1802 előtt A |
1802/1806 B |
1802-1803/1805 B |
|---|---|---|
Illatja Rozmarinnak
Méz íze a’ Fügének
A’ Százszorszép’ pirossa
Szájunknak és szemünknek
’S orrunknak is mi kedves!
De hát ha eggyesűlnek
E’ kedves érezések?
Imé azért Tseresznye
Melly édes és piross is.
A’ Sárgadinnye’ szagja
Nárdus ’s az íze Nektár.
A’ Rózsa színe bíbor
’s Illatja tiszta Ámbra.
De Rozmarinnal eggyütt
A’ Százszorszép ’s Fügétske
Tseresznye sárga Dinnye
És Rózsa öszveséggel
Van el vegyítve a’ szép
Szamótza’ bíborába.
Szép színe drágalátos
Mézíze szájat enyhít
’s Illatja a’ velőkre
Mint egy Nepenthe felhat.
Kedves Szamótza téged
Én én az Isteneknek
’S az Istenasszonyoknak
Tennélek asztalokra.
Sőt, tsak beszéllni tudnál
És tsókot adni; mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A’ Lilla’ ajjakához!
|
Illatja Rozmarinnak,
Mézíze a’ Fügének,
És a’ Rukercz’ pirossa,
Szájunknak, és szemünknek
’S orrunknak is mi kellő?
Hát még, ha eggyesűlnek
E’ kedves érezések? –
Ímé az értt Tseresznye
Melly édes és piross is,
A’ Sárgadinnye’ szagja
Nárdus, ’s az íze nektár:
A’ Rózsa’ színe bíbor,
’S illatja fínom ámbra.
De rozmarinnal eggyütt
A’ kis rukercz, fügétske,
Tseresznye, sárgadinnye,
És rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a’ szép
Szamócza’ bíborában.
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
’S illatja a’ velőkre
Mint egy Nepente felhat.
Kedves Szamócza! téged
Én – én az Isteneknek
’S az Istenaszszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt, tsak beszéllni tudnál,
És tsókot adni, mingyárt
Hasonlatos lehetnél
A’ LILLA’ ajjakához.
|
Illatja Rozmarinnak,
Mézíze a’ Fügének,
És a’ Rukercz’ pirossa
Szájunknak és szemünknek,
’S orrunknak is mi kellő?
Hát még ha eggyesűlnek
E’ kedves érezések? –
Ímé az értt Cseresznye
Melly édes és piross is?
A’ Sárgadinnye’ szagja
Nárdus, ’s az íze nektár.
A’ Rózsa’ színe bíbor,
’S illatja fínom ámbra.
De Rozmarinnal eggyütt
A’ kis Rukercz, Fügétske,
Cseresznye, Sárgadinnye,
És Rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a’ szép
Szamócza’ bíborában. –
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
’S illatja a’ velőkre
Mint egy Nepente felhat.
Kedves Szamócza! téged
Én – én az Isteneknek
’S az Istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt csak beszéllni tudnál,
És csókot adni; mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A’ LILLA’ ajjakához.
|