HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak és Görög Demeternek
Debrecen, 1801 március eleje és Görög Demeternek 1801 február vége
Megjelenése: Először a Harsányi-Gulyás, 1922 adta ki, 1796-os keltezéssel (II. 629–633. l.), majd már 1801-re dátumozva a CsMM, 1973 (II. 863–866. l.) és a Szauder, 1970 (II. 421–423. l.); CsLev. 117–120. l.

Szövegkritika: A költő e levélfogalmazványt az első sor után a lap jobb felére írta, szabadon hagyva a másik lapfélt, követve a hivatalos levél egyik elterjedt formáját vagy/és esetleg már a későbbi javításokra is gondolva. A Nagy Gábornak szóló kísérősorokat az első lap jobb felső sarkába írta, s folyamatos vonallal aláhúzta. A lap tetején Nagy Gábor megjegyzése olvasható: „Csokonay levele hozzám Nagy Gáborhoz.” A második lap hátulján A’ Magánossághoz című vers autográf tisztázata olvasható.

Keletkezése: Keltezetlen. A Görög Demeterhez szóló fogalmazvány készült el korábban, mégpedig február folyamán, mert a 24. sorban „ezen folyó Február. Hónapnak” 9-dik és 12-dik napján hozzá írott levelekről tesz említést.* Közelebbről a hónap végére tehetjük megírását, mert nem azonnal válaszolt a kapott levelekben megfogalmazott ajánlatra,* s Nagy Gábornak is csak március elején adta oda baráti bírálatra. Ezt pedig onnan tudjuk, hogy Nagy Gábornak február 28-án írott levelében,* amelyben azonban még nem tesz említést e levélfogalmazványról, pénzt kért, amelyet Fráter István segítségéből szándékozott visszaadni Nagy Gábornak, egy héten belül; a jelen levélben erre utal „a’ pénzért T. N. Fráter István Úrhoz Asszonyvásárra általmehetnék* kitétel, ami a megírás március legeleji időpontját valószínűsíti.
További probléma, hogy a fogalmazványon található javítások Nagy Gábor javaslatára, utóbb történtek-e, vagy Csokonai már eleve e két változat közötti választásban is számított barátja segítségére. Az sem világos, hogy a ránk maradt kézirat hányszor fordult meg közöttük; ugyanis e fogalmazványt Nagy Gábor őrizte meg, s Csokonainak hozzá írott június 26-i levelében is azt olvashatjuk, mikor a levéllel kapcsolatos bizonyos szóbeszédekről érdeklődik, hogy „mondd el, mi volt a’ válaszom, sőt akár hozd el in Copia a’ melly nálad van.* Mindössze annyi bizonyos, hogy elküldte levelét Görög Demeternek, de sem a fenti kérdésekre nincs pontos válaszunk, sem arra, hogy végül milyen szöveget postázott. Csak sejthetjük, hogy a bővebb változatot, legalábbis a Márton Józsefnek szóló, május 19-i levelében olvasható summázata inkább ehhez áll közelebb: „resolváltam is magamat, és irtam eránta Görög Úrnak, a’ mellybe az előadott Conditiókra nézve azt feleltem, hogy én a’ Deák, Olasz, Frántzia és Német Nyelveket értem, a’ Geographia és Historico-politica Tudományok egyedűl való foglalatosságim, Hazámat mind a’ Könyvekből mind sőt respective 6 esztendeig való Utazásimból alkalmasint kívántam megesmérni: tsak azt kérém vala ki Görög Úrtól, hogy mind Kötelességim mind fizetésem felől praecisebb tudósítson, hogy bizonnyal tudjam mitsoda teherre, ’s mitsoda commoditásra hagyom magamat megelégedett Sanssoucimból a’ Bétsi lármás fényre kiléptetni.*

Kapcsolattörténet: Nagy Gábor (1770-1861) ügyvéd, élete nagyobb részét Debrecenben töltötte, táblabíró lett, majd 1829-ben felköltözött Pestre. Kazinczy jogi ügyeit is ő intézte, a bizalmasa volt (ld. részletesen Kardos, 1940b, 55–60. l.). Csokonai legbensőbb barátainak egyike. Együtt tanultak a Kollégiumban, Nagy Gábor tagja volt a Csokonai pöreiben ítélkező sedesnek. Még a dunántúli vándorlások idejéről is maradt fenn adatunk találkozásukról, maga Nagy Gábor írja, hogy ő vitte kocsin Csokonait 1797 októberében Csákvárról Bicskére (ld. CsEml. 387. l.). Az utolsó években, mikor a költő is többnyire Debrecenben tartózkodott, ismét élénkebb volt a kapcsolatuk. Fennmaradt levelezésük, mely Csokonai 16, Nagy Gáborhoz szóló leveléből áll, nagyobb részben ebből az időből való (ismerteti őket Kardos A., i. m. 60-63. l.). Ezek a levelek többnyire írásos üzenetek holmi apró tárgyakban, amelyek miatt nem akarta személyesen felkeresni barátját, aki a Posta-ház udvarának végében lakott (a mai Piac, Szent Anna és Batthyány utcák által határolt területen). Nagy Gábor egyetlen fennmaradt írásos üzenete Kazinczy egy levelén* található, egyébként pedig Kazinczy is gyakran üzent Csokonainak Nagy Gábor útján. A költő nem őrizte meg a kapott levélkéket, nem úgy, mint barátja, aki gondosan feljegyezte rájuk még a kézhezvétel és a válasz időpontját is. Tényleg nem volt szükségük komolyabb írásos érintkezésre, hiszen személyesen mindent megbeszélhettek, így kapcsolatuk részleteiről ezekből nem sokat tudunk meg. Barátságuk mélységére vallanak azonban azok a levelek, melyeket távollétében írt a költő: ezek legszemélyesebb vallomásai közé tartoznak.

Kapcsolattörténet: Görög Demeter (1760-1833) a bécsi magyar művelődés jeles alakja. A debreceni kollégiumban, majd Nagyváradon és Bécsben tanul, 1789-től a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lapot szerkeszti Kerekes Sámuellel, amit majd 1792-től Magyar Hírmondó néven folytatnak. Csokonainak itt jelenik meg a Broughton Religiói Lexikonára című verse 1793-ban, majd tudósítása kiadni szándékozott műveiről, 1794-ben, s a Diétai Magyar Múzsa utáni terveiről, 1796-ban. Valamiféle kapcsolatuk tehát bizonyosan volt, mint ahogy az 1800-as évek elején is kapcsolatban álltak Márton József közvetítésével. Görög életrajzát Márton József írta meg (Bécs 1834), Csokonaival való kapcsolatára nézve ld. Molnár, 1974, 6–17. l. (benne a vonatkozó levelek többnyire teljes szövege).

A Magyar Hírmondóról

Az 1801. február végén, március elején írt levél* keletkezésének hátterében az áll, hogy a bécsi Magyar Hírmondó (1792–1803) szerkesztéséhez Görög Demeter addigi szerkesztőtársának, Kerekes Sámuelnek a halála után (1800. augusztus 27.) új társat keresett. Segédkezett a lap szerkesztésében Sándorffi József, akit Csokonai is ismert már korábbról, majd 1801 elejétől Görög Demeter Márton Józsefet vette maga mellé, s együtt kerestek még egy további személyt. Ennek nyomát őrzi a következő felhívó levél, amely Benedek Mihály debreceni református lelkészhez szólt, s amelyet lényegében változatlan szöveggel nyilván több helyre is elküldtek az országban; legalábbis erre enged következtetni, hogy Csokonai a jelen levélben szinte tételesen e felhívás szövegéhez igazodik, márpedig ő, mint írja, Sárospatakról, Kövy és Rozgonyi professzoroktól kapta ezt meg:
„Nagyérdemű Tiszteletes Úr!
Oda a M[agyar] Hirmondó egyik érdemes irója, az elfelejthetetlen Kerekesünk. Ezen, a két magyar haza javára célozó institutumunknak egy más Kerekesre volna szüksége, aki jó moralis kharakterrel birna; a tudományokban, kivált az újabb statisztikában jártas lenne; tiszta magyarságának s kellemetes előadásának próbáit nyomtatásban vagy kézírásban is előmutatná; a francia Journálokat hacsak meglehetően is, a németeket pedig jól értené; aki fris egészségben, eleven világra termett, kultus s nőtelen lenne, s végre akit a közjónak előmozdítására intézett igyekezetünk lelkesitene: az institutum egy ilyen derék társnak esztendei fizetésül 600, 700, 800 frt. szabott ki. Ha tartós szorgalmatossága által az előfizetők számát neveli, az esztendei fizetése is nagyobbra nevekedik, s azon kívül mindenkor az a tiszta gyönyörüség táplálja, hogy szives fáradozásai által kettős hasznot hajt édes hazájának ugymint irása által és az azzal szerzett jövedelmeknek érdempénzekre való fordítása, vagy a haza javára célozó munkáknak világ eleibe való bocsátása által. Azon derék társnak szabad szállása lészen s az institutum inasa ingyen tartozik szolgálatot tenni becses személye körül. Bátorkodunk a Nagyérdemü Urat, hazafiui igyekezetünkhöz mutatott szives hajlandóságaira alázatosan emlékeztetni s ezuttal is arra kérni, hogy egy ilyen derék társat szerezne az institutumunk számára, akiről is ne terheltessék azután az institutum Igazgatóját tudósitani következő titulus alatt: A Mr. Mr. de Görög Gouverneur du Prince Paul d’Eszterházy, a Vienne. – Mi, a mig élünk leszünk
Nagyérdemü Urnak
Bécsben, Jan. 20. 1801.
kész háládatos szolgái
a M[agyar] Hirmondó Irói.”
(Közölte Révész, 1877, 237-238. l., ld. CsEml. 561. l.)
A levélben emlegetett „institutum”-ra vonatkozik Csokonai kérdése: „Az a’ Társaság, a’ melly a’ tudosító Levélben említtetik, kikből áll és mi a’ Tzélja?* (Akkoriban gyakran nevezték a lapot szerkesztő kisebb csoportot társaságnak.) Csokonai csak Görög Demeter nevét ismerte, nem tudott arról, hogy már Márton József is részt vesz a Magyar Hírmondó szerkesztésében; ezért érdeklődött pár sorral később „egy Bétsben most felállott Nyelvművelő Társaság”-ról, „amellyhez Márton Jósef Úr is felment volna”.* A két társaság tehát egy volt, de ezt Csokonai még májusban sem tudta, mert 19-i, Mártonnak írott levelében ismételten érdeklődik „a’ Bétsi Magyar Institutum* felől, amelynek tagjául tudja a címzettet, s ettől – úgy tűnik – függetlenül kéri meg Mártont arra, hogy érdeklődjön utána, miért nem kapott még választ Görög Demeterhez küldött jelentkezésére. Sőt, valami szóbeszéd is járta az ügyben, mert június 26-i levelében* arra kérte Nagy Gábort, hogy járjon utána, „ki beszéllte azt a’ Bétsi Dátumot, – az én Görög Úrhoz való goromba válaszom felől való Dátumot”. Válasz Bécsből majd csak július 9-i keltezéssel* érkezik: Csokonai jelentkezésének elfogadásáról vagy elutasításáról nem esik benne szó, de a hallgatás maga a válasz, valamint az, hogy további támogatását kérik munkájuk folytatásához. A levelet azonban Debrecenbe küldik, így a költő nem kapja kézhez, mert ekkoriban Puky Istvánékkal tölti napjait; még július 19-i, anyjának címzett, de igazából Nagy Gáborhoz szóló levelében is azt írja, hogy „prof Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött”.* Szeptember 26-án azonban már bizonyosan tudja a választ, mert ezt írja Puky Istvánnak: „A Hírmondók ismét hívnak; vettem leveleket itt Pesten per Debrecen: azalatt pedig Debrecenben 1-ső Julius olta ingyen járatják újságjokat, és így még Pataki examen előtt elkezdték. Ma irok nekik is.* A „per Debrecen” kifejezés és az ingyen küldött újságról szóló beszámoló alapján arra gondolhatunk, hogy a Hírmondók július 9-i, Debrecenbe utasított levele* juthatott el hozzá Pesten, a nyár végén. „A Hírmondók ismét hívnak” utalás hátteréről nem tudunk semmit, lehet, hogy tényleg felvetődött Csokonai bevonása a szerkesztésbe, a költőt azonban ekkor egy önálló pesti magyar lap indításának az ötlete foglakoztatta, amely olcsóbb lenne, mint a bécsi (ld. az 1801. szeptember 26-i levélben*). Hogy mit válaszolt a Hírmondó szerkesztőinek, nem tudjuk, nem maradt nyoma, annyit mondahatunk bizonyosan, hogy egyik tervéből sem lett semmi. A próbálkozás utóéletéhez tartozik még, hogy Márton József, 1802. március 2-i levelében* azt írja Csokonainak, hogy „már kaptunk Redactort a’ M. Hírmondónak”. Ez a redaktor egyébként Császár József, Csokonai hajdani kollégiumi diáktársa volt. Netán még ekkor is függőben lett volna valamilyen módon az egy évvel korábban kezdődött ügy?