítve, a kettőspont pótolva.
Még sem festhetem le telyes valójában
Mind azt,*
A vessző utólag pótolva. a’ mi esett ebben a’ tsatában.*A pont utólag pótolva.
Másként is sok itten a’ mi titok, és szent;*
A pontosvessző utólag pótolva.
’S még a’ Poëták sem tudhatnak itt mindent.
Elég, hogy a’ Dámák, kik bár hullottak is,
Víttak még, és sűrűn hulltak az Ifjak is,
Tovább is tüzessen folytatván a’ hartzot,
A’ Gavallérokon tettek sok kudartzot.
E’ mellett a’ szegény Fársáng’ óltalmára,
Ki a’ sok Dáma köztt már majd pórúl jára,
Más felől Himennek ’s a’ Mátrikulának
Védelmére számos Ifjak tartatának.
Azomban a’ Dámák’ megmozdíthatatlan*
Utólag egybehúzva.
Nagy Ármádiája mégis*
Utólag egybehúzva. mind úntalanAttakban vólt sok szép Ifjaknak kárára,
Vagy a’ két szárnyáról kitsapott portára.
Dorottya mind újjabb tsatákra rendelte
Vezérit, ’s a’ lankadtt szíveket tüzelte.
*
A sor előtt színesel: A Cap., mely új bekezdést jelöl. O p o r hogy már végét vesse a’ tsatának,Egy újj stratagémát gondolt ki magának,
Mellyel minden truppot zűrzavarba tégyen,
’s Dorottya, a’ Vezér, tehetetlen légyen.
Annyi sok hatalmas szemmel és szablyával
Szemköztt állván, így szóllt felséges ortzával:
„Halandó Angyalok! kedveltt szép ellenség!*
E sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 69.
„Kiket bennünk ural minden érzékenség,*
Jav. ebből: érzékenység
„Kik bírván*
Jav. ebből: birván
szívünket a’ természet’ jussán,„Törvényt szabtok nékünk szépségtek’*
A t utólag megerősítve. trónussán, –„Hogy’ ellenkezhetnénk tovább ti véletek?
„Itt a’ kéz! itt a’ szív! tsakhogy*
Utólag egybehúzva. békélljetek.*A pont utólag pótolva.
„Tudjuk miért vagytok haragba erántunk;*
A pontosvessző utólag pótolva.
„Mert véletek nagyon hidegképpen bántunk:*
A kettőspont utólag pótolva.
„Nohát ezen vétkünk’ jóvá tételére
„Én, mint a’ Fársángi tábor’ fővezére,
„Még ma egy Kisasszonyt kívánok elvenni;*
Utólag egybehúzva.
„’s Tudom vitézim is mind így fognak tenni. –
„De én annak adom tserébe szívemet,
„A’ ki legelősször megtsókol*
Utólag egybehúzva. engemet.” Édes kotlós annyok’ egy kotyogására
Hogy fut a’ sok tsirke egy szem gabonára:*
A kettőspont utólag pótolva.
Minden Kisasszonyok akként tódúlának
Legelső tsókjára Opor’ ortzájának. –
Senki sem ügyelt már zászlóra, vagy sorra.
Istenhozzád*
Utólag egybehúzva. jó rend! hajde mind Oporra!Szintúgy rugták egymás’ tzipellője’ sarkát,
Tapodták, hasgatták egymás’ Sleppje’ farkát.*
Jav. ebből: sarkát
A pont utólag pótolva. Az elsők hátrálták az utólmenőket,*
A vessző utólag pótolva.
A’ hátúlsók vissza-húzták az elsőket.*
A pont utólag pótolva.
Lármáztak, zajgottak, porfelleget vertek,*
E sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 70.
Asztalt, széket, bőgőt, tzimbalmot levertek.*
A pont utólag pótolva.
Tört a’ pohár, palatzk; tányér, tátza tsörgött;
Ugattak a’ pudlik; ajtó, ablak zörgött.
Ifjúként szaladtak még a’ vén-lantok is.
Sem*
Jav. ebből: Se
Hadnagy, sem*Jav. ebből: se
Svadron, sem*Jav. ebből: se
rend. Sőtt*Jav. ebből: Söt
magok isA’ Baldakintartó Szűzek elfutának:*
A kettőspont utólag pótolva.
’S*
Utólag a sor elé írva. Keze, lába kitört Marsal Dorottyának.*A pont utólag pótolva.
*
Utólag az üresen hagyott részre írva.
negyedik könyv.
hajnalig.
Summaya.*
Jav. ebből: Summaja
Mikippen az vitéz Dorotthia ſoc Zuͤecnec hallatlan kesseruͤsighire az faidalmos halálval kuͤzkoͤdnéc,*
Jav. ebből: kuͤzkoͤdnék
és hogi mikippen ochódnéc foͤll, miert hogi Carneval és oͤ vélle egietemben az Matriculla Sácmánra yutván; mell is tuͤzvel megh igettetic vala az Carneval penigh megh zabadól vala, mellecnec utanna voͤdd ezoͤdben Kegies Olvaso az Vin Gergoͤnec bezidit, és az Zepp Venus Isten Azzonnac is mikint toͤrtenéc az oͤ alá-zálláſſa ickes Rithmuſocval*Jav. ebből: Rithmuſokkal
eloͤdben adattathnac.
*
<IV KŐNYV Mind rá tódúla már kívántsi vágyássalHAJNALIG.> Utólag lehúzva. A’ Dámáknak nagyja, apraja rakással
Oporra, hogy őtet mindjárt megtsókolja;*
Utólag egybehúzva.
De a’ Gavallérság őket meggátolja.*
Utólag egybehúzva.
Az Ifjak hatszeres karéba állának,
’S Opornak eleven sántzot tsinálának.
Már egy Dámának sints, akármerre térjen,
Sem*
Jav. ebből: Se
résse, sem*Jav. ebből: se
módja, hogy Oporhoz férjen.Néha erőszakkal rohantak ostromra,
Néha rimánkodtak, sírtak, – de potomra.
És mivel a’ karén által nem törhettek,
Szégyennel, bosszúval hátrálni kezdettek.
*
A következő két sor utólag, a sor előtti számozással föl lett cserélve. Mint vertt*Jav. ebből: vert
had egyenként kiki*Utólag egybehúzva. visszatére.*Utólag egybehúzva.
Felsűltt*
Jav. ebből: fel sűlt
kívánsággal a’ Tábor’ helyéreA’ hol már öszvetörtt*
Jav. ebből: öszve tört
Baldakinja mellettMegsebhedtt*
Jav. ebből: meg sebhedt
Marsaljok tsak alig lehellett.*A sor alatt más tintával: p. 74.
„Hitetlen Nép! – így nyög Dorottya nékiek –
„Hát a’ Vitézeknek így kell é tenniek?
„El kell é hagyniok kiszabott*
Utólag egybehúzva. rendjeket,„A’ fegyvert, a’ Zászlót, a’ Fővezérjeket?
„Gyarló Nép! egy ravasz ellenség’ szavára
„Úgy kellett rohanni a’ Férjfi’ tsókjára?
„Phi! szégyen! gyalázat! gyáva Teremtvények,
„Kikből így űzhetnek tsúfot a’ Legények!
„De lám hívságtokért meg van a’ jutalom:
„Od’ a’ szép betsűlet, od’ a’ diadalom.
„Helyébe tsak szégyent, kudartzot kaptatok.
„’S ím fél hóltan fekszem én is miattatok.”
A’ szégyen és boszszú őket eltőltötte,*
Utólag egybehúzva.
Lesütött*
Utólag egybehúzva. ortzával álltak*Jav. ebből: áltak
körűlötte.Dáma-szokás szerént sírtak haragjokban,
Átkozván magokat, és Oport magokban.
’S*
Jav. ebből: ’s
Fájlalván hűséges Vezérjeknek estét,Hószín karjaikra felvevék*
Jav. ebből: fel vették
kék testét.Bévivék*
Utólag egybehúzva. szomorún az odalszobába,A hol helyheztették puha nyoszojába,
Vígasztaló szóval, kávéval éleszték,
Szederjes sebeit*
Jav. ebből: sebjeit
kötözni is kezdték. –De néki nem lévén többé bizodalma,
Elnyomván*
Utólag egybehúzva. testének, lelkének fajdalma:*E sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 75.
„Gyalázatban, úgy mond, tovább miért élek?
„Inkább betsűlettel hal meg a Nagylélek.
„Ti, kik okoztátok rajtam e’ csúfságot,
„Hogy tukmálhatjátok én rám e’ Világot?”
E’ szókra sebéről tépvén a’ flastromot,
Meg is tette mindjárt a’ testamentomot.
Öt vén Dáma leűl a’ Toalettéhez.
Apollonka pennát dug a’ fél füléhez,
A’ Schreibkalenderből a’ Bőjtnél kiszakaszt
Egy tiszta levelet, két fele hajtja azt;
A’ gyászos íráshoz készűl keseregve.
Dorottya elkezdi*
Utólag egybehúzva. diktálni heregve: –„Én alább is megírtt*
Utólag egybehúzva. Kis-Aszszony, Dorottya,Letelvén*
Utólag egybehúzva. világi életem’ robotja,*Jav. ebből robottja
Egyébként ép ’s tsendes elmével diktálom,
Tsak hogy az Ifjakat szeretem ’s útálom.
Én, mondom, e’ Nemes Megyében születtem,
’S eredetet régi törzsök-házból vettem;
De a’ mellynek bennem magva fog szakadni:
Jószágomról*
Utólag egybehúzva. tehát rendelést kell adni. –Elsőben is hagyok kétezer Szuverént
A’ Bétsi Bolondok’ házának a’ szerént,
Hogy fundussok*
Jav. ebből: fundusok
légyen az ollyan Szűzeknek,Kik kosarat adván*
Jav. ebből: adnak
magok Kérőjöknek,*E sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 76.
Mint szokott, örökös pártába sűltenek:
Ezek a’ Bolondok’*
A hiányjel utólag pótolva. házában*Jav. ebből: házába
éljenek!Másodszor testálok a’ szűlők’ házára
Kilentz ezer tallért, az ollyak’ számára,
A’ kik tsúnyák lévén, Vőlegényt nem kapnak,
’S természeti tüzök miatt fére-csapnak.
Harmadszor keresett jószágomnak felén
Pia fundatiot állítok Pentelén,
Mellyből esztendőnként, megtartván*
Utólag egybehúzva. a’ számát,Férjhez kiadjanak*
Utólag egybehúzva. tizenkét vén Dámát.Felén egy Vesztalis templom épitessék
Mellyben húsz vén szűznek lakás rendeltessék;
De úgy, hogy mindnyája járjon főkötővel,
Mert igen éktelen járni leányfővel.*
Utólag egybehúzva.
Továbbá,*
Tovabbá em. ha ama’ Kőltő jókedvébe,A’ ki most itt múlat ebb’ a’ Vármegyébe,*
Varmegyébe em.
Leírná a’ Dámák mellett tett hartzomat,
’S Hattyúi szárnyain, zengné halálomat,
Minthogy,*
Utólag egybehúzva. a’ mint mondják,*Jav. ebből: mondja
eddig minden NagyokÜressen botsáták: – néki fundust hagyok.
Lencseni Kertemet*
Jav. ebből: kertemet
mezei házommal,Minden Bankóimat, az egész Smukkommal
Adják néki: ebből holtig el verselhet,
’S Boeótián Parnasz’ hegyeit emelhet.
De a’ Buffánomat mégis*
Utólag egybehúzva. Orsolyának,*A sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 77.
A’ két Mopszot pedig adja ki Mártának.
Végre a’ széllyeltörtt*
Utólag egybehúzva, szellyeltörtt em. Baldakin’ fájából,’S Vőlegényt nem esmértt*
Jav. ebből: esmért
nyoszojám’ allyábólEgy Castrum doloris készűljön számomra.
De nevem ne messék kőbe a’ síromra;
Ne tám az Útazók, kik ott szájonganak,*
Jav. ebből: szájjonganak
Még holtom után is Lyánnak csúfoljanak. –
Testem pedig a’ két Pázsimhoz temessék;
Hogy így a’ porom is Férjfi*
Jav. ebből: Férfi
porhoz essék. – –Ezen testamentom’ végrehajtójának*
Utólag egybehúzva.
Rebekát. . . . E’ szók még a’ száján valának:
A’ midőn Rebeka, ki az elszéledett*
Utólag egybehúzva.
Népet rendbe szedte, ’s ott kinn verekedett,
Triumfáltt*
Jav. ebből: Triumfált
sereggel, örvendő lármávalBéjött a’ Fársánggal ’s a’ Matriculával.
Alig pillantá meg Dorottya fél felől,
Azonnal olly édes öröm lepte belől,
Hogy elfelejtkezvén*
Utólag egybehúzva. minden fájdalmáról,Életről, halálról, – leugrott ágyáról.
„Itt vagy! – ’s pedig fogva! élek már, így szólla,
„Hol a’ kőnyv? – majd gondot viselek én rólla.
„Élek mar! már több írt ne is kössetek rám:
„Mindjárt fel öltözöm; hol van, hol a’ ruhám?”
Igaz hogy Dorottya mindjárt megújjúla,
Ruháját rá vette, tapsolt ’s meggyógyúla.*
Utólag egybehúzva.
A sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 78. Mihelytt*
Jav. ebből: Mihelyt
Rebekával előbeszélltette,*Jav. ebből: elő beszéltette
Hogy kézre Carnevalt miként kerítette:*
Jav. ebből: keritette
Azon tanátskozott a’ sereg’ Nagyjával,
Mit tégyen e’ régen vártt hadi-foglyával.
Kik kőztt arra ment ki a’ dolog’ summája,
Hogy csak*
Utólag a sor fölé betoldva. hadi-törvényt tartsanak reája,De, hogy kéznél légyen; tsukjak bé azomba.
Bé is tsukták őtet kemény Áristomba,
A’ melly olly keserves fogház és kaloda,
Hogy a’ Napfény soha bé nem süthet oda,
Dupla Moldon-fallal van kerítve körűl,
Nehéz hozzá férni, erős körös-körűl.
Olly hely*
Jav. ebből: helly
mint a’ minőn Ulissz hajdanábaA’ Palládiumért bémene*
Utólag egybehúzva. Trójába. –Mégis*
Utólag egybehúzva. mennyi tsínos Urak ’s Bőltsek*Jav. ebből: bőltsek
vannak,A’ kik e’ tömlötzbe víg szívvel*
Jav. ebből: szivvel
rohannak,Sőt ezt a’ fogságot vásárolják kintsen,
’S*
Jav. ebből: ’s
Örűlnek a’ rájok vertt*Jav. ebből: vert
erőss bilintsen. Végre megtétetven*
Utólag egybehúzva. rá a’ szententia,Felhozza*
Utólag egybehúzva. a’ setét tömlötzből Lidia.Kijöve*
Utólag egybehúzva. Carnevál a’ vén PorkolábbalArany nyaklántzokkal megbilintseltt*
Utólag egybehúzva. lábbal.Strimfli-galandokkal*
Jav. ebből: Strimfli
jól hátraköttetvén*Utólag egybehúzva.
Két kezét, ’s*
Utólag betoldva. Drabantok*Jav. ebből: Drabontok
között kísértetvén,*A sor alatt, a lap közepén más tintával: p. 79.
’S így*
<Igy>’S így Az áth. szó fölé írva. nem is ügyelvén az ő mentségére,Ezt a’ szententiát olvasták fejére:
„Sok lévén KÁRNEVÁL’ bűneinek száma,
„Méltónak*
Meltónak em.
ítélte erre minden DÁMA,
„Hogy Matriculája porrá égettessék,
„Maga hóhér által kiheréltettessék. – –
„MENJEN VÉGHEZ. Datum Kaposvár, ’s a’ t.
„DOROTTYA mint a’ Szék’*
Jav. ebből: szék’
Feje, és a’ Többi.”*Jav. ebből: többi
Ki is ment húsz Dáma az oldalszobából,
’S Rogust rakván a’ törtt Baldakin’ fájából,
A’ tüzet nagy öröm ’s tántz köztt*
Jav. ebből: közt
gerjesztették, És a’ matriculát hamuvá égették. –
Innen van, hogy ma már nints többé vén Lyány,*
Jav. ebből: lyány
Mert az esztendeit más nem tudhatja hány;
’S Ha egyszer a’ képét jól kimázolhatja,*
Utólag egybehúzva.
Magát gyenge Szűznek szabadon mondhatja.
*
A sor előtt más tintával: „A Capite.”, mely új bekezdést jelöl. Már éppen kivitték*Utólag egybehúzva. a’ szegény Carnevált,Már éppen fegyver köztt*
Jav. ebből: közt
a’ vesztőhelyen*Utólag egybehúzva. állt:*Jav. ebből: ált
Mikor lárma esik ott kinn a’ pitvarban,*
Jav. ebből: pitvarba
Kiáltanak; Tűz van! tűz van az udvarban!*
Jav. ebből: udvarba
A’ szobából minden ember kiszalada,
’S*
Utólag a sor elé írva. Carnevál odabé egyedűl marada.Himen eloldotta*
Utólag egybehúzva. a békót lábain,*A sor alatt, a lap közepén: p. 80.
’S A’ Strimflikötőket*
Utólag egybehúzva. eltépte*Utólag egybehúzva. karjain.Akkor vették észre a’ Dámák magokat,
Mikor már szabadon látták a’ rabjokat.
Késő volt már akkor. Már őket nevette
Carnevál és magát az Ifjakhoz vette.
De nem tévén a’ tűz semmi veszedelmet,
Szűntetvén a’ Bál is a’ lármát, félelmet;
Opor Úr azonnal kérdezkedett rólla,
Mellyre a’ Lokajja Gergő ekképp’ szólla:
„Téns Uram! A’ casus minthogy*
Utólag egybehúzva. hoszszas lévén,„És ezek a’ Lyányok igen sok tsint tévén,
„Meg is únván talán a’ Tens Úr hallgatni:*
Jav. ebből: halgatni
„Méltoztassék vélem egy pipát gyújtatni.” –
„Nem kell; tsak mondd Gergő!” – „Tens Uram tehátlan
„Igazán hogy minden Lyány cseléd ortzátlan,
„Kivált azok, a’ kik*
Jav. ebből: akik
Lokajok köztt*Jav. ebből: közt
nőnek,„’S az Úri udvarba tsak lé-hűtni*
A kötőjel utólag betoldva. jőnek.„Én ugyan helyet*
Jav. ebből: hellyet
sem adnék egyiknek is,„Ha mindjárt tsupádon széllel élnének is.
„A’ konyhára hordják a’ pletyka beszédet,
„Mindég derogálják a’ Férjfi*
Jav. ebből: Férfi
tselédet.„Mindég tsak tserfelnek, osztán nyalnak falnak,
„Morzsáját sem*
Jav. ebből: se
látjuk a’ belső asztalnak.„Tsak kurafijoknak szoktak ők duggatni.*
A sor alatt, más tintával: p. 81.
„Tens Ur! kár ezeket Lyányfővel járatni. –
„De hogy egyik szómat másikba ne őltsem,
„És a’ Tens Úrnak is Úri kedvét tőltsem:
„Most is míg az Urak ott benn múlatának,
„Ní a’ szedte-vették mit nem tsinálának!
„Letsepűltek minden betsűlletes legényt,
„Lajhának, kappannak tsúfolták a’ szegényt.
„Ihogtak-vihogtak nyakunkra tódúltak;
„Meg követem – még a’ nadrágba is nyúltak.
„Nézze tsak a’ Tens Úr, millyen ez*
Jav. ebből: az
a’ Mente,„Nánika a’ Stertztzel ní hogy összekente.
„Tens Úr! egy kurvától én ezt fel nem veszem,
„A’ Sátiszfektziót*
Jav. ebből: Sátis faktziót
az Úrért megteszem.*Utólag egybehúzva.
„Megőszűltem*
Utólag egybehúzva. az Úr’ Ura Atyja mellett,„De még senki rajtam illyen tsúfot nem tett.
„Egészszen bolondot tsináltak belőlünk,
„A’ mondért, süveget elkapkodták*
Utólag egybehúzva. tőlünk,„Azt mondták hogy jobban illik ő kemeknek,
„Tsak pendely kell nékűnk bodz-fa*
A kötőjel utólag pótolva. legényeknek.„Még a’ vitéz kőtést feltették búbjokra;
„Óh, hogy a’ jégesső verne kobakjokra! –
„Fridrik szakáts éppen az ágyon szunnyadott,
„Hogy hatod-magával Mantzi rá támadott,
„Leöntötték szegényt;*
A pontosvessző utólag pótolva. az még is szerentse,„Hogy veres nadrágát nem érte a’ lentse!*
A sor alatt, más tintával: p. 82.
„De bezzeg mikor a’ fejéhez tapinta,
„Már a’ haján folyt*
Jav. ebből: fojt
le a’ híg palatsinta.„Felugrik*
Utólag egybehúzva. haraggal, szidja sok attával,„’S*
Jav. ebből: ’s
Bemázolja*Utólag egybehúzva. képét egy tál kotsonnyával.„Tens Úr! azon semmi épséget nem hagyott:
„Didergett a’ kurva, majd hogy meg nem fagyott.
„Úgy kellett! magam is nagyon boszszankodtam;
„Mégis a’ katzajtól meg nem tartózkodtam,
„Mikor kotsisunkat négyen kőrbe vették,
„Futni akart Jantsi, de nem eresztették.
„A’ fél sarkantyúja akadt a’ szoknyába,
„’S Kalárival együt zuhé a’ tsávába.
„Etse’ Úr’ hajdúja éppen ott pipázott,
„Mellé suhan két Fraj, ’s*
A vessző és a ’s utólag betoldva. mikor nem vígyázott,„Szájából az égő pípát kitekerték,*
Utólag egybehúzva.
„’S Uram! még a’ Pámpám’ farka alá verték!
„Ne hadja Ked magát, Pajtás! fel kiáltok,
„Ti is az emberből tsúfot mért tsináltok?
„E’ szómra egyikhez a’ kostököt tsapja;
„A’ másikat pedig futtába megkapja,*
Utólag egybehúzva.
„’S úgy szúrja farába a’ nyúlispékelőt,*
Utólag egybehúzva.
„Hogy most is keresik a’ nyúlispékelőt.*
Utólag egybehúzva. –„Míg Ferkó*
Ferkő em. egy Lészán pihenteti magát,„Ketté metszik lopva a’ gatya-madzagát;
„Pakolj Ferkó! kiált a’ dévaj nemzetség:*
Jav. ebből: nemzettség
*a sor alatt más tintával: p. 83.
„Talpra ugrik Ferkó; ’s bezzeg volt nevetség!*
Jav. ebből: nevettség
„Egy kűlfőldi tarka ánginba őltözött
„Frantzia Pázsi vólt itt a többek között,
„E’ tett nagy zavarást itt a’ Fejér-néppel,
„Új módit kapatott, főképpen a’ széppel.
„Ritka olly szoba-lyány, Frizérozó, ’s Dajka,
„Hogy ne jutott volna néki Kalamajka.
„Tán nem is maradtak itt már ollyan Frajok,
„Kiknek e’ Pázsival ne lett volna bajok.
„Tens Uram! nem tudom ki tart illyen Pázsit,
„Nem szeretem benne azt a’ nagy kurázsit.*
A z a sor fölött betoldva.
„Ragadós a’ módi, kivált ha Frantzia,
„Pedig a’ Magyarnak árt az ő módija.
„Most ugyan még kinn*
Jav. ebből: kin
jár a’ tseléd-szobában:*A kötőjel utólag pótolva.
„De hátha kedvre kap benn is a’ Szálában?” –
„Jól van Gergő! jól van: de a’ tűz hogy esett?” –
„Elmondom méltassék várni egy keveset.
„Már semmi tsendesség nem volt a’*
A hiányjel utólag pótolva. szobában,*Jav. ebből: szobába
„Állt a’ patália kinnt is a’ konyhában,*
Jav. ebből: konyhába
„Már a’ legénység is néki dühödt mordúlt,
„Egy szóval, a’ Kastély fenékkel felfordult.*
Utólag egybehúzva.
„Azt mondják – de arról aláson követem,
„Nem vóltam*
Jav. ebből: voltam
ott, reá meg nem esküdhetem –„Mondják gyertyát (vagy mi) akartak gyújtani
„Vagy a’ mi kis tűz vólt azt is elóltani;*
A sor alatt, más tintával: p. 84.
„Nem tudom, nem láttam; elég az hozzája,
„Azt mondják, kiégett*
Utólag egybehúzva. a’ Lízi’ szoknyája.„Sikoltott, szoknyáját rázta a’ dévaj szűz,
„Egymást érte, szintúgy hullott rólla a’ tűz.
„Rá esett egy parázs*
A vessző utólag törölve. a’ Pámpám’ hátára,„Kifutott orditva, ’s*
A sor fölött betoldva. rá ment a’ szénára.„Meggyúladt*
Utólag egybehúzva. a’ széna! – Latzi szerentsére„Ott feküdt és álom nem jött még szemére.
„Látja hogy mellette a’ tűz lángot vetett:
„Valami baja vólt, mindjárt nem kelhetett.
„Kitsapott*
Utólag egybehúzva. már a’ láng: lármát kiáltottunk: –„De ő eloltotta,*
Utólag egybehúzva. míg vízért futottunk.„Megszűnt*
Utólag egybehúzva. a’ tűz, mire mi elértűnk oda:„Kijött*
Utólag egybehúzva. Latzi és még – Náni vagy kitsoda.” E’ szókra az Urak ’s Dámák katzagának.
Némellyek Gergővel így is tréfálának:
„Bizony, Gergő! a’ tűz már nagyon láttatott,
„Még is, a’ jó Latzi, jó, hogy nem alhatott,
„’s Ekképpen*
Jav. ebből: ekképpen
a’ tüzet hamar mególthatta;*Utólag egybehúzva.
„De tudod e’, Gergő! ki distrahálhatta?” –
E’ tréfára Gergő így felelt valódi
Ortzával; „Az ollyast visgálni nem módi!
„Az illy kérdést tartom igen helytelennek:
„Elég, hogy elaludt*
Utólag egybehúzva. a’ tűz: hál’ Istennek!*A sor alatt más tintával: p. 85.
„Hát a’ Tens Urak is, és*
Jav. ebből: a’
Tens Aszszonyságok,„Mikor utóléri*
Utólag egybehúzva. az álmatlanságok;„Nem szereznek mindjárt társat distrahálni:
„’s Szabad é azt osztán másoknak visgálni?
„Az illy kérdést tartom igen helytelennek:
„Elég, hogy elaludt a’ tűz: hál’ Istennek!” –
Mindnyájan katzagtak e’ feleletére;
Hihető, jól reá talált a’ bibére.
Egymás köztt sok furtsa tréfára fakadtak:
’s Az öreg szolgának egy pohár bort adtak.
Szinte helyre állott vólna a’ tsendesség,
’s Meglett*
Utólag egybehúzva. volna közttök*Jav. ebből: köztök
a’ kívántt békesség;A’ Dámák szűntetni kezdték haragjokat,
Nem bántván Carnevált ’s a’ Gavallérokat:
De – – êj igazán hogy, a’ háborúságba,
Melly Trójától fogva esett a’ Világba,
Tsak belé kell jönni mindég a’ Dámának! –
Most is*
A sor fölött betoldva. a’ lett oka az új galibának.Egy Nimfa, kit Virgil, ’s utánna mindenek
Ollyan irtóztató formába festenek,
Holott, ha bár néha réműlést hoz is ránk,
De sokszor angyali ortzával jön hozzánk;
Egy Nimfa, kit Kozma zengő trombitával,
Repűlő szárnyakkal, és felfútt*
Utólag egybehúzva. pofával*A sor alatt más tintával: p. 86.
Festet Rozsólisos szalmás-üvegére,
Egy Fama–volatot tévén tzímerére;*
Jav. ebből: czímerére
Egy Nimfa, ki Virgil’ paraszt idejébe
Maga hordta a’ hírt a’ világ’ fülébe,*
Jav. ebből: fűlébe
De most nála bérért szolgálnak mint Úrnál,
A’ Novella, Zeitung, Gazetta*
Jav. ebből: Gazette
és Journál.Egy Nimfa – de ki ne esmérné Miss Fámát
Újabb zendűlésbe hozott minden Dámát,
Mivel elhírlelé*
Utólag egybehúzva. a’ Bálban*Az l utólag beszúrva. egyszerre,(Hihető hogy Éris vette őtet erre)
Elhírlelé,*
Utólag egybehúzva. mondom, hogy hallván*Jav. ebből: halván
mindenekCarnevál’ itt-létét, rá felzendűltenek,*
Utólag egybehúzva.
Hogy nints ollyan ember, ki rá nem neheztel,
Mivel illyen kurta Fársánggal ereszt el,
A’ mellyben így felsűlt*
Utólag egybehúzva. mindennek a’ kényje,Kinek a’ szíve fáj, kinek az erszényje.
Ihon a’ Tislér Czéh hijába fárada,
Mivel a’ sok bőltső mind nyakán marada;
Alig van kenyere ’s fűtője szegénynek,
Pedig hetibért is fizet a’ legénynek.
Sok szegény Varrónék jó bizodalomra
Meg varrtak*
Jav. ebből: vartak
húsz-harmintz főkötőt potomra;Ötöt ha eladtak*
Utólag egybehúzva. hat-hét forintjával,*
hat-hét forintjával, Az üresen hagyott részre utólag, más tintával írták be.
’S még*
’S még Jav. ebből: Még
most is adósok a’ Tintuk’ árrával.*Jav. ebből: árával
Majd minden Kalmárok Bankrótokká lettek,*
A sor alatt más tintával: p. 87.
A’ kik sok jegyruhát*
Utólag egybehúzva. előre megvettek.*Utólag egybehúzva.
Igy jár a’ Szűts, Szabó, ’s minden Mesterember,
Kiket jó haszonnal bíztatott December.
Kivált a’ Czigányok, a’ szegény Czigányok
Fájlalják hogy itthonn vesztek a’ leányok,
Minthogy*
Utólag egybehúzva. rá nem szokván kaszára, kapára,Támaszkodnak tsupán a’ más’ lagzijára.
Hát az a’ sok lezsák eszemiszom*
Utólag egybehúzva. Pajtás,Kiknek tsak a’ tántz kell és a’ kantsó-hajtás,
Kik ha tivornyázó házat nem találnak,
Életnek sem*
Jav. ebből: se
tartják: ugyan mit tsinálnak?Hol él most sok szegény Nemes e’ nagy télben?
A’ ki bablevest is alig kaphat délben;
Mert sem Uram Ötsém nem tarthat most sok Bált,
Sem Aszszony*
Jav. ebből: Asszony
húgomhoz Leány kérő nem szállt,Pedig tsak olly helyen néha jól lakhatott,
’S a’ két lovatska is abrakot kaphatott.
Sőt még a’ Papság is haragszik reája,
Mivelhogy*
Utólag egybehúzva. az idén kevés a’ stólája. Ezt hírlelvén Fama, ’s több illyen formákat,
Ismét zűrzavarba hozta a’ Dámákat.
Dorottya gondolván, hogy majd mellé állnak
Ezek is, és feltett*
Utólag egybehúzva. tzéljában szolgálnak:Nyúgovó vitézit ismét felzendíté*
Utólag egybehúzva. *A sor alatt más tintával: p. 88.
S holnapra egy újabb tsatához készíté.
Orsolyát, Rebekát ’s a’ több Vezéreket
Feleszelte,*
Utólag egybehúzva. miként rendeljék népeket’S majd mikor az Ifjú Urak lefekszenek,
Vélek ’s Carnevállal mitévők légyenek. –
Mert már a’ hajnali kakas-szó is hallott,
Szőkűlt már a’ hideg setétség*
Jav. ebből: setéttség
’s pitymallott.Megfordúlt*
Utólag egybehúzva. a’ Göntzöl’ szekere’ tengelye,’S a’ késő álomnak eljött*
Utólag egybehúzva. az ideje,A’ lankadtt Gavallér rikátsolt a’ torkán,
Pislogott a’ Dáma mint a’ vén boszorkán.
De – midőn már éppen fekünni készűltek,
Egy új tűneményen mindnyájan elhűltek.
A’ mint a’ harmatos rózsákba őltözött
Hajnal már*
A sor fölött betoldva. feltetszett*Utólag egybehúzva. a’ tsillagok között;’s Erőt vévén a’ már szendergő éjtszakán*
ejtszakán em.
Bésütött*
Utólag egybehúzva. a’ Szála’ keletső*Az üresen hagyott részre más színű tintával utólag beírva. ablakán.A’ gyertyák’ nyomorúltt fénnye halványodott,
Tűkör, fal és edény öszverózsásodott.*
Az ö ő-ből jav.
A’ gyönyörű Foszfor*
Az üresen hagyott részre más színű tintával uólag beírva. ezüst világávalJátszott a’ bíborba borúltt*
Jav. ebből: borúlt
Ég’ aljával,’S a’ hó’ fejér egén elszórá azokat
A’ ragyogó kisded hajnaltsillagokat.*
Utólag egybehúzva.
Úgy tetszett, hogy mintha lassú zengzetek is*
A sor alatt más tintával: p. 89.
Jöttek volna onnan, – ’s valóba jöttek is:*
Pontosvesszőből jav.
Mert egy két pertz múlva mindjárt a’ Mennyei
Karoknak hallattak édes Concertjei,*
Utólag aláhúzva.
Mellyre az érzékeny szívek megolvadtak,*
Utólag egybehúzva.
Repestek a’ velők, vagy elandalodtak.*
Utólag egybehúzva az eredetileg kötőjellel írt szó.
Örűlt minden Lélek, ’s örömét mutatta,
Örűlt ’s örömének*
örömenek em. okát nem tudhatta.Már a’ főldi fénynél pompásabb világgal
Borúlt el a’ Szála, ’s díszlett méltósággal,
Már a’ fel-felébredtt*
Jav. ebből: fel-fel ébredt
szellők által hozottGángesi kellemes szagtól illatozott:
Midőn egy tűndöklő felhő béhempereg,
’S Gombolyagjain*
Gombo<lyag>lyagjain
űl a’ szerelem-seregMaga a’ nyájason mosolygó*
Jav. ebből: mosojgó
CitéreŰlvén diadalmi aranyszekerére,
A’ hajnali pompás felhőből kiderűl,*
Utólag egybehúzva az eredetileg kötőjellel írt szó.
’S előtte minden fény setétségbe*
Jav. ebből: setéttségbe
merűl.Téjszín tzombján játszik nyilazó kis fija,
Kinek szemén tűz van, száján ambrózia.
A’ felhőnek mint egy mennyei pázsitnak
Hajlásin friss rózsák és Játzintok nyitnak,
Mellyek Citerének egy mosolygására*
Jav. ebből: mosojgására
Teremnek a’ hattyuk lábának nyomára,
’S rajtok a’ tetszetes Grátziák tántzolnak,
Midőn ezer apró szerelmek lantolnak.*
A sor alatt más tintával: p. 90.
Édes ígézésnek, másnak nevezzem é
Azt a’ nem tudom mit, melly mind a’ két nemé,
Mikor ők*
A sor fölött betoldva. Citére’ eljöttét érezik?Sokan ezt hatodik érzésnek nevezik.
Elég, hogy mind az öt érzés részt vesz ebben,
Részt, és semmiben sem vesz érzékenyebben.
Ezt érzé minden szív most is, míg végtére
Igy szólt az életet lehellő Citére:
„Halandó szép Nimfák! élő Templomaim,
„Kikben szent temjénnel égnek oltáraim,
„Ti kiknek szemében*
Jav. ebből: szemébe
öröm és kedv játszik,„Ortzátokon saját képvonásom látszik,
„Ti kik letsaljátok*
Utólag egybehúzva. Mennyből a’ vígságot,*Jav. ebből: vigságot
„Hogy Paraditsommá tégye e’ világot,
„Halandó Nimfáim! lejöttem*
Jav. ebből: le jőttem
hozzátok,„Hogy végezésemnek törvénnyét halljátok.
„Az az Istenaszszony*
Utólag egybehúzva. Citére én vagyok,„A’ kinek áldoznak szegények és Nagyok;
„Ki előtt a’ Király kihág trónusából,
„Büszke felségéből ’s bíbor ruhájából;
„Kit jóltévőjének szóllongat szívében*
Jav. ebből: szívébe
„A’ hideg vérű Bőlts, Kedvesse’ ölében,*
Jav. ebből: ölébe
*
A következő két sor utólag fölcserélve, a sor előtt színessel: vers.
„Ki jó órát tészek néha a’ vénnek is,*A sor alatt más tintával: p. 91.
*
A sor előtt színessel: vers. „’S a’ mindennek szűkét látó szegénynek is;„Ki áldott békóban tartom a’ szíveket,
„’S kedves áldozatra szorítom ezeket.
„Még a’ Hijéna is, bár szeme szikrádzik,*
Jav. ebből: szikrázik
„Foga vérbe fered, nékem megjuhádzik.*
Utólag egybehúzva, jav. ebből: meg juházik
„Előttem a’ Lajhár friss játékot tészen,
„’S e’ leglomhább*
Utólag egybehúzva. állat, vídám ’s virgontz lészen.„Béboritom a’ nagy Balénát lángokba,
„’S párt keres a’ fagyos Grönlandi habokba.
„Béönthetem*
Utólag egybehúzva. tüzem’ egy férgetskébe is,„Bár kitsiny a’ szíve, ’s hideg a’ vére is.
„Sőt bogaratska nősz másik bogaratskán,
„Sok millió nemzik fiat egy fogatskán.
„Egy szóval nints állat, mellyben tűz nem érzik;
„Sőt ezt a’ nem-mozgó plánták*
Utólag aláhúzva. is mind érzik.„A’ pompás Pálmának, a’ silány Penésznek
„Fajtáji mind az én híremmel tenyésznek.
„Én hozom az ifjú rózsát bíbor színbe,
„És a’ liliomot tiszta Muselinbe;
„Hogy így lakadalmi öltözetbe szépen
„Fogadják el Zefir’ tsókját mátkaképen.
„Én általam élnek ’s magzanak mindenek,
„Nálam nélkűl minden dolgok kietlenek.
„Citére vagyok én; ti is mind esmértek;
„Bár szájjal titkoltok, de szívvel*
A második v a sor fölött betoldva. dítsértek. „Most pedig közzétek jöttem ollyan véggel,*
A sor alatt más tintával: p. 92.
„Hogy felváltsam*
Utólag egybehúzva. a’ múltt lármát békességgel,„Hogy kívántt örömöt hozzak le azoknak,
„Kik szomorúságot képzelnek magoknak;
„És hogy a’ sok bút, bajt, panaszt eltérítsem,
„’S köztetek hatalmam’ ’s nevem’ ditsőítsem.
„Mivel tehát főként azon aggódtatok,
„’S haddal Cárneválra azért támadtatok,
„Hogy kurta a’ Fársáng ebb’ az esztendőbe;
„Hoszszabbra szabatom azt is a’ jövőbe.
„Előre titeket assecurállak is,
„Hogy nagyobb divatja lesz a’ lagzinak is;
„Megvőlegényellik*
Utólag egybehúzva. árva nyoszolyátok,*Jav. ebből: nyoszojátok
„’s Éh leányságtokat dosztig tarthatjátok.
„És azok az Ifjak, kik most tsekély tűzzel
„Láttatnak tractálni akármelyik Szűzzel,
„Jövő idén, mintha nem is ők volnának,
„Úgy neki dühödnek ők is a’ Dámának.
„Mert fiamnak, kit most hintóm’ oldalánál
„Nyilat köszörűlni láttok a’ fáklyánál,*
Jav. ebből: fákjánál
„Fijamnak meghagyom,*
Utólag egybehúzva. hogy minekutánna„Letett már a’ nyílról mind Márs, mind Diánna
„’S Frater Schwartztól fogva ezek az Istenek
„Kézív helyett puskát, flintát szerzettenek:
*
A következő két sor utólag, más tintával került az üresen hagyott részre. „Hányja el nyilait, tegzét, számszeriját,„Tanúlja meg ő is az Artillériát.*
A sor alatt más tintával: p. 93.
„Rakja körűl övét apró mordályokkal*
Jav. ebből: mordájokkal
„’S lőjje az ifjaknak szíveit azokkal;
„Sőt a’ kiknek nagyon kemény a’ zúzzájok,
„Baka-mangaléttal lövöldözzön rájok;
„Vágott golyóbissal, Tirolisi Stuttzal
„Szálljon szembe holmi makatsabb Kuruttzal.
„Annyi lesz a’ sebhedtt minden palotában,
„Mint az Invalidus katonák’ házában.
„De még is ha látom, hogy a’ lövöldözött
„Szívek sem keresnek írt a’ Dámák között,
„Vagy pedig sebjeket titkon gyógyíttatják,
„És a’ leánykérést mind tsak elmúlatják:*
Utólag egybehúzva.
„Béhozom*
Utólag egybehúzva. szokásba (sok már tsinálja is,)„Hogy legényt megkérni*
Utólag egybehúzva. merjen a’ Dáma is.„És ha a’ legénység még is*
Utólag egybehúzva. durva lenne,„’S a’ kérő leányhoz hozzája nem menne:
„Lehozom az Égből Júnó’ virágjának
„Magvait, ’s kiosztom minden leánykának;
„Tudom hogy lábra kap! a’ Dáma-világban
„Jobban mint a’ Krumpli már Magyarországban
„Addig is, mivelhogy*
Utólag egybehúzva. a’ leányéletnek„Legnagyobb*
Utólag egybehúzva. únalmat a’ párták tétetnek:„Kimennek*
Utólag egybehúzva. szokásból lassanként azok is,„Sőt Lyányfővel járnak még az Aszszonyok is.
„Itt van egy fő Nimfám,*
Jav. ebből: Nimfa
ki a’ Nagy-világban*Jav. ebből: Nagy-világba, a sor alatt más tintával: p. 94.
„A’ mai Dámák kőztt lábra keltt hívságban,*
Jav. ebből: hívságba
„Mindenhatóságát olly nagyra terjeszti,
„Hogy a’ fél világnak könnyen eszét veszti.
„Ő az, ki a’ régi Nemzeti ruhákat
„Paraszttá, és kortsá tészi a’ Dámákat.
„Ő az, ki azokat rakja több formába,
„Mint a’ mi van Ovid’ Metamorfózzába.
„Úgy hogy a’ Dámákról meg tudnád magát is
„Tanúlni a’ Linné’ Históriáját is.
„Állj meg bár, ne tovább egy fertály-óránál,
„Bétsben a’ Szent István’ öreg Templománál:
„Látsz ott Buffán-Medvét, tüskés Sündisznókat,
„Mesterséges hangon tsivogó Rigókat,
„Vannak Nyaktekertsek, puffadtt Pellikánok,
„Barázdabillegők Sleppfarkú Fátzánok,
„Van ott ölni-tanúltt*
Jav. ebből: ölni-tanúlt
Basiliskus’ szeme,„’S kivált a’ lepkének mindenféle neme:
„Mind ezek a’ Módi Nimfa’ teremtvényi,
„’S a’ kipallérozott*
Utólag egybehúzva. hívság leleményi.„Ő a’ találója Auszugnak, Contónak,
„Ő oka számtalan Confiscatiónak.
„Ő teremt a’ főldön galánt szegényeket
*
A következő sor az üresen maradt részre került, más tintával. „Donna Olimpiát, Báró von Nichtseket.„Ő az, ki elkezdvén sokszor tsak egy kényen
„Henyélő Stutzeren – egy Borbélylegényen;*
A sor alatt más tintával: p. 95.
„Mindjárt sok Grófotskák modernjéhez állnak,
„Sőt a’ Deákok is abban koledálnak.
„Ő tette Párist is e’ szép bolondságon
„Királynévá hajdan szinte félvilágon.
„E’ nagy Nimfa által a’ Dáma felkapja,
„Hogy tsak patyolatja légyen, vagy kalapja,
„Hogy az Aszszonyok is Lyányfővel járjanak,
„’S még a’ falukon is erre rá szokjanak. –
„Légyetek hát jövő Fársángig békével,
„’S elégedjetek meg Vénus’ végzésével.”
*
A sor előtt színessel: „A Cap.”, új bekezdést jelöl. Ezt mondván, nyájason mosolyga feléjek,’S éltető örömöt lehelle beléjek.
A’ Grátziák pedig óldott övezettel
Reájok pillantván édes tekintettel,
A’ kellemességnek ’s élvény Ifjúságnak
Hajnalló felhőjén a’ hintóhoz hágnak,
’S annak zsámolyánál így szólla Thália,
Thália a’ köztök legdelibb Grátzia:
„Szépek!*
Szepek em. ajándékot*
ajándekot em. tőlünk is végyetek,„Hogy e’ jeles napról meg emlékezzetek.
„Termetetek deli, ortzátok kellemes,
„Szívetek érzékeny, és elmétek nemes,
„Szemetek tűz légyen, rózsa ajakotok,
„Hulló-hó kebletek, muskotály tsókotok;*
A sor alatt más tintával: p. 96.
„Vén, komor, formátlan ne légyen köztetek:
„Egy szóval mi hozzánk hasónlók légyetek.”
*
A sor előtt színessel: „A Cap.”, új bekezdést jelöl. E’ szókra a’ felhő őket béteríté,Tetszetes ifjakká tevé, ’s megszépíté.
Ezért olly gyönyörűk a’ Somogy’ Dámáji,
Mert ők a’ Grátziák’ igaz copiáji.
Dorottya leveté a’ vénség’ szőnyegét,
Mint a’ kígyó szokta téli lebernyegét.
Bételének*
Utólag egybehúzva. gyenge hússal agg rántzai,Kinövének*
Utólag egybehúzva. mind a’ harmintzkét fogai.Felderűltt ajakán friss rózsák nyílának,
Szemein idegen lángok lobbanának.
Ősz haja tűndöklő bársonnyá barnúla;
Szíve benn repesett, teste megújjúla.*
Utólag egybehúzva.
Egy szóval belőlle – jól láttam magam is –
Delibb Dáma válék, mint sem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki.
De már a’ lángok is éppen látszatának,
Mellyeket az égi lovak fuvallának;
Szikrádzott a’ Napnak rúdja a’ főld felett,
Tűzbe lángba borúlt az egész Napkelet.*
A sor alatt más tintával: p. 97.
Eltűnvén a’ halvány Hajnaltsillag*
Utólag egybehúzva. szinte:Népének Citére elkészűlőt inte.
Fel is kerekedvén hattyúhintajába,
Fénybe hagyott mindent, és ámbróziába. –
De Ámor a’ szép fény’ ’s illat’ közepéből
Kiválasztván egy pár nyilat a’ tegzéből,
Ráteszi keményen felhúzott ijjára –
’S ellövi Oporra ’s a’ szép Dorottyára.
Dorottya Oporral mindjárt kezet tsapott:
Levágatta tulkát, ’s hívatta a’ Papot.*
Az utolsó sor alatt: Vége.
|