Illatja Rozmarinnak,
Mézíze a’ Fügének,
És a’ Rukercz’ pirossa
Szájunknak és szemünknek,
’S orrunknak is mi kellő?
Hát még ha eggyesűlnek
E’ kedves érezések? –
Ímé az értt Cseresznye
Melly édes és piross is?
A’ Sárgadinnye’ szagja
Nárdus, ’s az íze nektár.
A’ Rózsa’ színe bíbor,
’S illatja fínom ámbra.
De Rozmarinnal eggyütt
A’ kis Rukercz, Fügétske,
Cseresznye, Sárgadinnye,
És Rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a’ szép
Szamócza’ bíborában. –
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
’S illatja a’ velőkre
Mint egy Nepente felhat.
Kedves Szamócza! téged
Én – én az Isteneknek
’S az Istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt csak beszéllni tudnál,
És csókot adni; mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A’ LILLA’ ajjakához.