Nagyságodnak kegyes parantsolatjára alázatosan kűldöm a’ Magyar Georgicont; de nem egészen, hanem tsak az
*az<t>
2
dik Könyvet, mivel most már valahára szerezhettem
Heyne Editióját, mellynél jobbat sem
Virgiliusra, sem más Classicus
Auctorra soha senki nem tsinált, és abból mind az egész fordítást jobbítgatom, mind ahol szűkség a’ Jegyzéseket ki-szedhetem, egy szóval a’ Georgicont arra a’ lábra állíthatom, a’ mellyre
T. Kováts Jósef Uram, kivel
N:Kőrösön tanátsot tartottam, a’ maga
Aeneissét; a’ minthogy mindenben úgy akarom is intézni a’ Nyomtatást, hogy az Ő Aeneisséhez, melly 3 Kötetből áll, az én Georgiconom 4diknek
passirozhasson. Illy tzéllal jöttem fel
Pestről is ide
R:Komáromba, hogy mivel amazt itt nyomtatják, én is a’ magamét itt nyomtassam, még pedig saját
Inspectióm alatt; meg is alkudtam már
Weinmüllernével, és
árkusát szép betűkkel ’s a’ legnagyobb
8o formában 12
f. vállalta fel, lesz pedig a’ Munka a’ Jegyzésekkel 15
árkus, és így a’ kőltség tészen 180
f. – Méltóságos Gróf! tudom mennyit és melly nemes készséggel áldozik fel Nagyságod minden lépten-nyomon a’ nemzet’ oltárán, tudom hogy ezt a’ Magyar Georgicont is szokott Nagylelkűsége szerént ingyen kinyomtattatni méltóztatnék; de az Ajánlóleveleket pénz-zsarolásra fordítani, ’s olly nagy Áldozattételért a’ pirúlni tudó
Múzsákat könyörögtetni vakmerőségnek tartván, tsak annyit
instálok Nagyságodtól, hogy a’ Nyomtatás árrát, míg az az
Exemplárokból kikerűl, valamellyik Dominium által a’
Typographusnak letétetni parantsolni méltóztassék.
Én a’ Munkát már
Debretzeni és
Pataki Collegiumainkban publicáltattam, és amabban ugyan 217, emebben pedig 108
Subscribens találkozott, melly
Summa 325re menvén, tsalhatatlan reménységet ád a’ felől, hogy annyi
Exemplár egyszerre elkél, a’ mennyiből a’ nyomtatásbeli Kőltség kikerűl. A’ lejendő
Dedicatiót is kívántam Nagyságodnak előre alázatosan bémutatni: rövid az, és a’ Nagyságod’ nemes szemérmetességéhez van, a’ mennyiben a’ dolognak természeti úgy-léte engedé, alkalmaztatva. Ez a’ 2dik Könyv pedig, minthogy sem nem a’ legalábbvaló, sem nem a’ legszebbik a’ 4 Könyv közzűl, legalkalmatosabbnak ítéltetett tőlem arra, hogy az egész Fordításnak
mustrája légyen. – Többire magamat a’ Nagyságod’ kifogyhatatlan Kegyességébe ajánlván, mélly tisztelettel maradok
Jan. 10d. Napj. 1802.
a’ Fordító.
Cs. V. M. mk.