? A |
1802 előtt B |
|---|---|
Melly emberre születtekor
Egyszer, Melpomené! szép szemeket vetél;
Nem nyér Isztmusi próba köztt
Bajvívó nevet az; sem diadalmasan
Nem húzándja serény lova
Akhéus szekeren; ’s rá hadi tettiért,
Hogy sok büszke Királyt levert
És hérosi fején Délusi ág lebeg,
Nem néz a’ Capitolium.
Tíbur’ bő mezején tsergedező vizek,
’S a’ sűrű tsere’ fürtjei
Formálnak neki hírt Aeoli verseken.
Róma a’ városok’ Asszonya
Kellő lantosinak szép seregébe már
Béméltóztata engemet:
És nem marnak is úgy már az irígy fogak.
Oh szent Szűz! ki az én arany
Lantomnak gyönyörű zengzetit izgatod,
Óh a’ néma halakkal is
Hattyú hangzatokat kedvre közölhető!
Mind néked köszönöm hogy a’
Mellettem lemenők újja reám mutat
’S néz mint Római lantverőt;
Tőled van, ha mi van, köz betsem ’s életem.
|
Melly emberre születtekor
Egyszer, Melpomene! szép szemeket vetél
Nem nyér Isztmusi próba köztt
Bajvivó nevet az: sem diadalmason
Nem húzándja serény lova
Achæus szekeren: ’s rá hadi tettiért
Hogy sok büszke királyt levert
És hérósi fején Délusi lomb lebeg
Nem néz a’ Kapitolium:
Tibur’ bőmezején tsergedező vizek
’S A’ sűrű tsere fürtjei
Formálnak neki hirt Aeoli verseken.
Róm’ a’ városok’ Asszonya
Kellő lantosinak szép seregébe már
Bé méltóztata engemet:
És nem marnak is úgy már az irígy fogak.
Oh, szent Szűz! ki arany nyelű
Lantom’ kellemetes zengzetit izgatod,
Oh a’ néma halakkal is
Hattyú hangzatokat kedvre közölhető!
Mind néked köszönöm hogy a’
Mellettem lemenők újja reám mutat
’S néz mint Római lantverőt:
Tőled van (ha mi van) közbetsem ’s életem!
|