HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
HELMECZI MIHALYHOZ.*
Eredetileg a dátum szerepelt csak a szöveg előtt, utóbb e mellé került a cím, elütő írással. A sorok 5 soronként meg vannak számozva.
1811. xbr.
Fiam, ki kedves anyja’ karjain*
anyja’ <csókjain> karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája’ tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket
Ki lantod’ énekére felfülel,
’S nevét mosolygva hallja zengeni,
Szeressd tovább is. – Boldog jósolat! (omen.)*
A sor végére írva, ugyanazzal az írással, mint a cím.
Nem lett az Isteninknek ellenekre
Kit Papjok <édes dallal idvezel.> édes énekkel köszönt.*
Az áth. rész alá írva.

Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást
Hírt és nevet nem kértem én neki;
Nem azt a’ jobbat is mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok
Fogadják védelmekbe, hogy szemeit
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép szeretni,
Ez volt kérésem*
kérésem<,>
’s ez marad. Ha meg
Hallgattatott a’ kérés,*
a’ kérés<em>, Az a’ sor fölötti betoldás.
Marc-Emíl
Lángolva sír majd <Kisnek és Virágnak
Tropeumaik körűl, lángolva sír majd> Daykám’ ’s Berzsenyim’*
Az áth. másfél sor alá, a lap aljára betoldva.
<Tropeumaik körűl, kik lángolva sír majd
Desőffynek Nagy Pálnak és Majláthnak
Szent csillogások mellett, kik borostyánt
Még gyenge korban fűztek homlokaikra,
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan.
Oh teljesedjen édes álmom! Őtet oh hogy őtet
Tüzelje Hazánk örűlve hallja
Eggy jobb kor
Ez a’ való fény>*
A másfél sor javítása után újrakezdődik a rész, de számos áthúzás történik hamarosan, s ezt követően az egész rész ferde vonalakkal áthúzásra kerül, s az elválasztóvonal alatt újrakezdődik letisztázása, de a végén ott is sok javítás történik még.
––––––––––––––––––––––––
Tropéumaik körűl, lángolva <sír> majd
Desőffynek Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majlathnak <szent csillo> fényeikre, kik borostyánt
Még <gyenge> barna fürtök közzé fűztenek.
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan!
Oh teljesedjék álmom! Te pedig
<Barátom, gerjesszd benne a’ szép tuzet>
Mellyében gerjesszd a’ szép lángot, és
<Gerjessze azt peldád*
Előbb szórendi cserével a ’példád’ a sor elejére utaltatott, majd az egész sor áthúzásra került.
inkább mint dalod.>
<Daloddal eggyütt példád hagyja>
<Példád is gerjessze azt daloddal eggyütt.>
Gerjessze példád <énekeddel> eggyütt énekeddel.*
A sor végére írva a kihúzott szó helyett, vagyis szórendi csere történt.