1787/1823 A |
1787/1823 A |
1788 A |
1819 Ba |
1821/1822 Bb |
1823 Bc |
1830–1831 Bd |
1830–1831 Bd |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bimbós rózsabokor
Kékellő violák’ illatozási köztt
Szűlt férjetlen anyám engemet eggy patak’
Mennyei tiszta szerelmet-
Ébresztő csevegésinél.
Nyögdécselve veré a’ leveles tetőn*
veré <szíve’ panasszait> a’ leveles tetőn Másolási hiba egyidejű javítása.
Eggy bús fűlemile szíve’ panasszait
’S dalja’ bánatos hangját
Nyögdécselve követte szám. – – –
| Kékellő violák’
Bimbós rozsabokor’ illatozási köztt
Szűlt férjetlen anyám engemet eggy patak’
Mennyei tiszta szerelmet
Ebresztő csevegésinél.
Nyögdécselve veré a’ leveles tetőn
Eggy bús fűlemile szíve’ keserveit
’S dalja*
Az utolsó betű felett a rövid szótag jelölése: ∪ bánatos hangját Nyögdécselve követte szám. …
| 𝔎𝔢𝔥𝔨𝔢𝔩𝔩ö𝔥 𝔚𝔦𝔬𝔩𝔞𝔥𝔨 𝔦𝔩𝔩𝔞𝔱𝔬𝔰𝔞𝔥𝔰𝔠𝔥𝔦 𝔨ö𝔰𝔱
𝔖𝔷ü𝔥𝔩𝔱*
𝔖𝔷ü𝔥𝔩𝔱 <…> 𝔣𝔢𝔥𝔯𝔧𝔢𝔱𝔩𝔢𝔫 𝔄𝔫𝔧𝔞𝔥𝔪 𝔢𝔫𝔤𝔢𝔪𝔢𝔱: 𝔢𝔤𝔧 𝔓𝔞𝔱𝔞𝔨𝔐𝔢𝔫𝔧𝔢𝔧 𝔱𝔦𝔰𝔷𝔱𝔞 𝔖𝔷𝔢𝔯𝔢𝔩𝔪𝔢𝔱
𝔈𝔥𝔟𝔯𝔢𝔰𝔷𝔱ö 𝔱𝔰𝔠𝔥𝔢𝔴𝔢𝔤𝔢𝔰𝔠𝔥𝔦𝔫𝔢𝔥𝔩.
| Kékellő violák’ illatozásiban
Szűle eggy gyenge leány engemet, ott hol a’
Szirt’ forrása magasról a’ gyenge leány a’ Músa.
Tajtékozva szökell alá.
’S lágy keblébe fogott, ’s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, ’s Te, mond’,
Serdűlj, ’s a’ miket itt látsz,
Zengd majd lantom’ idegjein.
Igy szolván elhagya. Hirtelen eggy galamb
Lebbent nyögve felém, ’s elfedeze a’ tavasz’
Ifjú*
<Legszebb> Ifjú lombjai közzé, ’S mézzel tömte-meg ajkamat.
Nőttem, ’s a’ mit az ér’ szélein, ott hol az,
Aggott tölgyek alatt, görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad zajgásiban hallanom
Engedtek kegyesen szent Jelenéseim
Már már zengi dalom; honnomat eggykor, és
Lelkes nagy fiait: most
Még csak gyenge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
’S ott, a’ Csintalan! önkénytt
Hull keblembe, de fut megint.*
Az utolsó sor a lap alján helyhiány miatt folytatólagosan következik.
| Kékellő violák’ illatozási köztt
Szűle eggy gyenge leány engemet ott, hol a’
Szirt forrása magasról
Tajtékozva szökell-alá;
’S lágy keblébe fogott, ’s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, ’s Te, mond’,
Serdűlj, ’s a’ miket itt látsz,
Zengd majd lantom’ idegjein.
Igy szóllván elhagya. Hirtelen eggy galamb
Lebbent nyögve felém, ’s elfedeze a’ liget’
Ifju lombjai közzé,
’S mézzel tömte-meg ajkamat.
Nőttem, ’s a’ mit az ér’ szélein, ott hol az’
Aggott tölgyek alatt, görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad zajgásiban hallanom
Engedtek kegyesen szent Jelenéseim,
Már – már zengi dalom; honnomat eggykor és
Lelkes nagy fijait: most
Még csak gyenge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
’S ott, a’ csintalan, önkénytt
Hull keblembe, de fut megint.
| Kékellő violák’ illatozási köztt
Szűle eggy gyenge leány engemet ott, hol a’
Szirt forrása magasról
Tajtékozva szökell alá.
’S lágy keblébe fogott, ’s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, ’s Te, mond
Serdűlj, ’s a’ miket itt látsz,
Zöngd majd lantom’ idegjein.
Így szóllván elhagyott. Hirtelen’ eggy galamb
Lebbent nyögve felém, ’s elfödöze a’ tavasz’
Ifjú lombjai közzé,
’S mézzel tömte-meg ajkamat.
Nőttem, ’s a’ mit az ér’ szelein, ott, hol az,
Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad*
A d g-ből jav. zajgásiban hallanomEngedtek kegyesen szent jelenéseim,
Már már zengi dalom; honnomat eggykor és
Lelkes nagy fijait; most
Még csak gyenge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
’S ott, a’ csintalan! önkénytt
Hull keblembe, de fut megint.
| Kékellő violák’ illatozási közt
Szűle eggy gyenge leány engemet ott, hol a’
Szirt’ forrása magasról
Tajtékozva szökell alá.
S lágy keblébe fogott, s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a’ miket itt látsz,
Zengd majd lantom’ idegjein.
Így szólván*
szól<l>ván Utólag kihúzva. elhagyott. Hirtelen eggy galambLebbent nyögve felém, s elfedeze a’ liget’
Ifjú lombjai közzé,
S mézzel tömte meg*
tömte<->meg Utólag kihúzva. ajkamat.Nőttem, s a’ mit az ér’ szélein, ott, hol az
Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad zajgásiban hallanom*
Mellette német nyelvű szedési utasítás: kein Punct am Ende. (’ne legyen pont a végén’).
Engedtek kegyesen szent jelenéseim,
Már már zengi dalom: honjomat eggykor, és
Lelkes nagy fijait; most
Még csak gyönge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
S ott, a’ csintalan! önkényt
Hull keblembe, de fut megint.
| Kékellő violák’ illatozási közt
Szűle eggy gyenge leány engemet ott, hol a’
Szirt’ forrása magasról
Tajtékozva szökell alá.*
A szakasz utáni üres sorban német nyelvű szedési utasítás.
S lágy keblébe fogott, s kisdede’ homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdűlj, s a’ miket itt látsz
Zengd majd lantom’ idegjein.
Így szóllván elhagyott. Hirtelen eggy galamb
Lebbent nyögve felém, s elfödöze a’ liget’
Ifjú lombjai közzé,
S mézzel tömte-meg ajkamat.
Nőttem, s a’ mit az ér’ szélein, ott, hol az
Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen,
A’ mit szirtpatakomnak
Vad zajgásiban hallanom
Engedtek kegyesen szent jelenéseim,
Mármár zengi dalom: honjomat eggykor és
Lelkes nagy fijait; most
Még csak gyenge szerelmeket,
És a’ lyányka’ szemét, a’ ki remegve fut
Lobbant lángom elől kertje’ homályiba,
S ott, a’ csintalan, önkényt
Hull keblembe, de fut megint.
|