HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Obernyik József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Derecske, 1804. június 11.

Isten áldja meg az Uratis!!!

Lelkem! száz nota exclamationis is kevés a’ compellatio utánn. Mikor éppen levelkéjét vettem, akor olvasám nyomtatásban, Halotti versek*
Halotti versek: a Rhédey Lajosnét búcsúztató költemény Csokonai tudta nélküli, kalózkiadásáról van szó. Ld a Halotti versek, Rhédey Lajosné temetése című részt.*
etc. etc. Csokonai. Nagy Varadon.
– Had mondjam ki most, a’ mit ki nem mernék szemébe mondani, eppen akor mondám ezt Édes Csokonaim. és ollyan gyenge voltam (de senki sem vólt más), hogy ezen helynél: Reményem béborúl és derűl kéttségem*
Reményem béborúl és derűl kéttségem: I. rész, 1. versszak, 8. sor.
elfelejtettem magamat, és a’ papirost megtsókoltam, ’s merem mondani, hogy a’ levelhez nem nyúltam volna, ha az irást kívűlről meg nem esmertem volna. Fel szakasztom – olvasom: Isten aldja meg az Urat – Soha ohajtóbb lélekkel nem mondtam mint akor, a’ mostani compellatiot. ”Isten aldjon meg, édes emberem; – és midőn a’ Levél veginn ezt látom „adjon I[ste]n. sok búzát etc. Minden szó, o! be nyomosnak látszot minden szó, – igazán mondom mindjárt egy nem vártt, de régenn kívántt nagy eső jött, – és ismét az olta hallom hogy, a’ Tengeri földek között, az enyimet és a’ körülötte levőket legjobban meg öntözte. A’ levél olvasása közt vólt gondolatimnak az illyen kimenetelekkel való egybe vetése, majd fanaticussá tettek, úgy hogy én hiszem hogy az Úr áldása vagyon én rajtam, a’ kinek én viszont azt kívánom, hogy az Isten áldja meg az Uratis. – Most érzem azt hogy hogy a’ mi nyelvünkben millyen rosszul esik nekem ez hogy, Úr én magamba soha sem így beszéllek azokkal a’ kiket én szeretek – és mikor írok azoknak, külömbenn sem tudom mind azt írni a’ mit magamba velek beszéllek, azomba az az Úr szó sokat le ront az én érzésem kifejezeseből. Én magamba így mondom, Isten áldjon édes jó emberem, Kedves barátom, edes jó barátom, ’s megént el mondom hogy isten áldjon meg, ’s osztán nem merem úgy írni. – De felelnem kellene már. Én a’ párnát nem tudtam, hogy hol vettem. Mikor mennek Debreczembe kérdezve sem tudom meg. A hálóba pedig nem akor akad, mikor valaki Debreczembe megy – E’ tsak vallás tétel. Hanem bizonyosan gondosabb lehetek én. – Isten áldja meg az Urat, kívánja

Deretskénn
11a Jun. 1804
igaz barátja
Obernyik mk.

[Címzés:]

Az Úrnak
Csokonai Mihály Uramnak.
Debreczenbenn

NB. T. Kazinczi Ferentz Úr itt van, mint Conscriptor.*
Conscriptor: (lat.) összeíró. „Bihar vármegye 1804-ben engemet és Baranyi József urat, mint asszesszorait, kiküldött az 1802-ik diétán parancsolt popularis conscriptio megtételére Debrecen körül” – emlékezett vissza később a népesség összeírásában kapott feladatára Kazinczy (KazÉlet. 345. l.; vö. Pályám emlékezete, KazMűv. I. 411. l.). A munkát Bagoson kezdték május elsején, Derecskén június 7-től 15-ig voltak (KazÉlet. 345–347. l.).
meg a’ hétenn itt lesz.