Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

jobb kedvü compániában nem voltam mint a Ragályi uraknál, hol a természetnek két hasonlíthatatlan productumait találtam, t. i. ollyan tengeri szőllőt, millyet képzelni se tudtam volna, és a mellynek fürtje egy újnyi hosszú, szeme apró mogyorónyi nagyságu, termékenysége hitel felett való volt, a viceispán úr kertjében, és a bártfai savanyú víz, mellynél erősebbet s jobb ízűt egyet sem ittam életemben; legjobban hasonlít a rojcsihoz Styriában.^* – Patakon való dolgaimat otthon beszélem el, most csak azt említem, hogy prof. Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött,^* nála voltam ebéden. – Patakról Puky úrral által mentem Regmecre, s ebéden, és szembe voltam – – – kivel? – – – Kazincy Ferenc úrral. Ő az előtt két héttel szabadúlt ki több szenvedő társaival Munkácsról.^* Semmit sem változott; teste, elméje s kedve azon fris, azon ép, mint volt fogsága előtt, – egyedűl azt vettem észre benne, hogy beszédét nem teszi olly folytába; de ezt a töredezését ki csudálhatja hat és fél esztendőt tartott magánossága után? Szívesen látott, és más nap Patakra bejővén (hol elsőben Vay consiliáriusnak,^* azután más uraknak adott visitát, s az examenbe is a publicum előtt megjelent) két ízben engem is meglátogatott, Regmecen pedig minden leveleit, képeit és könyveit megmutatta, azzal az antique módra készült 30 fontos urnával, mellyben szeretője leveleinek hamvát tartja, és a mellyet a museumába való beléptekor az iró asztaláról felvévén azonnal megcsókolt.^* Elbeszélte rabságába történt dolgait rövidedenn; megsiratta D. Földit; tudta, és magamtól is kérdezte Szilágyi Gáborral esett dolgaimat; tudta a Nagy Gábor, Nagy Sámuel és Teleki urakét, s ezt vetette befejezésül utána: „kár hogy Debrecenben a genieket elnyomni gyönyörködnek”. Otthon többet, én pedig eljöttemkor a következendő verset nyomtam neki kezébe:^*

Hogy Orpheus,^* kit az halál fiának,

S az őrebtől felfaltnak gondolának,

Barlangjaikba jajgatának

Hebrus szelíd leányai,

S a bérci echók hangjai;

Véletlen a kies Haemus hegyére,^*

A poklok félelmes torkából,

Plutónak zordon országából

Mennybéli lantjával kiére:

Örűltek a folyamatok,

Örűlt minden part és sziget,

Örűlt hegy, völgy, mező, liget,

Örűltek a vad állatok;

Főként Eumolpus¹ a tanítvány

Bús húrjait fel igazítván,

Zengette őtet énekén –

És úgy örűlt: mint néked Én!

Tokajba kerestem Bessenyei [Sándor] kapitány urat,^* de már ottan nem lakik; sajnáltam hogy illy tisztelt emberrel össze nem jöhettem. Holnap tek. Szatmári Király kapitány úrhoz megyek Hangácsra. 26. julii Igaron leszek, és onnan Borbély urakhoz^* által rándulok. Erős uraméknak^* tett igéretemet a szomolnoki rezek felől nem teljesíthettem; mert sem Nagy Gábor úr, sem Puky úr fel nem mehetett a felföldre. Tisztelem hadnagy Fazekas Mihály és Nagy Gábor uramékat, Senior uramat, Székely, és Bajnóci,^* és Erős, Pap, Petes uramékat. Én vásárig^* haza nem megyek, hanem Igaron purizálok s nyomtattatok. Ha valami levelem van, a Puky István barátom levelével Kardszagon által el lehet küldeni.