Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Magam arra a’ környékre nem mehetvén, küldöm képembe ezt a’ néma, de szivemet talám még értelmesebben tolmátsoló követemet; hogy ezt az UR jó kedvvel fogja venni, azok a’ magamra pazérlott szives jelenségek nem hagynak kételkedni. Sokkal jobban meg győzőttem én az ÚRnak erántam való szives hajlandóságáról, mint sem azt vagy kétségbe hozhatnám, vagy a’ földet leg inkább terhelő háládatlansággal el felejthetném. Ennek meg bizonyitására tellyes igyekezettel törekedem. – Talám ezen Levelem első Hirmondója lessz annak a’ Tekintetes Urnál, a’ mibe sok józan izlésű és gondolkodású emberek velem eggyütt meg ütköztenek: most jött ki ugyan is egy Könyv¹ illyen fellyűl irással – Dissertatio Critica de Henriade Volteri, eiusdemq.^* versióne Szilagyana, scripta a quodam morum bonorum, religionis, et castae Juventutis studioso. Pestini. 1793. 8.^* A’ Könyv két árkus, nem annyira Critice mint Satyrice, és Vallásunkra Ördögi gyűlölséggel berzenkedő Papisticus Fanatismussal, ’s vak-buzgósággal van irva. Vagatur extra oleas,^* és mikor Voltér és Szilágÿ ellen akar vagdalkozni, a’ levegő eget szabdallya. A’ mi kevés illeti a’ dolgot, az is nem eggy egyenes szivű Censornak, hanem a’ praeiudiciumoktól meg vakittatott gyáva Léleknek pennájából folyt. Azt meri mondani, hogy annál a’ remeknél, mellyet a’ Nagy Fridrikkel^* az egész világ betsült,sokkal szebbek a’ Benitzki Rythmusai^* és a’ Peleskei Notárius versei. De Majoránna a’ Henriás, a’ mellyre e’ van irva: Abstine sus, non tibi spiro! ^* A’ végén van eggy (a’ mint ő nevezi) Apodosis, ebben ki kél mindnyájunk ellen, ’s egyszersmind a’ Könyvek régi Censuráját sürgeti, ebben a’ többekközött azt is mondja: Ennek a’ fertelmes Munkának már két forditója vólt Pétzeli és Szilágÿ, ’s óh fájdalom! mind a’ kettő Protestanticus Praedicans,^* még pedig az utobbi Superintendens, a’ ki Lelkek pásztora lévén, illyen Lélek vesztő munkának forditásában fáradozott. Ha amazt Voltér ki adásakor meg vágták vólna ezt is el lehetett vólna a’ Könyv ki adásától rettenteni. Utollyára azzal fejezi bé motskos Apodosissát, hogy bár minden Protestans a’ Voltér Henrikjének utobbi tselekedetét (érti annak a’ sola salvificára^* való idvességes meg térését) követnék, etc. etc. – Még a’ munkát tsak a’ máséból olvastam, hanem venni fogok, és minden bizonnyal fogom Urnapi Váradi Vásárkor^* az Urral közleni; addig is pedig magamat kegyes Grátiájába ajánlván maradok

a’ Tekintetes URnak