HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Szikszó, 1793 ősze

Trocheus lábakon.

Jer, KAZINCZYM, jer, öleld meg e’ sorokba hívedet,
A’ ki illyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET.
Honnan? – azt kérded – talám a’ Debretzen’ vidékiről?
Oh nem! Az Hernádi vőlgynek borba fördött széliről.
Hol van a’ Magyar Hazának vetve boldog Édene,
Mellybe múlat, mellybe ébreszt víg Örömnek Istene.
Mint vetődtem e’ meg áldott Főldre? azt ha kérdezed:
Erre vitt tsupán tsak, Édes Emberem, saját kezed.
Olly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai;
Hogy követni Debretzenből kéntelen Csokonay.
Oh de, óh*
<Egek>
minő*
<nagy>
keserve lett az ő Múzsáinak,
A’ midőn nyomát se lelték ez helyen KAZINCZYnak;
Fel tevék azért magokba, hogy ha fel nem leltenek,
Menjenek Nagy Sámuelhez, tőle hogy hírt végyenek.
A’ Nap a’ magos tetők köztt hintaját már fel tolá,
A’ pirosló estve utját bársonyával rajzolá.
Kezde a’ setétes Éj is vonni gyászos szőnyeget,
A’ szemektől el takarta a’ mezőt ’s a’ kék Eget.
Mit tsináljak? merre tudjak menni Miskóltzon ’s hova?
Estve van – mind esméretlen – így futék ide ’s tova.
Nintsenek sehol Barátim – így hijába fáradék!
Bús sohajtással tehát ez Helynek is bútsút adék.
Estve későn a’ Hegyek*
Hegyek<et>
köztt útamat vitték magok
A’ setét felhőkbe láttzó tíz tizenkét tsillagok.
Eggy Magyar-kortsmába botlék*
A szó eleje jav. ebből: me
Onga mellett, ’s bé menek,
Hat Leányi egy*
Az e a-ból jav.
Banyának a’ kotzikba űltenek.
Nagy sokára, hogy ki fútta már magát az agg Mad[…]*
A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Gazra fektetett; de pénzem néki mind ezért ad[…]*
A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Másnap a’ nedves homálynak gyásza hogy fénnyel derültt,
Rósa színnel az*
Jav. ebből: a’
hegy órmon már a’ Hajnal fel kerültt.
A’ le tördeltt tengerik köztt épen úgy menék elé;
Mintha Kármelt látni*
A sor fölött betoldva.
mentem vólna a’ Szent Főld felé.
Végre Szikszó Városába’ mint szarándok bé juték,*
Jav. ebből: futék
’s Kalastromunk házába ottan Gvárdiánunkhoz futék.
Ott be szállván, eggybe kérdem: Regmetz esne mennyire?
Míg ki szívol két pipával, el mehetsz; nints messzire.
Eggy ökör Tsizmadja mondtta, el menék ökör szován,
’s Fel tevém hogy el masérzok szent Apostolok’ lován.
Meg tudám mások szovából, hogy ha hét mérfőldre nem;
Hatra még is vólna Regmetz. – Puff reményem ’s mindenem! –
Vártam itt: Miskoltzra írtam három ízbe, eggy fiú
Vitte arra el Levélkém’,*
Az L más betűnek indult.
’s hát reményem mind hiú!
Itten eggy hónapja telt el, míg szerentsémet lesém;
Messze Regmetz – senki sem vólt – rajta ekkép’ túl esém.
Békegérhartz, Tempefőim, vélem itten vóltanak,
Kikhez apró verseimmel mások is járúltanak.
Itt Goráni, itt az É-s vers: bár mehetnék most velek
Hív KAZINCZYMhoz!*
Vesszőből jav.
Kit óh jaj! már tsak ekkép tisztelek.

 
Békegérhartz velem vóltt: írtam itten hevertembe annak elejébe tejendő tractamentetskét, mellynek tzímje: Vitéz az Elysiumi Törvényszék előtt a’ Békegérhartz eránt. Bírák: Minós, Menippus, Mátyás Király, Erasmus, Voltaire. Vádolók: Domine Spectabilis, – Pater Süsdhanemhiszy, és Csajkos, hajdan Libror.*
A rövidítés feloldva: Librorum.
Revisor
, most Udvari bolond, a’ mi mind eggy. Az alperes Cs. Vitéz M. ~ az az Én magam; Prokátorom Blumauer. etc. etc. etc.
Tempefői. Ez eggy Comoedia formába öntött Satyricum Román a’ tudományok barátságtalanjai eránt. Tzimje: A’ méla Tempefői, az az, Az is bolond, a’ ki Poétává*
Poétáva em.
lessz Magyar Országban, Nemzeti Nemes Játék 5. Felv. irta Cs. Vitéz M. eggy kis Poéta.
Játtzó Személyek. Báró Serteperti, Koppóházy, Tökkolopi, Gavallérok. – Tempefői Poéta. etc. etc. etc.
Nálam vólttak még Catullusból, Tibullusból és Propertiusból a’ Deákhoz*
a Deákhoz A sor fölött betoldva.
hasonló versekben tett forditásaim. ’s más apro Verseim is, mellyek közzűl azokat, a’ mellyek Dr. Főldi kemény rostáját is meg lábolták, most el küldöm Goráni Levelével és a’ Varjas Énekével és eggynéhány magam tsinálta nótákkal*
és eggynéhány magam tsinálta nótákkal Sor fölötti betoldás.
eggyütt.
Itt vólt a’ Pervigilium Veneris mind hasonló Trocheus Versekbe a’ Deák Originálhoz.
Tanúlok Olaszt, a’ melly a’ Poésisnek tulajdona.
Szikszay Uram, a’ kinek Kunyhójába vólt szerentsém ebédelni az Urral, itt vólt Szikszón*
Szikszón <.>
mint Collegium Gazdája, és tiszteli az Urat, az otthonn maradott Teleky Sámuel és Nagy Gábor Uraimékkal eggyütt.
Óh mikor lehet énnékem őrvendeni az Úrnak személyes tisztelésén, nem betegenn, mint akkor voltam, hanem olly bodor egésségben a’ millyet most az Egeknek köszönök.
Cs. Vitéz. M.*
A sajátkezű aláírás fölé idegen kéz bejegyezte: Csokonay.
mk.

Olly sietve, hogy sem a’ körűl nyírésre sem a betsületesen való irásra sem a’ le petsételésre nem engedtek időt a’ hátam megett hámjokba kapálodzó sárkány lovak. Látta az Úr a’ Debretzeni talyigásokat. –