Pajtás, pajtás, kész az asztal!
Már ne gyermekeskedjetek,
Minden gondot kergessetek
Ördögbe pokolba:
Mert az ég akár derűl,
Akár felhőbe merűl,
Jó napunk lesz itt ma.
Ha én az asztalnál űlök,
A’ Mogollal nem tserélek,
Az adósságtól nem félek,
Annak gondja nem fúr:
Űljünk le víg elmével,
Vígadozzunk békével,
Aggjon Creditor Úr.
Hogy az a’ sok mord zsugori
Veszne mind anyja’ kínjába!
Jövendőre a’ ládába
Eb a’ ki pénzt gyűlyt bé.
’S én tartsak holnapra is?
Tudja é az apja is,
Még holnap élek é?
De ha azt hányják szemünkre
Hogy mindég tsak eszünk épen;
Igyunk is hát, mert így szépen
Megy a’ Concoctio:
Ott a’ pint az orrossal
Fejér borral ’s pirossal,
Ez az élet a’ jó!
Hajdan ha eggy szem lankasztott,
Ha eggy szép melyet öleltem,
Minden kedvem ebbe leltem:
Bolondság, ifjú szél!
Mennél jobb így múlatni,
A’ kantsókat forgatni,
Míg fel ázik a’ bél!
Ámor minket pityeregtet,
A’ bor nevetés közt megyen:
Ámor akárkié legyen,
Nékem a’ bor kell ám.
Előttem, bár nyalka is,
Úgy kap fel a’ Dáma is,
Ha kantsót köszön rám.