Fiam, ki kedves anyja’ karjain
Csak fájdalomnak hangjait adja még,
Hálája tolmácsává atyját tevé.
Vedd nyájas arcczal azt, ’s a’ gyermeket,
Ki lantod’ énekére felfülel
’S nevét örűlve hagyja zengeni,
Szeressd tovább is. – Boldog jósolat! (Jósolatnak neveztem az omen-t, a’ Jósoló szótól.)
Nem lett az Isteneknek ellenekre
1v. 8. a’ Homérban olly sokszor előforduló Θεῶν αεκητι.
Kit Papjok édes dallal idvezel.
Midőn az áldás’ első csókjait
Felnyomtam homlokára, csillogást,
Hírt és nevet nem kértem én neki;
Nem azt a’ jobbat is, mellyet dal ád.
A’ hír, a’ név csak gőz; és a’ kinek
A’ tömjén vesztegetve nyújtatik, a’ tömjén lángja az imádott
Pirúlás ’s szégyen festik arczulatját.bálvány arczulatját
Hogy őtet Ámor és a’ Cháriszok rubens-sé teszi, a’ deák szót
Vegyék szent oltamokba, hogy szemétazon értelemben
Ezek nyissák-fel látni, ezek tanítsák vévén, mellybe Horatius
Irtózni a’ rútat, ’s a’ mi szép, szeretni – Od. L. I.
Ez volt kérésem ’s ez marad. Ha meg-
Hallgattatik kérésem, Marc-Emíl
Lángolva sír majd Daykám ’s Berzsenyim’
Tropéumaik körűl, lángolva sír majd
Desőffynek, Nagy Pálnak, Prényinek
’S Majláthnak fények mellett, kik borostyánt
Még barna fürtök közzé fűztenek.
Óh teljesedjék álmom! – Te pedig
Gerjesszd mellyében e’ szép lángot, és
Gerjessze példád eggyütt énekeddel.