HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Szikszó, 1793 ősze

Trocheus lábakon.

Jer, KAZINCZYM, jer, öleld meg e’ sorokba hívedet,
A’ ki illyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET.
Honnan? – azt kérded – talám a’ Debretzen’ vidékiről?
Oh nem! Az Hernádi vőlgynek borba fördött széliről.
Hol van a’ Magyar Hazának vetve boldog Édene,
Mellybe múlat, mellybe ébreszt víg Örömnek Istene.
Mint vetődtem e’ meg áldott Főldre? azt ha kérdezed:
Erre vitt tsupán tsak, Édes Emberem, saját kezed.
Olly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai;
Hogy követni Debretzenből kéntelen Csokonay.
Oh de, óh minő keserve lett az ő Múzsáinak,
A’ midőn nyomát se lelték ez helyen KAZINCZYnak;
Fel tevék azért magokba, hogy ha fel nem leltenek,
Menjenek Nagy Sámuelhez, tőle hogy hírt végyenek.
A’ Nap a’ magos tetők köztt hintaját már fel tolá,
A’ pirosló estve utját bársonyával rajzolá.
Kezde a’ setétes Éj is vonni gyászos szőnyeget,
A’ szemektől el takarta a’ mezőt ’s a’ kék Eget.
Mit tsináljak? merre tudjak menni Miskóltzon ’s hova?
Estve van – mind esméretlen – így futék ide ’s tova.
Nintsenek sehol Barátim – így hijába fáradék!
Bús sohajtással tehát ez Helynek is bútsút adék.
Estve későn a’ Hegyek köztt útamat vitték magok
A’ setét felhőkbe láttzó tíz tizenkét tsillagok.
Eggy Magyar-kortsmába botlék Onga mellett, ’s bé menek,
Hat Leányi egy Banyának a’ kotzikba űltenek.
Nagy sokára, hogy ki fútta már magát az agg Mad[…]
Gazra fektetett; de pénzem néki mind ezért ad[…]
Másnap a’ nedves homálynak gyásza hogy fénnyel derültt,
Rósa színnel az hegy órmon már a’ Hajnal fel kerültt.
A’ le tördeltt tengerik köztt épen úgy menék elé;
Mintha Kármelt*
Kármel: hegy Palesztinában, Illés próféta istenítéletének színhelye (Kir. 18. 21–40.)
látni mentem vólna a’ Szent Főld felé.
Végre Szikszó Városába’ mint szarándok bé juték,
’s Kalastromunk*
Klastrom: (rég.) kolostor, Csokonai a debreceni kollégiumot értette rajta.
házába ottan Gvárdiánunkhoz*
Gvárdián: (lat.) rendfőnök, a költő a kollégium szikszói házának gondnokára utal.
futék.
Ott be szállván, eggybe kérdem: Regmetz esne mennyire?
Míg ki szívol két pipával, el mehetsz; nints messzire.
Eggy ökör Tsizmadja mondtta, el menék ökör szován,
’s Fel tevém hogy el masérzok szent Apostolok’ lován.
Meg tudám mások szovából, hogy ha hét mérfőldre nem;
Hatra még is vólna Regmetz. – Puff reményem ’s mindenem! –
Vártam itt: Miskoltzra írtam három ízbe, eggy fiú
Vitte arra el Levélkém’, ’s hát reményem mind hiú!
Itten eggy hónapja telt el, míg szerentsémet lesém;
Messze Regmetz – senki sem vólt – rajta ekkép’ túl esém.
Békegérhartz, Tempefőim, vélem itten vóltanak,
Kikhez apró verseimmel mások is járúltanak.
Itt Goráni,*
Goráni: Guiseppe Gorani. E néven írta Martinovics Ignác 1792-ben I. Ferenchez szóló röpiratát, amelyről itt szó van (a röpiratot közli Benda, 1952, I. 814–834. l.; ld. még Szilágyi, 1973, 833–847. l.).
itt az É-s vers:*
É-s vers: Varjas János (1721–1786) debreceni professzor csupa e hangból álló verséről van szó (Megtért embernek énekje), melyet Kazinczy 1808-ban ki is adott a Magyar Régiségek és Ritkaságokban.
bár mehetnék most velek
Hív KAZINCZYMhoz! Kit óh jaj! már tsak ekkép tisztelek.

 
Békegérhartz velem vóltt: írtam itten hevertembe annak elejébe tejendő tractamentetskét,*
Tractamentetske: ez az írás nem maradt fenn, annyit tudunk róla, amennyit Csokonai itt leír.
mellynek tzímje: Vitéz az Elysiumi Törvényszék előtt a’ Békegérhartz eránt. Bírák: Minós, Menippus, Mátyás Király, Erasmus, Voltaire. Vádolók: Domine Spectabilis,*
Domine Spectabilis (’Tiszteletreméltó Uram’), korabeli megszólítást használ névként, egy alacsony, latinos jellegű nemesi műveltség jellemzéseként.
– Pater Süsdhanemhiszy,*
Pater: (lat.) atya; szintén beszélő név.
és Csajkos,*
Csajkos: csámpás (debreceni tájszó). A bolond szinonimájaként használta a költő a D[ebreceni] Magyar Psyche színmű-paródiájában (A szeretet győzedelme a tanúltakon) is.
hajdan Libror. Revisor, most Udvari bolond, a’ mi mind eggy. Az alperes Cs. Vitéz M. ~ az az Én magam; Prokátorom Blumauer.*
Travesztált eposzai mintául szolgáltak Csokonai első próbálkozásaihoz a komikus eposz terén.
etc. etc. etc.
Tempefői. Ez eggy Comoedia formába öntött Satyricum Román a’ tudományok barátságtalanjai eránt. Tzimje: A’ méla Tempefői, az az, Az is bolond, a’ ki Poétává lessz Magyar Országban, Nemzeti Nemes Játék 5. Felv. irta Cs. Vitéz M. eggy kis Poéta.
Játtzó Személyek. Báró Serteperti, Koppóházy, Tökkolopi, Gavallérok. – Tempefői Poéta. etc. etc. etc.
Nálam vólttak még Catullusból,*
Csokonai korai latin-fordításai közül (melyeket itt is emleget) mindössze egyetlen maradt fenn, Catullusból (A’ Vatsora. Fabullhoz).
Tibullusból*
Hogy Csokonai mit fordított tőle, nem tudjuk.
és Propertiusból*
Hogy Csokonai mit fordított tőle, nem tudjuk.
a’ Deákhoz hasonló versekben tett forditásaim. ’s más apro Verseim is, mellyek közzűl azokat, a’ mellyek Dr. Főldi kemény rostáját is meg lábolták, most el küldöm Goráni Levelével és a’ Varjas Énekével és eggynéhány magam tsinálta nótákkal eggyütt.
Itt vólt a’ Pervigilium Veneris*
Pervigilium Veneris: II. sz. után keletkezett költemény, a szerelemről és a tavaszról szól (Vénusz-virrasztás).
mind hasonló Trocheus Versekbe a’ Deák Originálhoz.
Tanúlok Olaszt,*
Olasz nyelvtudására nézve ld. CsSzéppr. 233–235. l.
a’ melly a’ Poésisnek tulajdona.
Szikszay Uram,*
Szikszay Uram: Kardos Albert Szikszai Józseffel azonosítja, aki – mint mondja – 1785–1795 között a kollégium diákja, ebben az időben „gazdája”, vagyis oeconomusa, ami magas diáktisztség volt (vö. Kardos, 1940a, 199–200. l.). Ebben az időben valóban tanult egy Szikszai József a kollégiumban, a későbbi szénior, aki azonban nem azonos Szikszai György debreceni lelkész József nevű fiával, mert az már 1789-ben elhagyta a kollégiumot (ld. erről részletesen az 1795. november-december első felében írt levél jegyzeteinél*). Nem bizonyos azonban, hogy ezt a Szikszai Józsefet kell itt értenünk, ugyanis Szikszai György kisebb fia, Benjámin (1772–1828) ebben az időben volt a kollégium diákja, magas diáktisztségeket viselt, s adatunk van arra, hogy neki bizonyosan volt „kunyhó”-ja. A kollégium északi részén több kunyhó (tuguriola) állott, amely a tehetősebb tógátusoknak bizosított napközben nyugodtabb tanulási lehetőséget (vö. Barcza, 1988, 368. l.). Egy 1798-as tűzkár-jegyzőkönyv alapján bizonyítható, hogy Szikszai Benjámin bérelt egy kunyhót (ld. Múzeumi Kurir 18. sz., Debrecen 1975., 24–27. l.). Szikszai 1788-ban subscribált, 1794-ben és 1796-ban praeceptor, 1798-ban a köztanítók praesese, közben volt könyvtáros is, 1799-ben hagyta el a kollégiumot, kabai lelkész lett (vö. Szabó, 1927, 278–280. l.). Elképzelhető tehát, hogy Csokonai majdani préceptortársa a kérdéses időben (1793-ban) is rendelkezett kunyhóval, s hogy ekkoriban is viselt diáktisztséget (oeconomus), noha Nagy Sándor azt írja (Nagy, 1933, 31–32. l.), hogy az oeconomus 1792-től kezdve nem a diákok közül került ki (a levél szövege azonban egyértelműen egy kunyhóval bíró, tehát diák „gazdára” utal).
a’ kinek Kunyhójába vólt szerentsém ebédelni az Urral, itt vólt Szikszón mint Collegium Gazdája, és tiszteli az Urat, az otthonn maradott Teleky Sámuel és Nagy Gábor Uraimékkal eggyütt.
Óh mikor lehet énnékem őrvendeni az Úrnak személyes tisztelésén, nem betegenn, mint akkor voltam, hanem olly bodor egésségben a’ millyet most az Egeknek köszönök.
Cs. Vitéz. M.
mk.

Olly sietve, hogy sem a’ körűl nyírésre sem a betsületesen való irásra sem a’ le petsételésre nem engedtek időt a’ hátam megett hámjokba kapálodzó sárkány lovak. Látta az Úr a’ Debretzeni talyigásokat. –