Be’ kedves Napjaim repdestek mellettem!
Be’ vídám életem volt régenten!
Mikor még a’ márvány szívet is megvettem
Egy szótskán, egy kurta komplimenten:
*
komplitenten Sh., em.
–
De most már kerűlnek, látom, az ollyak is,
Kik hajdan tiszteltek, ’s imádtak is.
Úgy vagyon! kit tegnap bálványolt a’ Dáma,
Szemeit gúnyolva hánnya rá ma.
Míg tsengett, míg pengett nálam a’ sok tallér,
Míg szemfényt veszthetett a’ szuferint;
Vóltam a’ Dámáknál kedves egy Gavallér,
Tiszteltek, imádtak módjok szerint: –
De most rám mindenik félszemmel hunyorgat,
Megvető nézéssel hátat forgat.
Úgy vagyon! – – – – – – – – –:
Láb alatt sem fér el ma, ha szegény.
Már ma a’ szíveket kirakják vásárra.
Legjobbat vehet a’ leg pénzesebb;
Komisz lessz, ’s rossz féle, ha óltsó az árra,
A’ módi ’s külfőldi legbetsessebb: –
Így arany szerelmet aranyon vehetel,
Réz lessz, ha tsak rézzel fizetgetel.
Úgy vagyon! most aranyidőben kell élnünk,
A’ mint peng, a’ szerént kell reméllnünk.