Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ közelebbi Hónapokban tartott betegeskedésem, vagy is inkább a’ meggyógyúláshoz való mindennapi reménységem tartóztatott ekkoráig, hogy az ide zártt Ódával és a’ Magyar Kleistommal nem udvarolhattam Nagyságodnak. Most sints ugyan kedvezőbb egésségem: de már kötelességemet tovább halasztani véteknek tartottam. E’ két utólsót méltóztassa Nagyságod úgy is venni, mint mentő okot arra, hogy Nagyságodnak más kezével íratni merészlettem; a’ melly batorsagomnak még az a’ harmadik fundamentoma is van, hogy a’ Nagyságod’ nemes érzésihez az én bizodalmam határt nem esmér.

Tudom el nem kerűlhette a’ Nagyságod’ széles esmeretségét ama deák Óda, mellyet Camerarius Rédey Lajos Ő Nagyságára Somsich Lázár Úr, Hazánknak ama’ szerentsés Deák Poétája, szerzett, és Pozsonyban a’ Diéta’ alkalmatosságával ki is adott. A’ titulált Camerarius Úr, ama’ sajnállásunkra érdemes Hírmondónak^* edgyik tagját, Márton Jósef Urat a’ tőle készített Lexicon’ kiadására egynéhány száz forinttal megajándékozván, Hírmondó mellett lévő Barátim a’ nevezett ódából egy exemplárt hozzám leküldöttek, mellé tévén azt a’ kéréseket, hogy azt magyarra forditsam le, mert nékik szándékjok mind deákúl, mind magyarúl az Újsaglevelekben kiadni. Én azt a’ fáradságot szerentsémnek tartottam; hanem ugyan akkor meghatároztam magamat, hogy a’ Rédey Úr’ hazafiúságának Origináljáról Anyai nyelvünkön egy originalis Ódát készítek. És ímé ez az a’ versezet, mellyel Nagyságodnak van szerentsém tisztelkedni.

Én ugyan, ezt is régen felküldöttem a’ Hírmondóba; de ott’ ki nem jöhetett a’ Censurán való kesedelmezés miatt. Minthogy tehát publicitásra nem kerűlhetett: megelégedettnek tartom magamat, ha Nagyságod szokott kegyességével méltóztatik fogadni; melly szerentsémért alázatos Főhajtással esedezvén, Magamat a’ Nagyságod’ tapasztaltt grátziájába ajánlom, ’s a’ legméllyebb tisztelettel maradok

Nagyságodnak

Debretzen. Aprilis’ 27d.

1803.