Gyász Pecsétje Kedvesemnek!
Fejtsd ki végre, mit hozál?
Mit jelentesz bús fejemnek?
Élet é ez, vagy halál?
Óh Egek,
Rettegek!
Rettegek – tán rózsaszálát
Gyötri nagy szívbéli kín –
Tán keservét – tán halálát
Jegyzi ez halotti szín –
Tán ma már
Sírba vár.
Sírba vár! vagy mást szeretvén
Szíviből engem kivét,
’S engem így halálra vetvén,
Azt jelenti e’ pecsét.
Hellyes Ok.
Meghalok.
Meg – de míg a’ sírba szállok,
Nyílj meg, óh gyászos Levél!
Tán csak egy szót is találok,
Mellyre szívem még megél.
Tán halált
Nem kiált ...
Nem kiált!! Ah, megkövetlek
Szép Levél. Csalt a’ pecsét.
Már ez egy szó is: SZERETLEK!
Visszaadja a’ becsét.
Már ez, óh,
Égi szó!
Drága szó ez, szép Levelke!
Már ezért csókollak ám:
Mert te véled LILLA’ lelke
Új napot deríte rám.
Szép Levél!
Szívem él