HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sárközy István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagybajom, 1801. szeptember 24.
Megjelenése: Először Mészöly Gedeon közölte (Mészöly, 1958, 22–24. l.), majd a CsEml. (90–92. l.); ez utóbbi februári dátummal, a jegyzetek között utalva a keltezés téves voltára. Jelen közlésünk alapja: CsLev. 148–150. l.

Szövegkritika: A megszólítás fölött idegen kézírással: „<Sas Sándor> két levele.” Az áthúzás és fölötte a helyes név („Sárközy”) más kéztől származik, mint az előző.

Keletkezése: Válasz Csokonai Pestről írott levelére, amely azonban nem maradt fenn. A költő Debrecenbe való hazatérte után hamarosan ismét felkerekedett, Pesten próbált megélhetést szerezni, s művei kiadását előmozdítani (ld. következő három levelünket: Nagy Gábornak,* Kőrösi Jánosnak* és Puky Istvánnak*). Ekkor kereshette meg Sárközy Istvánt is, részben felújítandó barátságukat, részben somogyi tartózkodása alatt született művei kéziratait kérve vissza. E levélváltás az utolsó ismert forrás Csokonai és Sárközy kapcsolatából, ennek körülményeiről sem tudunk azonban többet, mint amennyi a jelen levélből kiderül.

Kapcsolattörténet: Sárközy Istvánnak (1759-1845) – Gál László emlékezése szerint – Pálóczi Horváth Ádám mutatta be Csokonait: „Csököl egy mérföldnyire lévén Nagy Bajomhoz, Horváth Ádámot ment meglátogatni”, aki „bémutatta Csokonait Sárközy Istvánnál, a’ki azt mint Kazintzi Ferentznek szenvedelmes barátja – egész örömmel fogadta, és mint egy Második Kazintzyt úgy tekintette” (CsEml. 426. l.). Erre Somogyba érkezése után nem sokkal sor is kerülhetett, mert Csokonainak a Széchényi Ferenc főispáni beiktatására (1798. július 4.) írott üdvözlő költeménye, A’ Haza’ Templomának Örömnapja már Sárközy költségén jelent meg, mint azt maga írja utóbb Kazinczynak (KazLev. III. 459. l.). Sárközy, aki az egyházmegye gondnoka és főszolgabíró volt, maga is írt és fordított verseket (vö. Laczkó, 1980b, 141–176. l.), Kazinczynak valóban lelkes tisztelője volt (ez kiviláglik Csokonainak írott 1801-es leveléből* is, amelyben Kazinczy kiszabadulásán örvendezik). Leveleztek, Csokonai halála után pedig Sárközy ír Kazinczynak a költőről (vö. KazLev. III. 459. l.). Csokonaival való kapcsolatát a szellemi megértés, baráti jóindulat, támogatás jellemzi. A költő bizonyára gyakran használta gazdag, felvilágosult művekben bővelkedő könyvtárát (egy kikövetkeztetett könyvtárlistát közöl: Mózsa, 1958, 36–49. l.; vö. Laczkó, 1985, 58–65. l.), hiszen – mint Gál László mondja emlékezéseiben (CsEml. 432. l.) – gyakran megfordult Nagybajomban (vö. Mikóczi-Solymosi, 1979, 214–223. l.). Sárközyvel és annak nagyobb családjával való kapcsolatát bizonyítják egyébként köszöntőversei, valamint Sárközynek Csokonaihoz írott két levele 1799 júliusából* és augusztusából.* Csokonai Csurgóról való hazatérte utáni kapcsolatukból csak Sárközy már említett 1801. szeptember 24-i levele* ismeretes, valamint Csokonai halála után, a költő anyjához írott levele maradt fenn (vö. CsEml. 237–238. l.). A Sárközy családról ld. Sárközy, 1906, 68–72. l.