Melly emberre születtekor
Egyszer, Melpomené! szép szemeket vetél;
Nem nyér Isztmusi próba köztt
Bajvívó nevet az; sem diadalmasan
Nem húzándja serény lova
Akhéus szekeren; ’s rá
*<sem>’s rá Az áth. szó fölé írva.
hadi tettiért,
Hogy sok büszke Királyt levert
És hérosi fején Délusi ág lebeg,
Nem néz a’ Capitolium.
Tíbur’ bő mezején tsergedező vizek,
’S a’ sűrű tsere’ fürtjei
Formálnak neki hírt Aeoli verseken.
Róma a’ városok’ Asszonya
Kellő lantosinak szép seregébe már
Béméltóztata engemet:
És nem marnak is úgy már az irígy fogak.
Oh szent Szűz! ki az én arany
Lantomnak gyönyörű zengzetit izgatod,
Óh a’ néma halakkal is
Hattyú hangzatokat kedvre közölhető!
Mind néked köszönöm hogy a’
Mellettem lemenők újja reám mutat
’S néz
*
néz<nek>
mint Római lantverőt;
*Az utolsó sor a lap alján nem látszik, ezért más tintával újra le van írva a lap oldalára.
Tőled van, ha mi van, köz betsem ’s életem.