133. Ketskemét. Apr. 11dikén 1795. A’ Palatinus’ Nótájára.
Szerelmes Eggyezés.
Trochaicus. Aria.
I.
*Az első sor előtt + jel.
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah! Ki ijjesztett el ettől
Tégedet?
2.
Drága Kintsem! tsak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
Eltemet.
Akkoris, míg tsak lehellek,
Tégedet forrónn őlellek
Hívemet.
3.
Tsak Te is Hívedre nézzél
Kedvesenn,
*A K k-ból jav.
Tsókra új tsókot tetézzél
Szívesenn.
Így lehet hívségbe’ lennünk,
Karjainkonn megpihennünk
Tsendesen.
4.
Jer, tekíntsd meg e’ virágos
Kerteket,
Mellybe hínt a’ Hóld világos
Színeket:
Tsókjaink köztt eggybe fojjunk,
Új Szerelmünkről
*Az r b-ből jav.
danoljunk
Éneket!