1.
Elment Chloe! Oda van nyúgodalmam!
Nagy hézag zár-el tőle engemet.
Jer, hűs Zephyr, jer, enyhítsd aggodalmam’,
’S szárasszd-fel könyvemet.
2.
Elment! elment! O csermely, mondjad néki,
Hogy értte vész virágink’ bíbora,
Hogy hervadnak szép tájunk’ ékességi,
’S haldoklik pásztora.
3.
Melly völgyre száll pillantatából új dísz?
Hol tölti-el az erdőt szép dala?
Hol lépeget kis lába? melly boldog víz
Lessz szebbé általa?
4.
Eggy lopva-tett –
Csak eggy
(szemet)*A zárójel, az aláhúzás és a fölé írott változat az íráskép alapján feltehetően egyidejű javítás, de egyértelmű kihúzást nem találunk.
eggy gyenge kézszorítást,
Eggy csókot, ah! mint tegnap is adott,
Engedj nekem még
*<eg> még
eggyszer, ’s ölj-meg bízvást,
Vad Sors, ha akarod!
5.
Igy éneklé Amyntás a’ hegyeknek
Kisírt szemmel, hogy elhagyá Chloe.
Érzették ők eltűntét Kedveseknek;
’S ezt nyögdellék: Chloe!