1811 Aa |
1811 Aa |
1811 Aa |
1811 Ab |
1811 Ac |
1823/1824 Ba |
?1823–1824 Bb |
|---|---|---|---|---|---|---|
1811. xbr.
Fiam, ki kedves anyja’ karjain*
anyja’ <csókjain> karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája’ tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket
Ki lantod’ énekére felfülel,
’S nevét mosolygva hallja zengeni,
Szeressd tovább is. – Boldog jósolat! (omen.)*
A sor végére írva, ugyanazzal az írással, mint a cím.
Nem lett az Isteninknek ellenekre
Kit Papjok <édes dallal idvezel.> édes énekkel köszönt.*
Az áth. rész alá írva.
Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást
Hírt és nevet nem kértem én neki;
Nem azt a’ jobbat is mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok
Fogadják védelmekbe, hogy szemeit
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép szeretni,
Ez volt kérésem*
kérésem<,> ’s ez marad. Ha megHallgattatott a’ kérés,*
a’ kérés<em>, Az a’ sor fölötti betoldás. Marc-EmílLángolva sír majd <Kisnek és Virágnak
Tropeumaik körűl, lángolva sír majd> Daykám’ ’s Berzsenyim’*
Az áth. másfél sor alá, a lap aljára betoldva.
<Tropeumaik körűl, kik lángolva sír majd
Desőffynek Nagy Pálnak és Majláthnak
Szent csillogások mellett, kik borostyánt
Még gyenge korban fűztek homlokaikra,
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan.
Oh teljesedjen édes álmom! Őtet oh hogy őtet
Tüzelje Hazánk örűlve hallja
Eggy jobb kor
Ez a’ való fény>*
A másfél sor javítása után újrakezdődik a rész, de számos áthúzás történik hamarosan, s ezt követően az egész rész ferde vonalakkal áthúzásra kerül, s az elválasztóvonal alatt újrakezdődik letisztázása, de a végén ott is sok javítás történik még.
––––––––––––––––––––––––
Tropéumaik körűl, lángolva <sír> majd
Desőffynek Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majlathnak <szent csillo> fényeikre, kik borostyánt
Még <gyenge> barna fürtök közzé fűztenek.
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan!
Oh teljesedjék álmom! Te pedig
<Barátom, gerjesszd benne a’ szép tuzet>
Mellyében gerjesszd a’ szép lángot, és
<Gerjessze azt peldád*
Előbb szórendi cserével a ’példád’ a sor elejére utaltatott, majd az egész sor áthúzásra került. inkább mint dalod.><Daloddal eggyütt példád hagyja>
<Példád is gerjessze azt daloddal eggyütt.>
Gerjessze példád <énekeddel> eggyütt énekeddel.*
A sor végére írva a kihúzott szó helyett, vagyis szórendi csere történt.
| Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája’ tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket,
Ki lantod’ énekére felfülel
’S nevét mosolygva hallja*
hallja Ráírással javítva ebből: hagyja zengeni,Szeressd tovább is! – Boldog jósolat! (omen)
Nem lett az Isteninknek ellenekre,
Kit Papjok édes dallal idvezel.
Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást
’S hírt és nevet nem kértem én neki;
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok
Fogadják védelmekbe, hogy szemeit
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép szeretni,
Ez volt kérésem ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatott a’ kérés, Marc-Emíl
Lángolva sír majd Daykám’ ’s Berzsenyim’
Tropéumaik körűl, lángolva sír majd
Dezsőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majláthnak fényeikre, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek.
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan.
Oh teljesedjék álmom! – Te pedig
Mellyében gerjesszd a’ szép lángot, és
Példád is gerjessze azt eggyütt daloddal.
| (Odáját csak most vevém, ’s a’ válasz mingyárt ment.) Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája’ tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket
Ki lantod’ énekére felfülel
’S nevét mosolygva hallja zengeni,
Szeressd tovább is. Boldog jósolat! (jósolat, omen)
Nem lett az Isteninknek ellenekre 1
a’ Homérban olly dallal sokszor előfordúló Θεων αεκητι. Kit Papjok édes idvezel.
Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást
’S hírt és nevet nem kértem én neki –
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok
Fogadják védelmekbe, hogy szemeit
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép szeretni,
Ez volt kérésem ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatott a’ kérés, Marc-Emíl
Lángolva sír majd Daykám’ ’s Berzsenyim’
Tropéumaik körűl, lángolva sír majd
Desewffynek, Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majláthnak fényeikre, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek.
Oh, teljesedjék álmom! – Te pedig
Mellyében gerjesszd e’ szép lángot, és
Példád is gerjessze azt eggyütt daloddal!
| Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket,
Ki lantod’ énekére felfülel
’S nevét örűlve hagyja zengeni,
Szeressd tovább is. – Boldog jósolat! (Jósolatnak neveztem az omen-t, a’ Jósoló szótól.)
Nem lett az Isteneknek ellenekre 1
v. 8. a’ Homérban olly sokszor előforduló Θεῶν αεκητι.
Kit Papjok édes dallal idvezel.
Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást,
Hírt és nevet nem kértem én neki;
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve nyújtatik, a’ tömjén lángja az imádott
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.bálvány arczulatját
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok rubens-sé teszi, a’ deák szót
Vegyék szent oltamokba, hogy szemétazon értelemben
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák vévén, mellybe Horatius
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép, szeretni – Od. L. I.
Ez volt kérésem ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatik kérésem, Marc-Emíl
Lángolva sír majd Daykám ’s Berzsenyim’
Tropéumaik körűl, lángolva sír majd
Desőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majláthnak fények mellett, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek.
Óh teljesedjék álmom! – Te pedig
Gerjesszd mellyében e’ szép lángot, és
Gerjessze példád eggyütt énekeddel.
| Fiam, ki kedves anyja karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája’ tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arczal azt, ’s a’ gyermeket
Ki lantod énekére felfülel
’S nevét örűlve hallja zengeni,
Szeressd tovább is. – Boldog jósolat! (Omen)
Nem lett az Isteninknek ellenekre
Kit Papjok édes énekkel köszönt.
Midőn az áldás első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást,
Hírt és nevet nem kértem én neki.
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír a’ név csak gőz, és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Szégyen ’s pirúlás festik arczulatját.
Hogy őtet Amor és a’ Cháriszok
Vegyék szent oltalmokba, hogy szemét
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép, szeretni.
Ez volt kérésem ’s ez marad. Ha meg
Hallgattatott a’ kérés Marc-Emíl
Lángolva sír majd Daykám ’s Berzsenyim
Tropéumaik körül, lángolva majd
Desőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek,
Majláthnak fényeikre, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek,
’S nem fogja könnyeit sírni hasztalan.
Oh teljesedjék álmom! Te pedig
Gerjesszd mellyében e’ szép lángot, és
Gerjessze példád együtt énekeddel.
| Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
A’ hála’ tolmácsává engem teve.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket
Szeressd tovább is. Boldog jósolat!
Nem lőn az Isteninknek ellenökre,
Kit papjok édes énekkel köszönt.
Midőn az áldás’ első csókjait
Hármazva nyomtam homlokára, fényt,
Hírt és nevet nem kértem én neki,
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz, és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyújtatik,
Szégyen ’s pirúlat festik arczulatját.
Hogy őtet Érosz és a’ Cháriszok
Vegyék szent oltalmokba, hogy szemét
Ezek nyissák-meg látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép, szeretni,
Kérésem ez volt, ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatott a’ kérés, úgy Emílem
Lángolva sír Daykámnak, Berzsenyimnek
Tropéumaik körül, lángolva majd
Dezsőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek,
Mailáthnak fényeikre, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek:
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan.
Oh, teljesedjék álmom; Te pedig
Melyében gerjesszd e’ szép lángot, és
Gerjessze példád eggyütt énekeddel!
| Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalom’ szózatját adja még,
A’ hála’ tolmácsává engem teve.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket,
Ki lantod’ énekére felfülel,
Szeresd*
Szeres<s>d tovább is. Boldog jósolat!Nem lőn az Isteninknek ellenökre,
Kit papjok édes énekkel köszönt.
Midőn az áldás’ első csókjait
Hármazva nyomtam homlokára, fényt,
Hírt és nevet nem értem én neki;
Nem még a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz, és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve gyujtatik,
Pirúlat ’s szégyen festik arczulatját.
Hogy őtet Érosz és a’ Cháriszok
Vegyék szent ótalmokba,*
ó<l>talmokba A lap szélén magyarázat: ótalm non olt, venit enim ab óvom, non ab oltom. hogy szemétEzek nyissák fel látni, ezek tanítsák
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép, szeretni,
Kérésem ez volt ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatott a’ kérés,*
a’ kérés,<em> Az a’ és a vessző utólagos betoldások. úgy EmílemLángolva sír Daykámnak, Berzsenyimnek
Tropéumaik körül; lángolva majd
Dezsőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek,
Mailáthnak fényeikre, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek;
’S nem fogja sírni könnyeit hasztalan’.
Oh teljesedjék álmom! Te*
<’S> Te pedigMelyében gerjesszd e’ szép lángot, és
Gerjessze példád eggyütt énekeddel.
|