Kékellő violák’ illatozási közt
Szűle eggy gyenge leány engemet ott, hol a’
Szirt’ forrása magasról
Tajtékozva szökell alá.
S lágy keblébe fogott, s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a’ miket itt látsz,
Zengd majd lantom’ idegjein.
Így szólván
*szól<l>ván Utólag kihúzva.
elhagyott. Hirtelen eggy galamb
Lebbent nyögve felém, s elfedeze a’ liget’
Ifjú lombjai közzé,
S mézzel tömte meg
*tömte<->meg Utólag kihúzva.
ajkamat.
Nőttem, s a’ mit az ér’ szélein, ott, hol az
Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad zajgásiban hallanom
*Mellette német nyelvű szedési utasítás: kein Punct am Ende. (’ne legyen pont a végén’).
Engedtek kegyesen szent jelenéseim,
Már már zengi dalom: honjomat eggykor, és
Lelkes nagy fijait; most
Még csak gyönge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
S ott, a’ csintalan! önkényt
Hull keblembe, de fut megint.